Mi lesz veled (ősi) Debreceni Erdőspuszták?

Egy idézettel kezdem: „Ha végig tekintünk az Alföld téres rónaságán a Tisztán-túl kopár szikeseinek közvetlen szomszédságában élénk üdezöld oázison nyugszik meg a szemünk. Ezt a környezettől élénken elütő foltot Debrecen és annak tekintélyes határa képezi, amely nem csak ligetekkel hanem tekintélyes nagyságú erdőterületekkel is ékesített”. (Penyigei Dénes Agrártörténeti Tanulmányok 1980.)

Természetszerető ember vagyok, a város határában a Debreceni Erdőspuszták emberi életet nyugtató és gyönyörködtető tája mindig vonzott. Nyugdíjas koromban gondoltam arra, hogy hozzunk létre egy egyesületet, amely az erdészettel együttműködve segítségére lehet azon terveknek, amelyek az Erdőspuszták fejlesztését irányozták elő. Az egyesületnek, amely tíz évig működött, alelnöke voltam. Ez idő alatt kutatásokat végeztem Zoltai Lajos régész, Módi György történész, Szemerédi Miklós erdőmérnök és mások által írottan az Erdőspuszták ősisége, történelme megismerésére.

E kis bevezető után néhány gondolatban az Erdőspuszták múltjáról: a jégkorszak idején a Tisza és a Szamos itt folytak közel az Erdőspusztákhoz, és ötvenezer évvel ezelőtt hagyták el ezt a folyásmedrüket. Ez a térség azonban nem maradt élővíz nélkül, mert a Tapoly, az Ondava és a Laborc még harmincezer esztendeig észak-déli irányban itt folytak keresztül. A víz így továbbra is jelentős felszín- és tájformáló tényező maradt, ami az Erdőspuszták kialakulására erős hatással volt. Az utolsó jégkorszak végén, tízezerkétszáz évvel ezelőtt éghajlatváltozások következtek be, és mintegy ötezer évvel ezelőtt egyre nagyobb területeket foglaltak el az erdők. Az Erdőspusztákon található dombok (melyeket az ott élő földművelő emberek neveztek el hegynek) a folyók hordalékai és a szélerózió munkája. A buckaközi mélyedésekben pedig lápok és mocsarak maradtak fenn, a későbbi, hűvösebb fázisokban ezek tovább növekedtek, és folyások jöttek létre.

Ezen időszakon elmúltával kezdődött meg az 1200-as években az Erdőspuszták betelepülése, mint helynév, Szata és Nagycsere erdős részén már ismert volt. Ebben az időszakban és utána is az Erdőspusztákon nemzetségi és családi birtokok voltak, ahol egy Debrecen nevű család is birtokos volt. Zsigmond király az 1400-as években adományozott okleveles birtokot Debrecennek. Ettől az időszaktól kezdve a város az Erdőspuszták egyes részeit zálogba vette, majd örök áron megvásárolta, és az 1850-es években véglegesen a városé lett.

Az Erdőspuszták közcélú és jóléti fejlesztési programterve 1976-ban kezdődött meg, melynek terveit a FEFAG (Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság) és a TIVIZIG (Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság) szakemberei végezték. A fejlesztésekben kiemelt szerepet kapott Veker, ahol a vízi sportok kerültek előtérbe: csónakázótó, csónakház, kajak-kenu pálya és víziszálló építését vették tervbe. A későbbiek során strand, kemping, úttörőtábor, szabadidőközpont, majd a fúrt kútból származó 72 Celsius-fokos termálvíz gyógyvízzé történő minősítésével gyógyszálló építése is tervbe lett véve. A termálvíz a 6500 fős kemping világtalálkozó melegvíz igényét biztosította. (A víz „aranyát” utána lezárták, „eltemették”).

A fejlesztések csak részben valósultak meg, de városunkba és a környező településekre Veker természeti környezete az emberi alkotásokkal együtt százával és ezrével vonzotta a szórakozni, kikapcsolódni vágyó embereket, családokat, gyerekeket egyaránt. Tartott mindez az 1990-es évekig, amikor is ezeket a közjólétileg fejlesztett erdős részeket kárpótlásként kijelölték.

Mint természetszerető ember, az ezután következő években is kimentem, családi kirándulásokat is szerveztünk az Erdőspusztákra, amiből Veker soha nem maradhatott ki. Idén szeptemberben is ez történt. A hónap végén egy csodálatos, napsütéses vasárnapon Vekerre érve a látványtól „beborult az ég”. Roskadozó építmények közel és távol, az egykor ragyogó kék színű csónakázó tavak sással, náddal benőtt, sötét, zavaros vizére bedőltek a partról a fák: ez a látvány fogadott bennünket és az odalátogatókat. (Nem tudom ki a kezelője, avagy a tulajdonosa).

Mindehhez kapcsolnám még a CIVAQUA programot, amelynek célja volt a Tisza csatornavízének az Erdőspusztára juttatása, amely biztosítaná a tavak, tározók vízszintjét, az ősvízerek élővízzé tételét, a növény- és állatvilág élőhelyeit. Sajnos ez ideig nem valósult meg. Ismeretem szerint most újból napirendre került.

Az elmúlt időszakban Debrecen és a városhatár nyugati része gazdasági, ipari beruházások kapcsán hihetetlen mértékű fejlődésen ment és megy keresztül a városvezetésnek köszönhetően. Ezek után azt gondolom, a város északi részén elterülő erdőségek, elsősorban a Debreceni Erdőspuszták bánki részén található Veker újbóli fejlesztése lehetne a célpont. Ide kapcsolnám dr. Szemerédi Miklós erdőmérnök Naplóban megjelent nyilatkozatát: „szomorú, hogy még ma is Nyíregyházáról irányítják a Nagyerdő kezelését”. Mindezt továbbgondolva: a város határában lévő összes erdő, benne az Erdőspuszták kezelési jogát – elválasztva a Nyírerdő Zrt.-től – a debreceni erdészet hatáskörébe kellene adni. Így a város vezetésével együttműködve a természet élővilágának megőrzésével, a Vekeren fúrott kút gyógyvízének hasznosításával és az ehhez köthető korábban tervezett beruházásokkal, magyar, illetve külföldi tőkebevonással továbbfejlesztve a környék a turizmus fellegvára lehetne országos, vagy akár nemzetközi szinten, amely javára válna Debrecennek és lakóinak is.

Fábián Pál, Debrecen