Mi lesz a családi farmmal, ha apa megöregszik?

Hajdú-Bihar - Az alapító apák többnyire 60 felett vannak, de nem mindenki gondol még az utódlásra.

Azt nyilván túlzás lenne kijelenteni, hogy utánpótlás hiányában kihalásra ítéltetett a hazai gazdatársadalom, de a megfelelő utód megtalálása és az átadás-átvétel folyamatának a levezénylése nem feltétlenül egy fáklyásmenet. Sikerek és kudarcok nyomába eredtünk…

A gyerek még várhat

A statisztikák szerint Magyarországon (átmeneti csökkenés után) ismét emelkedik a gazdák átlagéletkora, és egyre kevesebben akarják átvenni a stafétabotot a felmenőktől. Ha mégis megvan a kiválasztott, akkor sem feltétlenül garantált a siker, hiszen jóval több átörökített gazdaság megy csődbe, mint amennyi nem. Pedig tíz családi gazdaságból négynél már ma is igencsak aktuális lenne a generációváltás.

Örvendi László, hajdúszoboszlói egyéni gazdálkodó szerint az biztos, hogy az utódlás kérdése foglalkoztatja a gazdatársakat, bár az ő családjában ez még nincs napirenden:

Az egyik fiam szakmabeli, érdekli is a gazdálkodás, de odáig még nem jutottunk el, hogy átadjuk neki a stafétát. Ugye a generációváltásnak nyugaton komoly tradíciója van, nálunk viszont az alapító atyák mostanában érik el a nyugdíjkorhatárt."

– Bár az agráriumban ez is kicsit másként van, hiszen a gazdaember hetven fölött kezd csak öregedni, és a hogyan továbbon gondolkozni. A megyében is van példa arra, hogy a fiatalok már átvették az operatív irányítást, de ha a gazdálkodás nem érdekli a gyereket, az bizony komoly probléma – fogalmazott a Magosz megyei elnöke.

A vidéki élet varázsa

Társi László és családja Nagyrábén mintegy 300 hektáron gazdálkodik, és a családfő ebben a tekintetben kifejezetten szerencsésnek érzi magát. Persze, tettek is érte, hogy így legyen. „A nagyobbik fiam agrárt végzett és már évek óta benne van a csapatban” – kezdte a 62 éves gazda, aki szerint az utódlás nagy gond, nem csoda, hogy foglalkoztatja a szülők korosztályát.

Egy biztos: a vidéket, a vidéki létet szeretni kell. Ha ez a fajta vonzalom a fiatalból hiányzik, akkor nem a gazdálkodást fogja élethivatásul választani."

– A kis falvak népessége csökken, ami látható Nagyrábén is. Szerencsére nálunk folyamatosan veszi át a fiú a gazdaság irányítását, bár szerintem az ember 70 éves koráig ez a munka végezhető. Csak egészség legyen – tette hozzá.

Még érez magában erőt

Polgár Józsefék a komádi határban mintegy 800 hektárt művelnek, de a 66 éves családfő még nem érzi úgy, hogy ki kellene engednie a kezéből a gyeplőt. Bár egy súlyos munkabaleset, és a tehetetlenségben eltöltött hónapok őt is igencsak elgondolkodtatták erről a problémáról.

Jól áll a gazdaság, van elég területünk, a gépek is újak; amíg győzöm, csinálom. Aztán majd csak találunk valakit, ha eljön az ideje."

– A gazdatársaknál azt látom, hogy az utódlást mindenki próbálja családon belül megoldani; az esetek zömében sikerrel. Az egyik ismerősöm 89 évesen is koordinálja a gazdaságát, ezért talán még nekem is van időm átértékelni ezt a kérdést – véli.

Több lábon állnak

Riskó Mihály, a Kabai Burgonyaszövetkezet vezetője elmondta:

A három gyerekem közül egyik sem agrárt végzett, ettől azonban tulajdonosként még tudhatják irányítani és felügyelni a családi gazdaságot. A mezőgazdasági szakmai vonalra pedig meg kell találni a megfelelő szakembereket."

– A fiam egyébként ügyvéd, az egyik lányunk közgazdász, a másik lány pedig most is a cégben dolgozik, mint könyvelő. Az operatív munkát 64 évesen még én irányítom a feleségemmel együtt, de hosszabb távon mindenki tudja a feladatát. A gyerekek se abban gondolkodnak, hogy eladják a földeket és világ körüli útra mennek a pénzből, hanem vagy maguk műveltetik, vagy esetleg majd bérbe adják. Megnyugtató, hogy nekik van saját egzisztenciájuk, de a több lábon állásból baj nem lehet.”

- Petneházi Attila -

Tudatosan építkeztek

Rezes Gábor váncsodi gazdálkodó arról számolt be, hogy náluk a családban igazi munkamegosztás van; az egyik fia a család ügyvédje, a másik fiuk agrárt végzett, az egyik menyük viszi a könyvelést, a másik pedig a szakadminisztrációt.

„Az operatív munkát a fiú irányítja, én pedig igyekszem a háttérből a tapasztalataimmal és a kapcsolatrendszeremmel segíteni a munkáját. A szakmai dolgokat előzetesen mindig megkonzultáljuk, de a végső döntés a gyereké. Azért is futtattuk fel és gépesítettük a 400 hektáros gazdaságot, hogy az utánunk következő generációknak is nyújtson megélhetést” – utalt bölcs megfontolásukra a családfő.

Hogyan tovább, gazduram?

Nem csoda, ha sok hazai családi gazdaságban bizony fejtörést okoz az utódlás kérdése. Különösen azok a földműves famíliák vannak reménytelennek tűnő helyzetben, amelyekben egészen más irányt vett a gyerekek sorsa, akiknek a nagyvárosban praktizáló orvosként vagy ügyvédként bizony eszükben sincs a földet túrni egy életen át. (Láttak hajnali kelést éppen eleget, talán ezért is a zsigeri tiltakozás.) Petneházi Attila írása.

Így nevelj sikeres üzletembert!

A legtöbb családi vállalatnál a generációváltás mindegyik fél számára fájdalmas folyamat.