Három évtizede segítenek

Erre emlékeztek vasárnap délután a Szent Anna-székesegyházban tartott hálaadó szentmisével a hívek, a segítők, a római katolikus egyház papjai. A szentmise után az emlékezők átvonultak a Szent József-gimnázium dísztermébe, ahol Palánki Ferenc püspök miséje után visszatekintettek az elmúlt 30 évre.

Az eseményen ott voltak Paderbornból, Debrecen németországi testvérvárosából a máltai szeretetszolgálat küldöttjei, továbbá képviseltette magát a Máltai Lovagrend is. A rendezvényt Balázs Ákos alpolgármester nyitotta meg.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportját Fodor András atya, gazdasági helynök hozta létre, ma is ő a csoport vezetője. Akkoriban a Szent Anna Plébánia káplánja és a Svetits hittantanára volt.

Szálláshely a plébánia

– Az 1980-as évek közepe táján Csilla von Boeselager jóvoltából a debreceni klinikák és kórház is részesedett a Németországban leszerelt orvosi eszközökből, kórházi ágyakból. Csilla asszonynak az volt az egyetlen kikötése, hogy a kórház ezen segélyek fejében engedje be a papokat, lelkészeket a betegek lelkipásztori ellátására – emlékezett vissza Fodor András. – 1988. február 2-án délután Szegedről visszaérkezve Debrecenbe, a Szent Anna Plébánia kapualját teli találtam határon túlról érkezett emberekkel. Voltak már a városban más helyeken, de sehol sem kaptak segítséget. A plébánia egy részét szálláshellyé alakítottuk még aznap estig. Másnap a templomba járó híveket kértem, hogy aki tud, átmenetileg fogadjon be menekülteket, mert a plébánián már nem férnek. A hívek hozták az adományaikat, élelmiszert, ruhát. Hetenként tartottunk számukra összejövetelt, hogy ügyes-bajos dolgaikról beszélhessenek. Hazai és külföldi felajánlásokból sokaknak tudtunk segíteni.

1989. december 23-án este Kozma Imre atya nyilatkozott a tévében, és biztatta a menekülteket, hogy forduljanak a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz. Az volt a nagy meglepetés, hogy ebben a nyilatkozatban az is elhangzott, hogy Debrecenben is van „képviselete” a szeretetszolgálatnak. A bejelentés után elkezdett csörögni a telefon, hogy hova hozhatják az adományokat. Azon az éjszakán semmit nem aludtunk. A menekültek nézték a folyosón a kitett tv-készüléken a temesvári események híreit, és segítettek a folyamatosan érkező adományok rakodásában. Az utca pillanatok alatt megtelt taxival, mi sorra pakoltuk meg a járműveket adományokkal, és azok vitték Nagyváradra és környékére. Így kezdődött. Hivatalosan csak 1991-ben alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Debreceni Csoportja, mert addig nem értünk rá magunkkal foglalkozni…

HBN