2020.02.02. 13:19
Egy debreceni férfi beszámolója Kínából: a járvány testközelből
A koronavírus-járványról kérdeztünk egy debreceni származású, Sanghajban élő férfit.
A security guard wears a protective mask to prevent the spread of the SARS-like virus as he looks out from the Jingshan park overlooking the Forbidden city (C) after a snowfall in Beijing on February 2, 2020. - A virus similar to the SARS pathogen has killed more than 300 people in China and spread around the world since emerging in a market in the central Chinese city of Wuhan. (Photo by NICOLAS ASFOURI / AFP)
Fotó: Nicolas Asfouri / AFP
A Kínában járványt okozó koronavírus az egész világot lázban tartja. Az interneten rengeteg fals információval, álhírrel találkozhatunk, amelyek számos országban pánikot keltenek. A Naplónak sikerült elérnie egy debreceni származású férfit, aki huszonhat éve él Sanghajban. Balogh Attila villamosmérnök, de több területen kipróbálta magát Kínában, először informatikusként dolgozott, pár éve pedig fotózásból él. Lapunknak beszámolt a koronavírussal kapcsolatos aktuális helyzetről.
A koronavírus jelenléte óta milyen a hangulat Sanghajban? Hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet az ott élő emberek?
Ezt nem nagyon tudni, mivel pontosan a helyzet súlyosbodása, azaz Vuhan karanténba vonása előtt kezdődött a Holdújév, amikor teljesen kiürül a város. Ezt az időszakot nagyjából úgy kell elképzelni, mint nálunk egy összevont karácsonyi-szilveszteri ünnepet, ahol egy héten át annyian vannak a városban, mint Debrecenben szentestén a külvárosban. Ez a világ legnagyobb migrációja, minden évben.
Hivatalosan ezen a hétvégén lett volna vége az ünnepeknek, nagyjából szombaton, vasárnap kezdenének visszaszállingózni az emberek a városba. Pár napja jelent meg egy rendelet, amely szerint csak bizonyos cégek (pl. gyógyszergyárak, élelmiszerüzemek, közüzemek, stb.) nyithatnak ki, a többi cég február 9-ig meg kell hosszabbítsa a vakációt, azaz addig biztosan nem kezdhetnek el dolgozni.
Mennyire van pánikhangulat?
Semennyire. Terjednek videók a kínai közösségi médiában falusiakról, akik úttorlaszokat emelnek, seprűvel kergetik el az idegeneket a falu határán, de ezek többnyire viccesek.
A kórházak tudják kezelni a betegeket?
Tudtommal igen. Néhány ezer fertőzöttről van szó egy másfél milliárd lakosú országban. Szerintem Debrecenben több influenzás van.
Ismerik egymást a kint élő magyarok, esetleg gondolkodnak a hazatérésen?
Ismerjük egymást elég sokan: van olyan, aki éppen otthon van a szünidőre, van aki pár hét múlva utazott volna, de előrehozta. Akad olyan, aki bezárkózott a lakásba és ott pánikol, van, aki élvezi az üres várost (mint én is). Épp Vuhan lezárása napján indultam volna Dél-Kínába egy pár hetes autós túrára, úgyhogy leginkább bosszankodtam, mert a SARS alatti tapasztalatok alapján várható volt, hogy mindenhol közlekedési korlátozások lesznek, így végül nem vágtam neki.
A városkép mennyire változott? A boltok kifosztva, az utcák kihaltak?
Sok étterem zárva tart, illetve hamarabb bezár, de ez máskor is így szokott lenni. Bizonyos láncok (pl. kávézók) bezártak az egész országban, úgyhogy néhány kávézó-teázó előtt láttam kisebb sort, no meg a központi patika előtt egy hosszabbat, mivel kifogyott mindenki a szájmaszkból. Nekünk is egy ismerős hoz egy adaggal Vietnámból, ők még pont el tudtak indulni nyaralni a vesztegzár előtt.
Mennyire valósszerűek az itthoni hírek? Tartaniuk kell az európaiaknak a vírustól?
Nyilvánvalóan mindenhová eljuthat – és el is fog jutni – a vírus. Már nem ökrös szekéren közlekedünk évente egyszer a szomszéd faluba. Ugyanakkor elég sok valótlan hír is megjelenik az otthoni sajtóban, illetve online, de ez úgy tűnik, manapság nehezen kivédhető.
Azt mindenesetre nem nagyon értem, hogy, amíg a British Airways, Lufthansa és más légitársaságok beszüntették a kínai járataikat, Ferihegyen a beszámolók szerint semmiféle egészségügyi ellenőrzés, illetve nyilvántartás nincs a Kínából érkező közvetlen járatoknál.
Hogyan próbálják kiszűrni a betegeket? Tapasztalható felfordulás, vagy összeszedett az egészségügy?
Nem jártam kórházak környékén mostanában, úgyhogy nem tudom. A kínai egészségügy eléggé szervezett, legalábbis a nagyvárosokban. Viszont nem ingyenes, úgyhogy ha más nem, akkor a vizitdíj visszatartja azokat, akik csak pánikból szaladnának be egy kis „lelki beszédre”.
Másrészt a kínaiakban lakozik egy ősi félelem a fertőzésekkel szemben, amelyek 1949 előtt rendszeresek szedték áldozataikat, úgyhogy nagyon elővigyázatosak. Nem nagyon kell elmagyarázni nekik például azt, hogy mossanak kezet.
Mennyire tartasz a vírustól?
Annyira, mint bármely más betegségtől.
Vuhan és Sanghaj között mennyire korlátozzák, egyáltalán korlátozzák-e a közúti és vasúti forgalmat?
Hubei tartomány – amely Sanghajtól két tartománnyal odébb, északnyugatra fekszik – le van zárva, semmilyen közlekedési eszközzel nem lehet kifelé, vagy befelé közlekedni, kizárólag engedéllyel. Vuhanban autózni sem szabad, büntetéssel és jogosítvány bevonással jár, ha engedély nélkül furikázik az ember.
Elképzelhetőnek tartom, hogy újév után a tartományok közötti közlekedést valamilyen formában kontrollálni fogják, mint a SARS idején. Akkor például az innen 40 kilométerre lévő Kunshanba körülbelül négy óra volt az út egy irányban, útközben két ellenőrzőponttal. Ez normális esetben csupán jó félórát vett igénybe. Manapság már nyilván sokkal olajozottabban fog menni a dolog, ha egyáltalán sor kerül rá.
A helyi média milyen mértékben nyújt kellő információt a lakosságnak?
Ezt azt hiszem, senki nem tudja megítélni. A fertőzés elkerülésével és a rendelkezésekkel kapcsolatban nyilván korrektül beszámolnak. A többiről mindenki elképzelése szerint ítélkezhet, de nem nagyon látom jelentőségét még akár annak sem, ha mondjuk egy nagyságrendet tévednek a fertőzöttek számával kapcsolatban, vagyis teszem azt hatezer helyett ötezer beteget említenek. Nyilván senkinek nem érdeke fenntartani ezt a helyzetet: a GDP-ben erősen nyoma lesz, lehet, hogy belebukik néhány légitársaság, iszonyú költségei vannak a karanténoknak, és még sorolhatnám. Szóval az a legkisebb gondjuk, hogy téves információkat terjesszenek.
Nagy Emese
Kapcsolódó cikkek:
