Megveszik a szakikat kilóra…

Debrecen - A szakácsok, a felszolgálók vagy éppen a recepciósok számára csak ugródeszka a Balaton.

Amíg egy szakács itthon mindent csinál, Ausztriában viszont csak köretesként, csak sültesként, vagy csak levesesként ennek a többszörösét keresi, persze, hogy kimegy. Lehet, hogy a nyári főszezonban előbb a Balatonnál próbál szerencsét, de a magyar tenger egyre inkább csak ugródeszkát jelent a kalandvágyó vendéglátósaink számára – vélik egybehangzóan a Napló által megkérdezett ismert debreceni szálloda- és vendéglátóipari szakemberek.

Az összeomlás szélén

Barabás Zoltán, a 25-30 embert foglalkoztató Fanny-Line Kft. tulajdonosa nem kertelt, mindjárt azzal indított, hogy a vendéglátóipar az összeomlás szélén áll, hiszen például humán erőforrás tekintetében is tragikus a helyzet. „Hatalmas az elvándorlás, nincs utánpótlás, gyakorlatilag szakácsot lehetetlen találni, mert akik itthon maradtak, és szabadok, rendezvényről rendezvényre járnak. A cégek csak úgy tudják az eseményeiket lebonyolítani, hogy ezt a néhány szabadúszó kollégát megfogadják alkalmanként kisegíteni. Egy jó séf Debrecenben is több százezer forintot keres, de a szakácsok nagy részének 100 és 200 ezer forint között van a bére. A felszolgálóknál a szabadúszók 800-1000 forintos órabérért dolgoznak, akinek pedig fix munkahelye van, az a minimálbért kapja, plusz a borravalót. Ezzel szemben mondjuk a Balatonnál (hogy Ausztriát ne is említsük) ennek a pénznek a 3-4-szeresét keresik a főszezonban” – fogalmazott a szakember.

„Le vannak gatyásodva”

Barabás Zoltán szavai szerint a hazai vállalkozások olyan szinten „le vannak gatyásodva”, hogy kicsi a nyereségtermelő képességük, kicsi a fizetőképes kereslet, miközben fix működési költség nyomja őket, és a dolgozók felől is egyre gyakrabban tapasztalható bérnyomás. – A vendéglátás Magyarországon már évek óta luxusnak számít. Vagy otthon esznek az emberek, vagy a közétkeztetésben, de az éttermi vendéglátás a többség számára sajnos megfizethetetlen. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a családok – véli a cégvezető, aki a fenyegető szakemberhiányt már korábban felismerte, ezért maguknak nevelnek tanulókat. „Van 20-25 tanulónk évente (cukrász, szakács, felszolgáló, pultos), ők jelentik az utánpótlást. Ezt a gyakorlatot szorgalmazom a kamarában is. A dolgozók néha sajnos vissza is élnek azzal a helyzettel, hogy a tulajdonos kényszerpályára került. Tény, hogy ma már a napi működést veszélyezteti a szakemberhiány” – állítja Barabás Zoltán.

Csökkentsék a terheket

Ábel Szilárd, az ÁSZ Rendezvényszervező Kft. ügyvezetője egy nem éppen kellemes élményét idézte fel: – Számunkra komoly tanulság volt, amikor egy évvel ezelőtt több kolléga szinte egyidejűleg jelentette be: megy a Balatonhoz vagy Ausztriába dolgozni. Azóta azt a gyakorlatot követjük, hogy fiatal, megfizethető és még formálható szakembereket keresünk, akiket azután a magunk szája íze szerint betanítunk. A felszolgálóknál különösen tragikus a helyzet. Éppen most beszéltem egy barátommal, aki Ausztriában nyitott panziót, amit itthonról szeretne feltölteni személyzettel. A hirdetésére viszont két hét alatt alig-alig jelentkeztek hadra fogható emberek. Itt tartunk – mondta a cégvezető, megjegyezve: ha az állam a vendéglátó vállalkozásokat sújtó több mint 40 százalékos járulékterhet 30 százalékra mérsékelné, és a felszabaduló összeget a munkaadók kifejezetten a bérek emelésére költhetnék, a dolgozóik mosolya is őszintébb lenne.

- Petneházi Attila -