Nézőpont: Gyökerek

Az első harapás után éreztem, évtizedek óta nem ettem kenyeret. Legalábbis olyat nem, azt a kovászos, kenyérízű, házi kemencében sütöttet. És nem szagoltam olajat, melynek napraforgó illata van, ráadásul az általam nem kedvelt joghurtból szívem szerint még kértem volna a kóstoló után, mert inkább házi tejfölre emlékeztetett. Égerházi Péter jegyzete.

Engem meggyőzött: szükséges a régi ízeket idéző élelmiszerek termelői piacait szaporítani, Debrecenben most már három helyszínen juthatunk hozzá, miközben gyermekkorom hangulatát idéző beszélgetéseket folytathatok a termelőkkel. Jó ez ebben a hypermarketes, bevásárlókocsit toszigálós színtelen szagtalan modern világban.

Még egy hét, és négy napon át a zsinagógából is a dzsessz szól majd a városban. Nincs semmi bajom a New Orleansból világhódító útjára indult zenei irányzattal, sőt egyes előadóit, illetve formációit kimondottan kedvelem, de nagyobbat dobban a szívem, ha meghallok egy mezőségi, széki vagy csángó dallamot, élvezhetek a lassú vagy sűrű csárdást. Ezért is örvendetes a Városok Falvak Szövetsége által szervezett hét végi kulturális bemutató.

Jó tudni, hogy a Hortobágyon hucul lovak nyargalásznak, hogy őshonos állatfajok legelésznek a pusztán, de az onnan érkező, a nomád állattartás előtérbe helyezését feltételező hírek beárnyékolják a kék égboltot. Van, ahol visszalépés a gyökerekhez visszatérés.

- Égerházi Péter -

A piac, mint kulturális és közösségi színtér

A Debreceni Művelődési Központ három egységében, három különböző napon tartják meg őket.