Sírhantok, temetők nyomában

Püspökladány - Püspökladányban számos temető volt az elmúlt évszázadokban, létezésükről kevés információ maradt fenn.A reformáció előtti században a Széchenyi utca egy részén feküdt katolikus temető, hiszen a mai református templom elődje egykor a katolikus híveké volt, akik halottaikat a temető szomszédságában temették el. A Bocskai utcai egykori zsidó templom és iskola telkei körül is fekhetett egy temető, amelyre csak a szájhagyományból és a fellelt leletek alapján következtethetünk.

Az első azonosítható református temető a mai római katolikus templom kertjének helyén feküdt, mely elhagyatott temető néven maradt fenn egy 1770-ben keletkezett panaszlevélben. Ez feltehetően 1769-ig volt használatban, mert ekkor használták először a másik, a reformátusok északi temetőjét. Az északi temető a Nagy-ér jobb partján, az egykori vályogvető gödrök helyén feküdt. Miután területét kinőtte, 1892-ben a földbirtokosság tulajdonába adták, közlegelő kialakítása céljából. Helyette egy újabb területtel toldották meg egy másik, 1845-ben már biztosan és párhuzamosan használt reformátusok déli temetőjét. Ez többszöri bővítéssel érte el mai területét, amely 1973. október 1-jétől köztemetőként működik. Központi magja a Boldogasszony-halma mellett volt. Az idők folyamán e temető a halomtól a mai temetőkapuig többször betelt. A zsidó-temető az Érsziget-dűlőben, a református temető mögött feküdt. 1853-ban már meglehetett, de már egy 17. századi térképen is jelölték egy, az izraelita temetőnek megfelelő alakú és nagyságú területet. Püspökladányban izraelita hitközség működött templommal, iskolával, saját temetővel, ebben 1888-ban már biztosan álló temetőházzal.

A római katolikusok új temetője évtizedek óta zárva van. Fotó: Megyaszai Szilvia

A feljegyzések között oláh-temető névvel is találkozhatunk, mely a Hajnalzugban, annak Büszkének nevezett részén feküdt. Az I. világháború előtt a nagybérlők sokszor alkalmaztak távolabbi vidékekről olcsó mezőgazdasági munkaerőt, sokan érkeztek Bihar és Szilágy vármegye román ajkú lakosságából is. Az egyik évben járvány ütött ki közöttük, mely sok áldozatot követelt a vendégmunkások körében. Őket temették el a megjelölt területen, de sírjuk ma már jeltelen, sírjeleik elpusztultak.

A katolikus temető

Püspökladány egyik legrégebbi, azonosítható katolikus temetője a római katolikusok régi temetője volt, mely a Makóczi-kertben feküdt. Területe 1860-ban 840 négyszögöl volt, s egy Krisztus-alakos fakereszt állt benne. Ennek közvetlen szomszédságában fekszik a római katolikusok új temetője, melynek területe az 1860-as években 7 hold 600 négyszögöl volt, 1867-ben a terület növelése érdekében 3 holdat kapott a szomszédos legelőből. Ez a temető 1980-ig üzemelt, ekkor zárták le.

E temető bezárása után lehetőség volt az elhunytak exhumálására és a köztemetőben történő örök nyugalomra helyezésére, az egyház egykori plébánosai, tanítói földi maradványait helyeztette örök nyugalomra a helyi katolikus templom kertjében. Az egykor több ezer sírt magában foglaló temetőt ma már a természet uralja, ahol rajta kívül az emberi kezek végeztek nagy pusztítást, s így váltak őseink utolsó emlékei az enyészet áldozataivá.Mivel a temető a vasútállomás közelében fekszik, főleg itt temették el az I. és II. világháború alatt a kórházvonatokról lekerült elhunyt katonákat. Sírjaik ma már nem azonosíthatóak. Az elmúlt évben a vasút-rekonstrukciós munkálatok során több mint 100 sírhelyet exhumáltak. A gyermek-sírokat többnyire a temető egyik sarkában helyezték el. Régen magas volt a gyermekhalandóság, illetve a törvénytelenül született gyermekek a végső tisztességet sem kapták meg, a temető kerítése mellett földelték el testüket.

Megtalálható a temetőben közalapítványi igazgató, királyi főfelügyelő sírja, de már csak néhány jó állapotú márvány síremlék maradt mementónak. A sírkövek feliratai többnyire lekoptak, s többsége ledőlt, összetörték. A sírkövek mellett egykor szobrok és díszes kőfaragványok is díszítették a sírokat, ma már csak néhány emlékeztet a gyászra. Legmegindítóbb az a – csak egy keresztnevet viselő – sír, melynek fél térdre ereszkedő, fejet hajtó nőalakot formáló szobra egy 34 éves hölgynek, Veronkának állít emléket, 1921-ből.

HBN–Megyaszai Szilvia