A jövő képzési formáján agyalnak

Debrecen - Kulcskérdésnek tartja a debreceni fiatalok helyben tartását, az a tapasztalata ugyanis, hogy aki elmegy, az jellemzően nem tér vissza. Interjú dr. Szűcs Edittel, a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánjával.

A Debreceni Egyetemen kedvezőek a duális képzés 2015-ös beindítása utáni tapasztalatok, ebből kiindulva a Műszaki Karon már azon dolgoznak, hogy megugorják a felsőoktatási-ipari együttműködés egy következő lépcsőfokát: 2018-tól úgynevezett kooperációs képzést is szeretnének elindítani. A témáról dr. Szűcs Edit dékánnal beszélgettünk.

Hogy ízlik a hallgatóknak a duális képzés? 2015-től 19, tavaly óta pedig további 15 gépészmérnök hallgató tanul ilyen formában járműipari folyamattervező, illetve üzemeltető-karbantartó specializáción.

Szűcs Edit: A hallgatói vélemény szerencsére nagyon pozitív, valamennyi érintett sikeresen teljesítette az előírt gyakorlati időt a duális képzésben részt vevő vállalkozásnál. Azt tapasztalom, hogy a duális képzésben részt vevő diákjaink még elkötelezettebbek a szakma iránt, illetve a lojalitásuk is szembetűnő: az egyetemi gyakorlati órákon előszeretettel viselik a céges munkaruhát. A duális képzés megszervezése sok feladattal jár. A gazdasági társaságoktól megköveteljük, hogy ténylegesen megfelelő munkát adjanak a hallgatóinknak és egyeztessenek velünk erről; a diákjaink valóban tanulni és gyakorlatot szerezni mennek hozzájuk. Kapacitást kell fordítaniuk a mentorálására, ami többletfeladattal jár. A kis- és középvállalkozások számára ez nagyobb kihívást jelent, így jelenleg több tanulónk dolgozik nagyvállalatoknál. A hallgató jegyet, kreditet kap a társaságnál elért teljesítményére. A cégek eldönthetik, hogy megéri-e számukra befektetni a képzésbe, ugyanakkor azt tapasztalom, tisztában vannak vele: a ráfordításért cserébe kész munkaerőt kaphatnak a folyamat végén. Az érintett vállalatoktól kapott visszajelzések is kedvezőek: a Mercedes kecskeméti gyárának humánpolitikai vezetője például kiemelte, hogy egyetlen kivétellel a társaságnál duális képzésben részt vevő valamennyi hallgató az alapszakos diploma megszerzése után is a cég munkatársa maradt. Sajnálatos módon azonban a hallgatók továbbtanulásával kapcsolatosan az a probléma, hogy a munkaerőhiány miatt az alapszakos hallgatóink egy jelentős része nem folytatja mesterszakon a tanulmányait, hanem inkább munkát vállal.

És mit tudnak tenni ez ellen?

Szűcs Edit: A jelenlegi probléma lényege, hogy a nagy vállalatok a klasszikus fejlesztést, az innovációt nem Magyarországon valósítják meg, sokkal inkább az ipari munka összeszerelési fázisait végezzük. Ez azonban azzal jár, hogy a hallgatóknak elegendő az alapszakos oklevél is. Azért persze általánosítani sem szabad, például egy, a FAG Hungary Kft.-nél elhelyezkedő folyamatmérnöknek már szükséges a mesterszakos diploma. A kérdésre válaszolva: próbáljuk meggyőzni hallgatóinkat a mesterképzés fontosságáról. Jelenleg azt látjuk, hogy a hallgatóink egy része – ha nem is közvetlenül az alapszakos diploma megszerzését követően –, de két-három év elteltével jelentkezik a mesterképzéseinkre. Tipikus esete, ha valaki alapszakos diplomával egy idő után vezetői pozícióba kerül, majd belátja, hogy a további előrehaladásához szükséges lenne elsajátítani bizonyos vezetési, számviteli, pénzügyi ismereteket. Az építészmérnök szakunk kivételével levelezőn is tovább lehet tanulni (az építészmérnöki diploma megszerzéséhez elengedhetetlen a nappali képzés).

Az egyetem és a diák számára milyen többletet biztosít a duális képzés?

Szűcs Edit: Alapvető követelmény volt, hogy meghatározott tantárgyak tömbösítésével átalakítsuk számukra a szorgalmi időszakot. Fontos tényező, hogy a képzésben részt vevő hallgatók a gyakorlati képzési idő alatt tízezer forintos nagyságrendű juttatást kapnak a munkáltatójuktól. Cserébe viszont sokkal kevesebb szabadidővel rendelkeznek; hetente három napon át a tanulószerződésüknek megfelelő munkát végeznek, két nap pedig az egyetemen vesznek részt az oktatáson. Az órarendjüktől függően bizony gyakran reggeltől estig. Számukra a legnagyobb pluszt az jelenti, hogy a duális képzés három és fél éve során megismerik az adott cég követelményeit, eszközeit, gyakorlatot szereznek, ezáltal jobb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon.

Az egyetem számára folyamatos energiatöbbletet igényel a megfelelő ipari partnerek felkutatása, a megfelelő kapcsolatok kialakítása. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ezen a téren nagyszerű tapasztalatokkal rendelkezünk és a partnereink száma is folyamatosan gyarapszik. Célunk, hogy alaposan megismerjük a cégek által követett működési modelleket. A várossal, továbbá a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával közös célt fogalmaztunk meg: Debrecenbe vonzani a befektetőket, és bebizonyítani, hogy a Debreceni Egyetem Műszaki Kara és maga a mérnökképzés az elmúlt évek alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. A Műszaki Karon 2007-ben még öt alapszak működött, napjainkban már hat alapszak mellett kilenc mesterképzésre jelentkezhetnek a hallgatók. Az elmúlt években a sikeres pályázati tevékenységnek köszönhetően több mint kétmilliárd forintnyi összeget nyertünk infrastruktúra-fejlesztésre, kutatásokra. Nyilvánvalóan átláttuk azt is, hogy az elképzeléseink megvalósítása nem történhet anyagi fedezet nélkül, ezért fokozatosan növeltük az angol nyelvű képzéseinket, aminek köszönhetően egyre több külföldi diák tanul nálunk.

Ki kell emelni azt a tényt is, hogy napjainkra a duális képzésben érdekelt céges lehetőségeink nem csak az Észak-Alföldre, hanem Borsod és Heves megyére is kiterjednek (Schaeffler-csoport, Hajdu, Michelin, Colorplast, Bosch stb.). Ez nagyon fontos szempont, hiszen egy egri diákunknak kényelmesebb, ha a helyben lévő Boschnál dolgozhat, és a nyírségi hallgatóknak sem mellékes, van-e partnerünk Nyíregyháza, Nyírbátor környékén. A fentieket figyelembe véve is mindenképpen elsődleges feladatunknak tartjuk, hogy minél több fiatalt Debrecenben marasztaljunk. Egy felmérésből sajnos megállapítható, hogy aki Budapesten tanul tovább, az helyben lesz mérnök. Aki Debrecenben végez, az nagyobb eséllyel a környéken marad.

A duális képzésben érintett cégek mennyire válogatják meg a képzésre jelentkező diákokat? Előfordul, hogy nem támogatnak egy diákot?

Szűcs Edit: Természetesen szűrik a hozzájuk érkező jelentkezőket. Az interjúztatást az érintett társaságoknál profi humánerőforrás-vezetők végzik a maguk bejáratott technikájával. Egy tizenéves diák, még ha a tudása megfelelő lenne, akkor sem feltétlenül talpraesett ezen a téren. A Műszaki Karon folyamatos a kompetenciamérés, igyekszünk kiszűrni a gyengeségeket, kommunikációs tréningeket tartunk, gyakoroljuk az állásinterjúztatás szituációját.

Mik a további tervek? Mely szakokat szeretnék bevonni a duális képzésbe?

Szűcs Edit: A műszaki menedzser szakot a közeljövőben tervezzük ilyen képzésben megvalósítani. A mechatronika mérnök szakunk vonatkozásában már kooperációs képzésben gondolkodunk. Ez utóbbi a jövő útja, a nyugati országokban már működőképes gyakorlat. A kooperációs képzés a mesterszakosok számára nyitott lehetőség. A cégek számára azért előnyös, mert végzett mérnököt foglalkoztathatnak. Ha érzékeltetni szeretném a különbséget: amíg egy alapképzésben lévő gépészmérnök a gyártási folyamatok elemzésére képes, addig egy mesterszakos már tervezésre is. A kooperációs képzésben a mesterszakos diploma megszerzése fél évvel meghosszabbítja a tanulmányi időszakot (két és fél éves az oktatás), de az ösztöndíjon felül már havi 60 ezer forintos juttatás is jár a munkáltatótól.

A műszaki menedzserek duális képzése 2018-ban kezdődhet, egyéves időszak kell ugyanis a megfelelő előkészítéshez. Mindemellett kiemelném, hogy sikerült az angol nyelvű műszaki menedzser szak akkreditálása és szép számmal akadnak már jelentkezők is a képzésre.

Nyomon tudják követni, hogy a kibocsátott hallgatók a diplomájuknak megfelelően helyezkedtek-e el?

Szűcs Edit: A végzetteket anonim kérdőíves formában nyilatkoztatjuk, hogy mennyire találták színvonalasnak a kari oktatást. Megpróbáljuk motiválni őket a visszajelzésre, akár úgy is, hogy fesztiválbelépőket sorsolunk ki közöttük. Egyetemi szinten mérjük a munkaerőpiaci igényeket is és a kapott visszajelzéseket folyamatosan figyelembe vesszük a további oktatás során. Mérjük a munka- és oktatótársak elégedettségét, követjük a végzett hallgatóinkat, kétévente önértékelési méréseket végzünk. A cégek természetesen egyre nagyobb mértékben igénylik a megfelelő nyelvtudást, ezért a műszaki karon ingyenes extra nyelvórákat szerveztünk, szükség szerint akár külön speciális felkészítéssel, akár az óraszám növelésével.

2016-ban a debreceni középiskolákból összesen 141 tanulót vettek fel. Elégedett ezzel a létszámmal?

Szűcs Edit: Őszintén? Keveslem. Egyre nagyobb erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyük a műszaki képzést, de ez hosszú folyamat. A Debreceni Egyetem minden évben fórumot szervez az iskolaigazgatóknak, ahol többször is elhangzott már, hogy a középiskolák azért nem indítanak reálosztályokat, mert túlságosan költséges. Laboratóriumra van szükség, vegyszerekre, speciális oktatásra. Természetesen ez jelentős költségtöbblettel jár. Így viszont a gyerekek nem találkoznak azokkal az élményekkel, amelyek ezt a területet igazán vonzóvá tehetnék. Mindemellett a diákok körében nem túl népszerűek azok a területek, ahol szükséges a folyamatos tanulás, a mérnökképzésben viszont ez elengedhetetlen, hiszen a tananyagok egymásra épülnek. Egy hallgató nem veheti fel a mechanikát, ameddig nincs meg hozzá a szükséges matematikajegye. A mérnökképzésben sajnálatos módon ezért komolyan jelen van a lemorzsolódás, vannak, akik inkább elmennek tanulni egy viszonylag könnyebb szakra. A Műszaki Kar oktatói, dolgozói azonban mindent megtesznek azért, hogy a jövőben ez a tendencia pozitív irányt vegyen: folyamatosan ötletelünk. Ismeretterjesztő filmeket készítünk, egymás között beosztjuk, ki, mikor, melyik középiskolába menjen népszerűsíteni magunkat. Visszük a robotjainkat, az elektromos, a pneumatikus autónkat. Elhatároztuk, hogy nyári tábort szervezünk a középiskolásoknak, érdekes, vonzó programokkal. Akkorra már drónjaink is lesznek!

- Ratalics László -

Képzések

Alapszakok

Mesterszakok