Jegyzet: Működni, közre

Az ember képes egészen addig siránkozni (ha másnak nem, hát magának) arról, milyen sanyarú az élete, míg a sors végül meg nem elégeli, és tényleg odacserdít neki, hogy meglássa: mi fán terem is az igazi balvégzet. Fábián György jegyzete.

Diktatúra? Ugyan már. Addig nyafogunk, amíg nem jön majd egy igazi vezér, és akkor leshetünk, és lehet visszasírni, mennyivel jobb volt Orbán alatt nyögni.

Persze, diktatúrafokozatok ide vagy oda, mindig találunk magunk között is, a talajmenti életben dr. K. H. G.-ket, akik a gödröt ássák, és megszégyenülő fegyvereseket, akik lelövik őket. Önkényuralom? Örkény-unalom?

Egy-egy antiszociálistemetés sok mindent megoldhat, gondolják itt, ott, amott. Hogy is nem szakad ránk a föld. Tatár, török, német? Ugyan már. Önkezünkkel ássuk a sírt. Hol nemzet sűlyed el. Erkölcsileg. Ingyenes lesz, az állam biztosítja a sírhelyet, a koporsót vagy az urnát, az elhunyt hűtését, szállítását, öltöztetését, a hamvasztást is. De valóban elvárja a személyes közreműködést. Mint a demokrácia, ugye? Nincs, ha nem veszel részt benne.

Fábián György