Olvasói levél: Adventi gondolatok

Debrecen - Felgyorsult idők embervilágában élünk. Alig bontották le az elmúlt advent-karácsony díszletét, már újra fényárban úsznak városaink és falvaink főterei és utcái.

Vannak települések, ahol folyamatosan ott felejtik éves távlatban is az ünnep örökzöld díszeit. Gyermekkorom énekét újra kezdem dúdolni: „Adventi csend, karácsonyt várunk, hoz-e örömöt, boldogságot?”

Sokféle feszültség hatásai közül keresik felnőttek és ifjak az ünnep fényével megvilágított kiutat, mely a boldogság szigetéhez vezethet. Aggódások, szorongások és idegtépő nyugtalanságok jellemző tünetei leplezetlenül jelzik békére vágyó sóhajainkat. Beteljesedőben vannak a Szentírás próféciái. „Lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók és engedetlenek…”(Pál apostol soraiból) „Lebénulnak, sőt elhalnak emberek a tartós félelem miatt… de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (Újszövetségi intelem)

A Biblia Messiás-ígérete beteljesedett az első adventi idők nyomán. Időszámításunk kezdetén és az első századokban meghatározó hiteles személyek és ezrek bizonyították a halhatatlan élet értékeit. Bár olykor az egész emberiség gyászolt, mégis a „nyesett fa kizöldül újra”-költői sorokban megjelenő reménység villámlásszerűen felragyogott. Korunkban emberek sokasága a mában, félelmek bénító hatásai között fosztja meg magát a holnap boldogságától. Mégis az advent idején az eljött és újra eljövendő és megjelenő Igaz Szabadító lépései kopogását hallja, akinek van füle ilyesféle hallásra. A világ zajától megsüketült fül alig hallja a halk és szelíd hangot. Mégis alkalmas idő tárja kapuit a csendet kereső ember előtt. Az adventi koszorú négy gyertyalángja, gyászt jelző koszorú helyett, győzelmi jellé változhat.

Az ünnepi bevásárló lázas napok idején is jól tesszük, ha tömegek sodrásától mentesen, csendes perceket találunk egyéni, családi és lelki közösségek színhelyén. Ragyogják sötét éjszakák egét az adventi idők fényei!

- Szász Ferenc, Bagamér -