Olvasói levél: Észrevételek a „Tóciból”

Debrecen - Néhány éve költöztem Debrecenbe, a Tócóvölgybe. Nagyon megszerettem a városrészt, a környezetet, a közelemben élő embereket - kezdi levelét olvasónk.

Sok család lakik itt a „Tóciban”, ahogy becézve mondják. Sok fiatal, kisgyermekes család, idősek. Kissé irigykedve olvasom a Naplóban megjelenő programokról szóló híradást, (Újkert, Csapókert, Vénkert stb.) a közösségi házak rendezésében. Látom, tapasztalom mennyire hiányzik erről a lakótelepről egy közösségi ház, amelyben a könyvtár is helyet kaphatna. Nem tudom van-e ilyen kezdeményezés, akár tervek szintjén is. Jó lenne tudni.

Az István úton van egy nagyon kedves, kellemes, barátságos könyvtár, egy régi sátortetős házban. Szinte mementóként áll ott a tízemeletesek közelében. Múlt és jelen találkozása. A könyvtár kertje szép, gondozott, szemet gyönyörködtető nyáron. Nagyon kedves, szakmájukat és az embereket szerető könyvtárosok dolgoznak itt. A kicsi olvasóterem családias hangulatú, saját készítésű, kreatív díszítőelemekkel. Igyekeznek az olvasók igényeit, kéréseit teljesíteni. (Más könyvtárból is elhozzák a keresett könyvet!) Csak az elismerés hangján tudok szólni munkájukról. Köszönet érte!

Másik felvetésem: A Tócó sétány csendes, tiszta levegőjű, fákkal övezve, kismamák, kicsi gyerekek, idősek, kerékpárosok kedvelt és támogatott helye. A hosszú sétányon egyetlen pad sincs, ahol le lehetne pihenni. Talán lehetne valami megoldást találni...

Név és cím a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében.