Bábaképzők Debrecenben: az Öreg Asszonyok Társaságától a klinikai képzésig

Debrecen - A képző intézmények épületei ma is állnak; olykor kórházként is működtek. Fejezetek Debrecen történetéből, 18. rész.

A születés csodálatos misztériuma az emberiség legnagyszerűbb élménye. Az új jövevény érkezése, a dolog természetessége ellenére titokzatos volt, és a különleges esemény körül ténykedőket mindig nagy tisztelet övezte. Régebbi korokban, amikor a döntéshozók a legöregebb férfiak közül kerültek ki, a szülés nehéz folyamatát tapasztalt, idős nők igyekeztek kordában tartani. Közülük kerültek ki a bábaasszonyok, akiket a váratlan eseményektől való rettegés miatt babonás félelem övezett évszázadokig. A gyakran bűbájossággal és boszorkánysággal is megvádolt, zömmel tanulatlan bábától napjaink diplomás szülészéig tartó hosszú fejlődés fontos időszaka volt a bábaképzés tudományos alapokra helyezése, iskoláinak kiépítése.

Könyv a tanuláshoz

A magyarországi bábák kötelező oktatásának bevezetése, munkájuk szigorú ellenőrzése, szabályozása hosszú folyamat eredménye volt. A kisebb településeken még a 19. század második felében is voltak olyan egyedül tevékenykedő „parasztbábák”, akik előképzettség nélkül segítettek a szüléseknél. Egyedül Debrecenből ismert, hogy már viszonylag korán szervezetbe tömörültek. Az „Öreg Asszonyok Társasága” 1738-ban alakult meg, és a céhekhez hasonló rendszerben működött. Közel húsz pontból álló szabályzata („Instructiojuk a debreczeni öreg asszonyoknak”) és a tizenhat tételes bába eskü szerint, és a városi „physicusdoktor” felügyelete alatt dolgozhattak. A hatósági nyilvántartás ekkoriban, 1744-ben 11 bábát írt össze a városban.

A magyar bábaképzés egy másik igen fontos ténye is a 18. századi Debrecenhez kötődik, ahol 1756-tól Weszprémi István töltötte be a tisztiorvosi állást. Ő ültette át magyar nyelvre a bécsi Heinrich Johann Nepomuk von Krantz „Medicinae és bába professor” tankönyvét. Az eredetihez képest gazdag képi ábrázolással kiegészült első magyar nyelvű „Bába mesterségre tanító könyv” 1766-ban került ki a városi nyomdából. Azonban a bábák iskolai képzésére szolgáló debreceni intézet megnyitásáig még 130 évet várni kellett.

A debreceni bábaképző igazgatója

Dr. Kenézy Gyula (1860 –1931) szülészorvos 1885-ben került Debrecenbe. Szakértelmével, rendkívüli szervezőkészségével hamarosan nagy tekintélyre tett szert, és szakorvosi teendői mellett tisztiorvosként ő szervezhette meg a helyi egészségügy hiánypótló intézményeit. Kigondolója, majd igazgató tanára lett az új bábaképzőnek (1886-tól), főorvosa a városi kórháznak (1893-tól), igazgatója és főorvosa az általa létesült állami gyermekmenhelynek (1903-tól). 1908-tól egyetemi tanár és 1919–20-ban ő volt a debreceni egyetem első orvos rektora.

A helyi egyetem és klinikái tervezésében, felépítésében, mint az Állandó Egyetemi Bizottság választott elnöke szerzett kimagasló érdemeket. A debreceni orvosképzés ideiglenes helyeken való megnyitásakor, 1921-ben a vezetése alatti Bábaképezdét minősítették át szülészeti klinikává, feladatkörébe illesztve a szülésznőképzést is. Így a végleges otthon, a nagyerdei Szülészeti- és Nőgyógyászati Klinika átadásakor 1927-ben Kenézy igazgató professzor oda költöztette át a bábaképzést is és a növendékek bentlakását is ott oldotta meg.

Bábaképző a Péterfia utcán

Dr. Kenézy Gyula elképzelései szerint épült fel és igazgató tanársága alatt nyílt meg 1896-ban Debrecen első bábaképző intézete az akkoriban még a mai Füredi útig érő Péterfia utcán. A korabeli 76. számú (ma Bem tér 9.) ingatlanon megvalósult elegáns homlokzati stukkókkal díszített egyemeletes, függőfolyosós iskolaépület társasházzá átalakítva ma is áll. Nemrég felújított Bem tér felőli épületszobrászi díszei és a homlokzata a korabeli fényképek tanúsága szerint az építéskori megjelenést idézik vissza. Az iskola eredményes működését jelzi, hogy amíg 1881-ben – csak Debrecenben – 52 volt az okleveles bábák száma, addig 1901-ben már 126-ot tartottak nyilván.

Bent a bábaképző udvarában ugyancsak Stegmüller Árpád építész irányításával készült el az 1867-ben megalakult Debreceni Torna Egylet (DTE) Libakertbe mélyen benyúló tornacsarnoka. Ezt a létesítményt is Kenézy Gyula, ezúttal, mint sportegyleti elnök vette át használatra 1896. szeptember 1-jén. A nagyméretű (közel 700 négyzetméteres) egyemeletes épületet 1944-ben bombatámadás érte. Helyén jelenleg út és parkoló van az egyik Serház utcai lakóház mögött.

Bábaképző a Wesselényi téren

A bábaképzés növekvő igényére alapozva 1906-ban készült el az új bábaképző a mai Wesselényi utcán a Vágóhíd utcai felüljáró és a Budai Ézsaiás utcák között. Pavilonszerűen elrendezett tíz épületébe 1906-ban költözött be a Bem térről a Kenézy Gyula vezette iskola. A bábaképző megnövekedett kapacitású kórtermeiben kezelték a terhesség és a szülés betegségeiben szenvedőket, de a háború alatt ugyanitt, mint Debrecen minden hasonló intézményében sebesült katonákat is ápoltak. Éppen 100 esztendeje, 1917-ben ilyen körülmények között, ezen a helyen látta meg a napvilágot a gyermekágyi lázba esett Szabó Elekné kislánya, a később híres íróvá lett Szabó Magda. Az épületegyüttes 1921-től egyetemi klinikaként szolgálta az orvos- és a bábaképzést, amíg 1927-ben mindkettőt a nagyerdei klinikatelepre költöztették át.

A kiürült bábaképző épületeit a második világháborúig sokféle funkcióra használták. Volt itt „elaggott úriasszonyok otthona”, nemibeteg-gondozó, MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége), KIE (Katolikus Ifjúsági Egyesület) tanoncotthon, KIE napközi otthon, szociális telep, a szociális ügyosztály irattára, hatósági munkaközvetítő, egészségvédő intézet, és tüdőbeteg-gondozó is. 1947-től előbb részben, majd 1953-tól teljes egészében az Állami Gyógypedagógiai Nevelő és Foglalkoztató Intézet, illetve mai nevén a Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Diákotthon diákjai és pedagógusai használják a volt bábaképző létesítményeit.

- Papp József -

[related-post post_id="3517567"]

[related-post post_id="3534398"]