Olvasói levél: Velünk élő történelem

Debrecen - Ezt a címet adta Hutzler Vilmos olvasótársam a Napló december 2-i számában megjelent írásának. A gróf Tisza István szobrának a Debreceni Egyetem előtti felavatásán elhangzott, hogy tisztázatlanok (azzá tették) miniszterelnökünk meggyilkolási körülményeit. Én is csak annyit tudtam erről, hogy 1918-ban az őszirózsás forradalom idején egy katona behatolt Tisza István lakásába és meggyilkolta.

Hutzler Vilmos a gyilkosság periratának szövegét idézve (köszönet érte) név szerint felsorolja, hogy egy különítmény (10 fő) betört a lakásba és ketten többször is rálőttek. A periratban olvasható: „gróf Károlyi Mihály tudott a Tisza István elleni merényletről, ezt nem hogy meg nem akadályozta, de az előbbiek szerint elősegítette”.

A nyomozás több mint két évig tartott. A fő bűnösök külföldön kaptak menedéket. „Érdemes még szóvá tenni” írja a Szerző, hogy egy korábbi, 55 percig tartó párbajban Károlyi harcképtelenné vált. A felek sohasem békültek ki.

Nekünk, debrecenieknek azért is fontos ezeket tudni egyrészt, mert Tisza István alapította a Debreceni Egyetemet, így közelebb áll hozzánk, főleg azért, mert a gyilkosság elősegítésével Károlyi Mihály bűnrészessé vált. Ettől sokkal nagyobb bűne, hogy a forradalom kirobbantásával, a hadsereg feloszlatásával mintegy felkínálta az ország területének több mint kétharmadát a körülöttünk lévő államoknak, betetőzésül pedig átadta a hatalmat a börtönben ülő Kun Bélának, aki 133 napos rémuralmával hozzájárult a trianoni béke megfogalmazásához.

- Mervó Zoltán, Debrecen -

Bennem élő történelem

Gróf Tisza István újabb szobor avatása kapcsán olvashattunk egy írást a Napló december 2-i számában. Engedtessék meg nekem is, hogy elmondjam, mit gondolok erről most, 75 évesen.

A történelmi személyiségeket nehéz besorolni pozitív vagy negatív kategóriába. Minden politikusnak vannak jó és rossz döntései. Leginkább az utókor – megfelelő távlatokból – mondhat ítéletet, hogy merre billen a mérleg nyelve. Tetteivel inkább jót vagy inkább rosszat tett az országunknak.

Fotó: Derencsényi István

Nekem meggyőződésem, hogy Gróf Tisza István több hasznos cselekedete mellett is nagyon sokat ártott Magyarországnak. Belevitte hazánkat az első világháborúba. Mentségére szokás felhozni, hogy ő volt az, aki legtovább ellenezte a háborút, de német nyomásra végül is úgymond beadta a derekát. Ez számomra nem mentség! Különösen nem az, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kezdeti,háború ellenességi indokai teljesen reálisak voltak. Ha valaki ilyen pontosan fel tudja mérni a várható következményeket, az semmiféle nyomás hatására nem változtathatta volna meg az álláspontját. Nem vihette volna be az országot egy eleve vesztesnek látszó háborúba. Akkor Magyarországnak ebben a kérdésben döntő szava volt! Nem véletlen, hogy például a britek egyértelműen a magyarokat – és nem az osztrákokat – tették felelőssé a háború kirobbantásáért!

Gróf Tisza István belátta, hogy nekünk még az sem jó, ha legyőzzük a szerbeket, és az osztrák-magyar monarchia része lesz, mert a délszláv területtel felborul a dualista egyensúly, azaz, hazánk hátrányosabb helyzetbe kerülne a monarchián belül. Nem beszélve arról, ha vesztesen kerülnénk ki a háborúból, mit vesztenénk. Felmérte, hogy a birodalmi hadsereg állapota nem megfelelő. Előre látta, hogy a konfliktus világháborúba torkollhat. Számolt azzal is, hogy a románok betörnek Erdélybe.

Tudta, hogy Szerbiának Oroszország a szövetségese (Akkor még csak 65 év telt el 1849 óta, amikor az osztrákok kérésére az oroszok leverték a szabadságharcunkat!). Ha csak ezt figyelembe veszi, elegendő ok arra, hogy egy szarajevói merénylet miatt ne adjunk ultimátumot, ne dőljünk be a provokációnak. Az lett volna a reál politika! De nem ez történt, hanem részéről a háború elindítása és mindvégig kitartó támogatása.

A háborút elvesztettük. Az eredmény: rengeteg szenvedés, milliók véráldozata és hazánk területe kétharmadának elcsatolása. Sok millió magyar testvérünk más országok elnyomása alá kerülése. A háború után mindenki a magyarokat akarta megbüntetni. Tisza István a nemzetiségiekkel sem bánt jól. Mindvégig az általános választójog ellen volt. Akkor akart gesztusokat tenni a nemzetiségeknek, amikor már késő volt.

Nem véletlen az sem, hogy ellene négy merényletet is elkövettek. A parlamentben ma is látható az a pisztolygolyó-nyom, amit egy képviselő által kilőtt lövedék okozott. A negyedik merénylet az otthonában érte 1918. október 31-én és a halálával végződött. Igaz, ezt gaztettnek kell minősítenünk, mert bíróságnak kellett volna meghozni az ítéletet!

Apámat a háború kezdetén sorozták be katonának, 17 éves volt, még gyerek! A drótkerítésen át egy nő könnyezve megsimogatta az arcát és azt mondta: még az anyukád mellett lenne a helyed. Elvitték Szerbiába, majd az olasz frontra. Emlékiratában részletesen leírta, hogy mit kellett átélnie. És ő még „szerencsés legény” volt, mert haza térhetett alig húsz évesen – frontkatonai szolgálatból!

Ezt tette vele, velük Tisza István gróf. A katonák a harctéren, a lövészárokban nem ilyen könnyű halált kívántak neki.

Egyszer már ledöntötték a szobrát. Ez most meddig fog itt állni?

- Nemes Lajos, Debrecen -