Van még értelme a telefonfülkéknek?

A mobiltelefonok használatának elterjedésével alaposan megváltoztak a telefonálási szokások: a 15-20 évvel ezelőtti állapotok nagyságrendjéhez képest napjainkra körülbelül 60 százalékkal csökkent a telefonfülkék száma, és évről évre fokozatosan esik vissza a nyilvános állomások forgalma is, amely éves szinten mintegy 10-20 százalékot jelent. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Kommunikációs Igazgatóságának tájékoztatása alapján az egyetemes elektro­nikus hírközlési szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos részletes szabályokról szóló NMHH rendelet előírja, hogy az egyetemes szolgáltatónak minden megkezdett háromezer lakosonként, valamint ennél kisebb lélekszámú településenként legalább egy darab nyilvános telefonállomást kell működtetnie. Továbbá ezen nyilvános telefonállomások legalább 3 százalékát hallás- vagy mozgáskorlátozottak által is használható módon kell kialakítania. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy napjainkban Magyarországon 6287 nyilvános állomást üzemeltetnek a szolgáltatók.

Egykor havi tíz órát

Hajdú-Biharban csak a Magyar Telekomnak van nyilvános állomása, méghozzá 225, ebből 76 Debrecenben található. Ezenfelül az egyéb módon – például étteremben, fodrászszalonban – elhelyezett nyilvános állomások száma megyeszerte 15, míg a cívisvárosban 11 darab.

A cég közlése szerint a nyilvános telefonok használata a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején volt a csúcsponton, ekkor egy nyilvános készülékről havonta több mint 10 órát telefonáltak az emberek.

Mára – a mobilkészülékek elterjedése és használata mellett – havonta kevesebb mint egy órára csökkent az egyes nyilvános készülékek használati ideje.

Fülkébe kérnek visszahívást

Annak ellenére, hogy a mobilhasználat miatt a fülkék forgalma jelentősen visszaesett, a nyilvános készülékekről még mindig nagyon sok hívás érkezik az ingyenesen hívható segélyhívó számokra, ezért ezek a fülkék fontos szerepet töltenek be.

Bár az Invitel – amely bár 2018-ban a Digi tulajdonába került, a távközlési kötelezettség továbbra is az Invitel vonatkozásában áll fenn – a Hajdúságban nem működtet utcai nyilvános telefonállomásokat, a Naplóhoz eljuttatott közlésében úgy fogalmazott, egy készülék átlagosan néhány ezer forintot forgalmaz egy hónapban, így egy fülkére körülbelül egy óra beszélgetés jut havonta, amely összecseng a telekomos fülkék kihasználtságával. A kimutatások alapján a nagyobb városokban még szívesebben használják, a kisebb településeken pedig többnyire már csak segélykérő funkciót töltenek be. Régebben hosszabb beszélgetéseket is bonyolítottak bennük, de ma már inkább rövidebb hívásokra, illetve visszahívásra használják őket. A különböző telefonálási szokásoknak megfelelően például a pénzérmékkel való telefonálás mellett nem ritka jelenség az sem, hogy a felhasználók mobiltelefonnal a kezükben visszahívást kérnek, mert nincs elegendő pénz a számlájukon, vagy azért telefonálnak fülkéből, mert lemerült a mobilkészülékük akkumulátora.

Rengeteg az üvegtörés

Sajnos, a napi szintű vandalizmus miatt – főleg a nagyvárosokban – sokszor nem elegendő a rendszeres takarítás és karbantartás.

A megyében a Magyar Telekom primer területén tavaly 235 alkalommal végeztek rongálás miatt hibaelhárítást. A károkozás több mint kétharmada üvegtörés volt, a többit a kézi beszélő rongálása, valamint a graffitizés teszi ki.

Vizsgálják a forgalmat

A nyilvános telefonállomás üzletág összességében veszteséget termel, ezért a deficit minimalizálása érdekében a szolgáltatók folyamatosan vizsgálják az állomások forgalmát, és ahol tartós visszaesést tapasztalnak és törvényes kötelezettségük nincs, azt megszüntetik. Ezekből a leszerelt fülkékből – előzetes egyeztetés alapján – lehetőségük van kapni különböző alapítványoknak, intézményeknek, de akár magánszemélyeknek is. Ezeket az adományozott fülkéket kisebb nagyobb átalakítással leginkább muzeális célra, könyvcserélésre vagy más hasonló tárolóként alkalmazzák.

Molnár Szilárd

Borítókép: üvegeitől megszabadított telefonfülke a debreceni Bem téren