A személyesség varázsa várja őket a klubban

Debrecen - Húsz év alatt húsz karácsonyt, kétszázötven előadást szervezett – a felé áradó szeretet a „jussa”.

A Református Hittudományi Egyetem Tanítóképző Intézetének Nyugdíjas Baráti Köre huszadik alkalommal rendezett bensőséges karácsonyi ünnepséget. A közösség eseményeit húsz éve Varsányi Valéria klubvezető irányítja. Tőle kapjuk a jubileumi beszámolót.

Más egy előadást közösségben hallgatni, mint egyedül ülni a televízió előtt

Varsányi Valéria

1996-ban ment nyugdíjba, akkor kérte fel a Tanítóképző Főiskola felsőoktatási dolgozók szakszervezetének nyugdíjas tagozata, vagy újabb nevén a baráti kör vezetésére. Mint vizsgázott idegenvezetőnek korábban is volt velük kapcsolata, többször vitte kirándulni őket. Maga is a tanítóképzőn dolgozott, a Neveléstudományi tanszéken. Előtte tíz évig vezette a Hanglemezgyártó Vállalat hanglemez boltját.

Habozás nélkül vállalta a felkérést?

Varsányi Valéria: Vallásos szellemben nevelkedtem, a ferencesektől és a szüleimtől azt tanultam, hogy ne csak magadra figyelj, másokkal is törődj. Fiatal koromtól fogva közösségben éltem, énekeltem a Mándoki Ernő, majd a Pongrácz Zoltán vezette Szent László Énekkarban. A Kodály Kórusnak is alapító tagja vagyok, még van is egy fotóm a llangolleni fellépés előtt, ahova sajnos, nem jutottam el, mert közben megbetegedtem, majd Czövek Lajos Maróthi Kórusában folytattam. Mindig tevékeny, aktív ember voltam, a főiskolán a szakszervezet üdülési felelőse lettem, közben választott tagja a főiskolai tanácsnak. Az ország összes egyetemével, főiskolájával kapcsolatot ápoltunk, igyekeztem mindenkinek minden nyárra legalább egy heti üdülést biztosítani. Később gazdasági felelős is voltam, mert közben elvégeztem a kétéves kiegészítőt a Bethlen Gábor szakiskolában. Mindig szívesen, önzetlenül csináltam, amivel megbíztak, s ez pótolta a gyakorlat hiányát.

Milyen terv szerint fogtak a munkához?

Varsányi Valéria: Amint megválasztottak, azon kezdtem gondolkodni, hogyan tegyük nívósabbá a klubéletet. Semmilyen támogatásban nem részesültünk, de megkaptuk a Maróthi Kollégiumnak a klubhelyiségét, lent a pincében. Ha valakinek névnapja vagy születésnapja következett, hozta a maga kis elemózsiáját, üdítőitalait. Nagyon jól éreztük magunkat, teljesen kötetlenül, felszabadult volt a hangulat. A tagozat körülbelül huszonöt-harminc főt számlált. Aztán többen lemorzsolódtak, például családi okok miatt, mert jött az unoka, vagy az illető olyan beteg lett, hogy nem kívánt vagy nem tudott mozogni. De még most is van olyan tagunk, aki az első csoportban is benne volt Kiss Lajos, Kiss Tihamér bácsi, Futó Klári néni társaságában.

Állandó helyük van a Kollégiumban, és élvezik az egyetem támogatását. Fotó: Derencsényi István

Most többen vannak?

Varsányi Valéria: Hogyne! Most hatvanöten vagyunk, szépen „feltöltődtünk”. A Református Kollégium felújítása következtében állandó helyet kaptunk a főépületben, s mindenben élvezzük az egyetem vezetőségének támogatását.

Mennyire igénylik az időskorúk a közösségi együttlétet?

Varsányi Valéria: Nagyon igénylik. Egymás örömére is szívesen jönnek, egyesek a kapcsolattartás okán, valamint vonzzák őket az érdekes előadások. Hiába, a személyes találkozásoknak megvan a varázsa, más egy előadást közösségben hallgatni, mint egyedül ülni a televízió előtt.

Megtervezett programot követnek?

Varsányi Valéria: A programot a társaság igényének és kvalifikációjának ismeretében én állítom össze minden évben tizenkét hónapra. Kirándulni már nem járunk, bár egy időben rengeteget utaztunk például Budapestre, megtekintettük a nevezetes helyeket, kiállításokat néztünk. Erről fényképek tanúskodnak.

Idén azért szeretnénk Nagyszalontára eljutni a kétszáz éve született Arany János szülőházába. Az nincs olyan messze. Évente tizenkét előadást szervezünk. Csak néhány előadó neve a közelmúltból: Tóth Ferenc főiskolai tanár, dr. Szabó Pál pszichiáter, Szabó Piroska bírósági titkár, Ötvös László bibliakutató, Barta János és Csohány János professzorok, Kozma László utazó, Ozsváth Sándor író. A Debreceni Egyetem zeneművészeti kara minden nyáron megrendezi az ifjú zeneművészek nemzetközi nyári akadémiáját. Ezt Vásáry Tamás tartja és vezényli. Ezen mindig ott vagyunk. Megemlékezünk március 15-ről. A Kerekes telepen van egy csodálatos kopjafa, amelynek egyik oldalán március 15-ei, a másikon október 6-ai emléktábla van, illetve október 23-ai. Ezt megkoszorúzzuk. Rendezvényeink csúcsa minden évben a karácsonyi ünnepség, amelyet református lelkész vagy katolikus pap celebrál. Pless Attila zongoraművész minden karácsonykor eljön hozzánk, és megörvendeztet bennünket művészi játékával. Ilyenkor megajándékozzuk előadóinkat, és köszöntjük a jubiláló tagokat. Legutóbb két nyolcvanöt és két nyolcvan éves tagtársunkat köszöntötte Lengyel László tiszteletes úr, akinek ez már hosszú évek óta szívesen vállalt feladata. Az én ajándékom pedig a felém áradó szeretet.

- Bakó Endre -