Kicsiben nagyot

Ínycsiklandó gulyás fortyog az üstökben, folyik a bor, s a többi itóka. Szól a zene, festik a gyerekek arcát, akiknek nagyon tetszik az egész muri. Tetszik nekem is, bár jellemzően nem vagyok jelen. Ugyanakkor emlékszem, jó sok éve csak irigykedve nézhettem a tévében, hogy valahol tőlünk nyugatra milyen büszkék lakhelyükre a lakói. Lehetett az akár a legkisebb falu. Mindenesetre legalább évente egyszer mindannyian összegyűlnek. Magukat, múltjukat, s reményteljes, helyben leélendő jövőjüket ünnepelni. T. Szűcs József írása.

Ma már szinte minden magyar településen ugyancsak tartanak falu vagy városnapot. S ahol nem kötődik konkrét történelmi dátumhoz, általában a nyár valamelyik hétvégéjén. Sok helyütt specialitások, ételek, italok, a vidék jellemző termékei kerülnek a rendezvény középpontjába. Másutt az elszármazottak vagy a régi iskolatársak is hazatérnek szülőfalujukba. Egykori cimborák igyekeznek felismerni egymást. Amely nem olyan könnyű, ha legalább az egyikük az előző években nem vett részt az összejövetelen.

Ahogyan olvasom a megyénkben rendezett eseményről kollégáim beszámolóit, a helyiek mindenütt és minden évben igyekeznek kitenni magukért. S legtöbbször sikerrel. Pedig a bevezetőben érintett szinte kötelező rendezvények mellett, a programok gazdái minden alkalommal szeretnének valami újat nyújtani. Nemcsak azzal, hogy például a kulturális műsorok fellépői természetesen évente mások (hacsak a közkívánat nem akarja pontosan a tavalyiakat idén is). Sok helyütt tartalmi újításokon törik a fejüket. Ezekben a napokban alighanem már a jövő évi vendégváró eseményekre gondolva. Hisz az idei nagyrendezvények szezonja lassan a nyárral együtt elmúlik. Nagyot mondtam, hisz egy aprócska település életében a maga falunapja legalább olyan fontos, mint például a debrecenieknek a Virágkarnevál. Nem mérlegelve a két „műfaj” között, azt hiszem a kistelepülések esetében messze nem a kínált program a legfontosabb hosszú távon. Persze, aki odamegy akár helyi, akár vendég az most szeretné jól érezni magát. S ez legtöbbször nem jön magától, azt a jó szervezés által biztosított műsorfüzér adja.

Ugyanakkor az említett régi dokumentumfilmekből azt a tanulságot vonhattuk le, hogy a civil, politikától független önszerveződés ereje, ha jó hosszan kitart, csodákra képes. A brit, francia, olasz falvak megszólaltatott lakói éppen azért szeretik lakhelyüket, mert idővel szinte közösséggé váltak. Igaz, más „mozikban” pedig azt látjuk, hogy számunkra meseszép alpesi, vagy csupa zöldben pompázó angol falvakat hagynak el lakói, főleg a fiatalok. Ugyanazon okokból, mint nálunk. Pedig ott talán nem akkorra a különbség a városi lét viszonylagos kényelme és munkalehetőségei, valamint egyes vidéki régiók reális esélyei között, mint nálunk. Amely éppen mifelénk (is) nehezen áthidalható szakadékká mélyül. Így természetesen egy vidám (falu)nap nem űzheti el a mindennapok gondjait. Ám a mögötte felsejlő szervezés és egyéb „közreműködések” olyan helyi életerő jelei lehetnek, amelyet bűn lenne figyelmen kívül hagyni.

- T. Szűcs József -