Olvasói levél: Széchenyi szentestéi

Hajdúszoboszló - Már sokszor írtam a legnagyobb magyar csodálatra méltó, hazát gyarapító cselekedeteiről. Széchenyi mindennapi tettei és karácsonyi ünnepei összhangban vannak egymással. A szeretet ünnepe végigkísérte a legnagyobb magyar életútját.

1828. november 28-án Lunkányi Jánosnak írja: „Direktor úr tudja, hogy mennyire tartom szentnek azt, ami a jobbágyé, s hogy mennyire van a szívemen az ő gyarapodásuknak az előmozdításra. Az egész határ oszlassék két részre. Legyen a parasztságé a határnak nagyobb és termékenyebb része. Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a saját hasznunk elérésére.” A mélyen vallásos Széchenyi István a karácsonyi ünnepeket bizonyára igyekezett megtisztult lélekkel fogadni. Naplójában számtalan helyen szól arról, hogy a gyóntató papoknak teljesen feltárta – néha túlzott mértékben – bűneit. Karácsony előtt is ugyanígy felkészülhetett lelkileg az ünnepekre, mint ahogy 1822-ben Normandiában a húsvéti ünnepeken a La Trappei a kolostorhoz vezető út utolsó 25 km-ét zarándokként gyalog és böjtölve tette meg Wesselényi Miklóssal.

Életem alkonyán egyre inkább azt tapasztalom, hogy az ünnepek fénye akkor ragyog a legjobban, ha sikeres az ünnepi felkészülés. Széchenyi írásait, Naplóját tanulmányozva a karácsonyi ünnepekről csak néhány megemlékezést találunk, de biztosak lehetünk abban, számára a szeretet ünnepe volt a karácsony. Naplójában így ír a karácsonyról: „1825. Ünnepnap. 1827. Éjjel a templomban. 1842. A templomba egyedül. 1843. Creschencével a templomban. 1845. A pesti kör zenei akadémiája bennünket – Creschencét és engem – meghívtak. Nem mentünk el. Szent este. Karácsonyfa.” 1860. január 07-én Döblingben a száműzetés helyén a Naplójában feljegyzi: „Creschence eszik itt Bélával és Gézával. Elhatároztuk, hogy templomot építünk Cenken.” A templom felépült. A szent estén, az éjféli misén vajon az ünneplők gondoltak-e a legnagyobb magyar szép cselekedeteire is?

- Dr. Takács Imre, Széchenyi-kutató, Hajdúszoboszló -