Nem teljesen noir, nem igazán Budapest

Debrecen - 1936, Budapest. Gömbös Gyula halott, az ország a miniszterelnök temetésére készülődik. Közben egy prostituált lány holttestére bukkannak a kétes hírű Rákóczi út melletti Nagy diófa utcában. Retiküljében egy Mirjamot találnak. A lány zsidó volt.

Úgy tűnik, senki nem foglalkozik a halál­esettel, kivéve egy embert. Ő Gordon Zsigmond, az Est napilap bűnügyi újságírója. A lány fotójával korábban már találkozott. Tudomására jut, hogy a boncolást megsürgették. Sejti, hogy valami nagyon nincs rendben. A saját szakállára nyomozni kezd, és úgy tűnik a felső kör igencsak befolyásos embereinek is köze volt a lányhoz. Valaki azonban nem szeretné, hogy az újságíró az ügy körül szaglásszon...

Gárdos Éva filmrendező a Budapest Noirral nem kevesebbre vállalkozott, minthogy filmre vigye Kondor Vilmos azonos című regényét. Az író által hihetetlen részletességgel ábrázolt főváros egyszerűen magába szippantott. Ott együtt jártunk-keltünk a főszereplővel útjai során, a filmes változatban viszont nem sikerül együtt mozognunk vele. A látványvilágot tekintve, Budapestből borzasztóan keveset kapunk, többnyire csak villanásnyi képeket a külvilág egy-egy részéről, és a hangulatot sem sikerült eltalálni, nem lett kellőképp komor, nem érezzük át a fenyegetettséget, ami Gordont körülveszi.

Tehát, amennyiben a film címének második elemét vizsgáljuk, a noir-hangulat sem adott. Ezen az érzeten a túlontúl élénk színekkel, és a megvilágítással sem sikerült javítani. A szereplőgárda által megformált karakterek tulajdonságainak megváltoztatása következtében a velük való azonosulás néha bizony nehézzé változott.

A főszereplő a könyvben is határozott figura, akit nem tudnak megtörni, sem céljától eltántorítani. Mégsem olyan cinikus, durva és rideg, mint a Kolovratnik Krisztián által megformált újságíró, akire szinte még ráijeszteni sem tudnak az alvilági karakterek. Beszólogatásait, gúnyos megjegyzéseit túl soknak tartom, mindemellett néha úgy látszik, mintha pusztán lapról olvasná a szövegét.

Gordon barátnőjét, a Tenki Réka által remekül alakított Krisztinát is többé-kevésbé megváltoztatták. A regényben ő egy, visszafogott grafikus, aki szakmai ismereteivel segíti Gordont a nyomozásban. A filmváltozatban fotográfus, így Gordon egyenrangú társává lép elő. Magatartását tekintve autonómabb, mint a könyvben, ennélfogva pedig támadóitól sem igen riad vissza.

[related-post post_id="3660165"]

Dobó Kata jól alakítja a film-noirokban feltűnő „végzet asszonya” szerepét. Karakterét viszont jobban ki kellett volna bontani – lévén ő a regényben kulcsfigura. Az elég modernre sikeredett zene többször is kibillenthet bennünket időutazásunkból, s néhol a párbeszédek stílusa sem feltétlenül felel meg az adott korszaknak.

Máskülönben a díszletek, a jelmezek rendben vannak, ahogyan azoknak egy kosztümös alkotásban lenniük kell. A fordulatos krimi több ponton is rávilágít az 1930-as években már nagyon is aktuális zsidókérdésre.

A könyvtől elvonatkoztatva tehát egy viszonylag korrekt alkotást kapunk ugyan, ami sajnos csak címében tesz ígéretet arra, hogy egy noir hangulatú Budapestet prezentál.

Rendező: Gárdos Éva

Főszereplők: Kolovratnik Krisztián, Tenki Réka, Dobó Kata, Kulka János, Anger Zsolt, Kováts Adél

- Molnár István Richárd -