2013.07.19. 09:12
Nézőpont: Kinek is drukkolunk?
<em>Csak előrebocsátom, amikor e sorokat írom, még el sem kezdődött a Strömgodset–DVSC Európa Liga labdarúgó-mérkőzés, úgyhogy az eredményről fogalmam sem lehet. Én bizakodom a debreceniek jó szereplésében, a tippem egygólos vendéggyőzelem</em>. <strong>Kovács Zsolt jegyzete</strong>.
Csak előrebocsátom, amikor e sorokat írom, még el sem kezdődött a Strömgodset–DVSC Európa Liga labdarúgó-mérkőzés, úgyhogy az eredményről fogalmam sem lehet. Én bizakodom a debreceniek jó szereplésében, a tippem egygólos vendéggyőzelem. Kovács Zsolt jegyzete. Itthon, azaz Nyíregyházán, pedig legalább kétgólos Loki-siker. De ugyanígy drukkoltam a Győr és a Székesfehérvár győzelmének, továbbjutásának is. Meg a Honvédénak is persze. Tehát alapvetően a honi csapatoknak, a magyar labdarúgás sikerének, a hazai sport nemzetközi előrelépésének. De így vagyok ezzel akkor is, ha nem sportról van szó. Legyen az színház, építészet, dalfesztivál, Campus, kukoricatermelés, aratás, vagy az országunk külhoni megítélése.
Éppen ezért nézem értetlenül azokat az embereket, akik nemhogy kishitűséggel – mert az nekünk úgysem sikerülhet, meg, hogy mi kicsik vagyunk ehhez vagy ahhoz –, hanem egyenesen kárörvendően viszonyulnak a sikertelenségeinkhez. Itt van például a Videoton, Orbán kedvenc csapata. Szerintem nem egy helyen pukkant pezsgő a podgoricai visszavágó lefújása után. De jöjjünk vissza Debrecenbe. Vannak ám Loki-ellendrukkerek, nem kevesen, akik szinte várják a DVSC azonnali kiesését a nemzetközi kupából, no meg a csapat vesszőfutását a bajnokságban, mintegy igazolva látva véleményüket, hogy minek ide stadion, minek ennyi pénzt költeni a focira. Folytatható a sor helyben a Latinovits Színházzal, a kettes villamossal, majd országos viszonylatban a gazdaságban a befektetők hiányával, az Unió szerinti demokráciadeficitünk miatti meghurcolással – hogy csak néhányat írjak a bizonyos körökben kárörvendő tenyérdörzsölésre okot adó témák közül. De említhetném az előző politikai érát is – merthogy ez az „életérzés” politikainézet-függő, afelől kétségem sincs –, ott is találkoztunk ilyen véleménynyilvánításokkal.
Egyszerűen nem értem, hogyan jutottunk ebbe a mélységbe. Mint ha sok ember életét és ebből fakadóan a megnyilvánulásait a politikai hovatartozás irányítaná. Emberek! Ébresztő! Nincs bennünk egyfajta közös közéleti értékrendminimum? Hiányzik az önálló véleményalkotás igénye? Muszáj beállni valamelyik huhogó társaságba? Nem! Egyszerűen csak látni kellene egy ország, egy nemzet érdekét – politikai felhang nélkül.
