2013.03.14. 07:16
Nézőpont: A szabadság emléke
<em>Áthatott a forradalom hevülete, és máig is emlékszem az érzésre. Előttem vannak a film képei is, amelyen a magyar huszárok csúcsokon és völgyeken át lóháton igyekeznek haza, mert a szabadságharc katonái akarnak lenni. Sírtam, amikor halni láttam őket</em> - <strong>Szabó Katalin</strong> jegyzete.
Áthatott a forradalom hevülete, és máig is emlékszem az érzésre. Előttem vannak a film képei is, amelyen a magyar huszárok csúcsokon és völgyeken át lóháton igyekeznek haza, mert a szabadságharc katonái akarnak lenni. Sírtam, amikor halni láttam őket - Szabó Katalin jegyzete.És emlékszem, elcsuklott a hangom a meghatottságtól, amint felállt az énekkarunk a dobogóra - 11 évesek voltunk -, mindegyikünk fehér ingén virított a kokárda, és rázendítettünk: Kossuth Lajos azt üzenete.
Teljes szívvel átéltem a dal minden sorát, nagyon büszke voltam, és biztos abban, hogy nincs a világon még egy ilyen nagyszerű, bátor, hős nemzet, mint a magyar.
József Attila Hazám vagy Ady Endre Magyar ugaron című versét csak jóval később tanultuk. És mivel azok sorait is mélyen átéreztem, már nem voltam olyan biztos az előbbiekben, de továbbra is áhítattal álltam a Petőfi-szobor előtt, meg nem mozdultam a zászló felhúzásakor vagy a himnuszt énekelve.
Diákként, felnőttként azóta ezerszer találkoztam 48 művészi megjelenítésével, ám az első élményeket nem írták felül. Az ünnepi beszédek inkább visszatetszést, mint tetszést váltottak ki, a hatalmas zászló-drapériák körüli hangzatosságok nekem csak pótcselekvésnek tűnnek. Március 15-én százszor inkább visszaidézem a gyermekkori élményt, amikor még azt hittem, különbek vagyunk, és hogy az ember szabadságra született.
