Bertók Lajos 50 éves lenne

Debrecen - Bertók Lajos a munka ünnepén született, s gyerekként sokáig azt hitte, a munkások ezrei azért vonulnak fel ezen a napon lufikkal, zászlókkal és transzparensekkel, hogy őt ünnepeljék.

„Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.” (Kosztolányi Dezső: Halottak)

Átlagon felüli művészi tehetségére már az általános iskolában felfigyeltek tanárai. Kiválóan rajzolt, gimnazistaként eljárt a Medgyessy-körbe, ám mindezzel párhuzamosan egyre inkább előtérbe került nála az új szerelem, az előadó-művészet. Miután a szavalóversenyen második, majd a megyei Ki mit tud?-on első helyezéssel végzett, harmadéves gimnazistaként úgy döntött, jelentkezik a Pinczés István által vezetett Debreceni Színházi Stúdióba. A Csokonai Színház akkori főrendezője már ekkor felismerte, hogy Bertók a színészi pályára született, ugyanakkor azt is látta, hogy ez az út – egy ilyen hiperérzékeny, kishitű, ám perfekcionizmusra törekvő fiatal géniusz számára - nem lesz könnyű.

Szeretett édesanyja, dr. Ladányi Éva erről a kettősségről, mely meghatározta fia személyiségét, és gyakorlatilag végigkísérte egész életét, úgy fogalmazott: „Lali az úgynevezett úgyis-úgyse típusba tartozott, amikor kimondta azt, hogy úgyis megcsinálok valamit, akkor már tudta, hogy úgyse lesz az egészből semmi.”

Bár maga se hitte igazán, hogy sikerülhet, de 1985-ban elsőre felvették a színművészetire. Utolsóéves főiskolásként egykori mentora, Pinczés István felkérte őt egy szerepre a debreceni Csirkefej című előadásban, mely így egyben a diplomamunkája lett volna. A próbafolyamatok során ismerkedett meg Kóti Árpáddal, s mondhatjuk, egy életre szóló barátság vette itt kezdetét 1989-ben. Ám a túl nagy nyomás terhét – a budapesti ősbemutató után először játszották Spiró művét vidéki színházban óriási sajtóérdeklődés mellett – nehezen bírták még a tapasztalt művészek is. Lajos a premier napjáig tudta tartani magát, azután kibukott, és a bemutató elmaradt. Ezután beiratkozott a tanítóképző főiskolára, ahol leginkább a drámapedagógia érdekelte, majd jelentkezett a Camp America elnevezésű programra, és kisegítő személyzetként egy gyerektáborban dolgozta át a nyarat. Feltöltődve érkezett haza, és a Csokonai Színház – nagyvonalúan szemet hunyva a Csirkefej körüli botrány felett - egymás után osztotta rá a főszerepeket; többek között láthattuk Csehov Sirályában Trepljovként, a nagysikerű Sztárcsinálók című musicalben Juvenalisként, Genet Férfiak-jában Lefranckként.

A sikerek ellenére, vagy éppen azok hatására – a művész ugyanis épp olyan rosszul viselte a kritikát, mint a hirtelen jött népszerűséget – újra önpusztító életmódba kezdett, melynek eredményeképpen – ideiglenesen – felbontották a szerződését. Ebben az időben ismerkedett meg a görög–olasz származású díszlet- és jelmeztervezővel, Ilia de Riskával, aki mellett elsajátította a díszletkészítés technikáját, sőt egy németországi színházban egy produkció erejéig együtt is dolgoztak. Ilia az első pillanattól fogva hitt benne, és eltökélt szándéka volt, hogy a tehetséges színész újra játsszon a színházban. Célja megvalósítása érdekében saját költségén görög hetet szervezett Debrecenben, melynek helyszíne a régi Kölcsey-központ volt. Itt mutatták be Bertók Lajos és Jámbor József főszereplésével a Távli című kortárs görög darabot, mely nagy sikert aratott, és meggyőzte a színház akkori igazgatóját, Lengyel Györgyöt is arról, hogy Lajos újra rendben van, mentálisan és fizikailag is egyaránt.

A visszatérését követően megkapta élete addigi legnagyobb – s a debreceni közönség számára a legemlékezetesebb! – szerepét, a Miskin hercegét Dosztojevszkij Félkegyelmű című drámájából. Az előadás még így húsz év távlatában is kísért bennünket, melyben Lajos megvalósította Dosztojevszkij elképzelését, és megtestesítette a „tökéletes szépségű embert.”

Ezt követően Az ember tragédiájában láthattuk Ádámként, majd humoros oldalát is megmutatta Lancelotként a Gyalog-galoppban. Később a Szegedi Nemzeti Színházban és az Egri Gárdonyi Géza Színházban is játszott. Ezután haláláig a Budapesti Kamaraszínháznál dolgozott. Legismertebb szerepe a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött című darab Raszkolnyikovja volt, majd az Egy őrült naplója című monodrámával aratott nagy sikert.

A Tivoliban 2006 januárjában (immár másodjára) Hamlet bőrébe bújt; ez lett végül utolsó színházi főszerepe. 2002-ben elnyerte a POSZT Legjobb férfi szereplőnek járó díját, 2003-ban a Színi Kritikusok Legjobb férfi szereplőnek járó díját, és ugyanabban az évben megkapta a Jászai Mari- és a Súgó Csiga díjat is.

Több filmben is szerepet kapott, többek között a Mi szerelmünk (2000), A porcelánbaba (2003) és az Igazi Mikulás (2005) című produkciókban.

Bertók Lajos 10 évvel ezelőtt – tragikus hirtelenséggel – életét vesztette a Lupa szigetén.

- Hassó Adrienn -