interjú Orosz Auréliával

2019.11.25. 07:46

A nagybetűs nő nem csak idea lehet?

Egy igazi nővel, Orosz Auréliával beszélgettünk munkáról, szabad­időről.

Minket, egyszeri embereket úgy hiszem, mindig is érdekelt és érdekelni is fog, milyen lehet az a személy igazából, akire szavazunk, akit a televízióban látunk, vagy akire városunk vezetését bízzuk. Orosz Aurélia a debreceni Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője, képviselő és a pecázás szerelmese. De ki is ő valójában?

A családból hozzuk

– Az egész nevem Orosz Ibolya Aurélia. A szüleim, főleg anyukám mindig is azt mondta: légy szerény, mint az ibolya. Az ember próbál megfelelni a szülőknek valamilyen szinten, azonban azért, hogy az ember ki tudja vívni mások tiszteletét, a saját értékeit is el kell ismernie. Ha álszerénység mögé bújik, nem biztos, hogy hiteles tud lenni. A helyes értékrend is fontos ahhoz, hogy végezni tudjuk a munkánkat, tevékenykedni a mindennapokban. Én ezt teljes mértékben megkaptam a szüleimtől – mondta el a Naplónak. Családjával vidéken éltek, s már gyermekkora óta sokat segített a szüleinek a házimunkában. Ekkor tanult meg főzni is, azonban nem a jól megszokott módon. Édesanyja sokszor odahívta magához, elszakítva kicsit a játékból, hogy megkóstolja az ételeket. Ezekkel az ízlelgetésekkel pedig szépen lassan elkezdte érezni, tudni, melyik ételbe mit kell tenni.

Elindulás

– A gyermekvédelemre tudatosan készültem. Óvónő szerettem volna lenni. Mindenképpen a gyerekekkel akartam foglalkozni. Kiskoromban nagyon sokáig babáztam. Imádtam öltöztetni, etetni, fésülni őket. Horgoltam, varrtam nekik ruhákat. Igazi kislány voltam. Tizenkilenc babám volt összesen, ebből egy pedig pont úgy nézett ki, mint egy valódi kisbaba. Volt babakocsim is és kis mosógépem. Nagyon szerettem ezt a szerepet – emlékezett vissza.

Fotó: Kiss Annamarie

A semmiből építette

A középiskola után óvodapedagógus és szociálpedagógus szakra ment. 1998-ban végzett a főiskolán, a gyermekvédelmi törvényt pedig 1997-ben alkották meg. Erről még keveset tudtak akkor, szakterületét tehát úgy kezdte, hogy saját magának kellett kialakítania azt a rendszert, amelyben tud majd dolgozni. A diplomaszerzést követően Hajdúdorogra került családgondozóként. Így emlékszik vissza: – Még a diplomámat sem szereztem meg, amikor Hajdúdorogon az akkori jegyző állásinterjúra behívott. Az elbeszélgetést követően megkérdezte, hogy mit szólnék ahhoz, ha a záróvizsgát követően náluk kezdenék el dolgozni.

Örültem neki, megtiszteltetésként éltem meg, hiszen az évfolyamtársaimnak az volt a gondjuk, hogy hova menjenek, nekem pedig azonnal felajánlottak egy lehetőséget. Majd elérkezett az október, intézményvezetőt kellett választani. Hárman jelentkeztek, de nem érezték őket megfelelőnek. Végül Aurélia is megpályázta a posztot, amit el is nyert, és igazi intézményt épített az ingatag alapokból.

„Bármilyen új fel­adat jön, nem ijedek meg tőle, mert biztos vagyok abban, hogy ha kicsit elcsendesülök és átgondolom, meglesz a megoldás. Teljes nyugalommal veszem és megoldom.”

Folyamatosan fejlődni

Nagyon szeretett ott dolgozni, de folyamatosan elkérezkedett, továbbképzésekre járt. Szüksége volt a fejlődésre. Utazásai során kezdte el azt érezni, hogy Debrecenbe szeretne költözni, hiszen itt több a lehetőség, ezeket pedig a jövendő gyermekeinek is szerette volna biztosítani. 2003-tól már a debreceni Refomix Kht. Családok Átmeneti Otthonainak szakmai vezetője. 2005-től a debreceni Családsegítő és Gyermekjóléti Központ családgondozója, később intézményvezető-helyettese, valamint gyermekjóléti központjának vezetője lett, jelenleg intézményvezetője. 2014-ben felvetődött, hogy az intézményt összevonják egy másikkal. Aurélia úgy vélte, hogy kimagasló eredményeket értek el, ezt pedig szakmai megalapozottsággal továbbította is a városvezetés részére. Nyitott fülekre talált a kérés. Ebben az évben sikeresen pályázott az intézmény vezetőjének, amelytől szinte új erőre kapott.

Szereti, amit csinál

A szakmai sikereket a képviselői felkérés kísérte. – Ekkortól kicsit több lett a munkám, amely addig sem volt kevés. Azonban, ha csak a politikával foglalkoznék, fél ember lennék. Nekem a szakmai rész nagyon fontos, és szeretem is. Mondták már, hogy ugyan 20 éve dolgozom ezen a területen, még mindig ugyanolyan lelkesedéssel tudok róla beszélni, mint a legelején – fejtette ki. 2016-tól család- és gyermekjóléti szolgáltatásról beszélünk, hiszen a két területet összevonták. – Az én fejemben mindig egység volt. A család így is, úgy is család. Ha van benne gyermek, ha nincs, egységében kell látni. Hozzátartozik az idős ember és a fogyatékkal élő, a gyermek, a szülő vagy bármilyen rokoni kapcsolat. Ha ezt rendszerben látjuk, akkor tudjuk igazán segíteni a családot – mondta, hozzátéve: számára nincs vasárnap, minden nap boldogan megy be dolgozni, amiért nagyon hálás.

Hétköznapok

Talán mindig is az a legizgalmasabb egy közéleti személyiség kapcsán, hogy mit is csinál csak úgy, hétköznap. Aurélia nagyon szeret festeni. Egy nyolc évvel ezelőtt készített festménye lóg az irodája falán is. Ugyan kevés a szabadideje, azt mégis igyekszik úgy kihasználni, hogy teljesen feltöltődjön. Jelenleg a pecázás, a természetjárás segít neki ebben. A talán kicsit szokatlanabb hobbijáról így vall: – A párommal régebben is kijártunk sétálni, néztük a tavakat, a halakat, a fákat. Nekem minden tetszik, ami a természettel kapcsolatos. Láttam a távolban, hogy itt-ott pecázgatnak emberek. Ekkor jutott eszembe, hogyha úgyis kint vagyunk, csináljunk valamit a szalonnasütésen kívül. Egyszerűen érdekelt a pecázás, amit elkezdtem mondogatni a kedvesemnek is. Először nem volt elragadtatva, úgy gondolta, ez nem is igazi sport. De mára már valahogy ott tartunk, hogy mindkettőnknek megvan a vizsgája, engedélye. Rengeteg botunk van. Emellett nyertünk is már versenyeket. A kezdők lelkesedésével mentünk el ezekre. A legnagyobb halat végül én fogtam a női kategóriában, a legnagyobbat ő a férfiban, és még összességében is megnyertük a versenyt. Ez is fel tud tölteni, ha jól csinálja az ember. Kikapcsol, és nagyon jókat lehet aludni a friss levegőn. Olyan embereket ismerhetünk meg, akik tényleg a természet szeretetéért vannak kinn. A versenyeken, amikor éjszakába nyúlóan kinn voltunk, egy-egy nap úgy feltöltött, mintha egy hétig nyaraltam volna – mondta. Nagyon szeret emellett sportolni, táncolni vagy épp klasszikus zenét hallgatni. Rajong az unokaöccséért, akinek a keresztanyukája is. Napi szinten beszélnek, és igyekszik minél többször hazalátogatni Hajdúdorogra, a családjához.

A kedvesség ereje

Orosz Aurélia hisz abban, hogy mindenkiben van jóság. – Kedvességgel, türelemmel meghallgatással, odafigyeléssel mindenkivel lehet együttműködni, dolgozni. Ezt a fajta odafigyelést megérzik az emberek, és vágynak rá a mai világban. Mert rohanunk. A munkám az odafigyelésről szól. Azt mondják, hogy a személyiségünkkel dolgozunk. Nekünk ez a legnagyobb fegyverünk. Akárki jön ide, akármilyen mérges, elkeseredett, meg kell próbálni megnyugtatni. Az a jó, ha személyesen tudok találkozni velük, mert akkor ez általában sikerül – mondta a munkájáról. Az intézménynek van egy énekkara is, aminek tagja. Karácsony előtt mindig fellépnek, az egyik daltól pedig – már mindenki tudja – évről évre képes meghatódni.

Laszkács Denise

Ezek is érdekelhetik