Az élet néhanapján kupánvág

Váratlanul érte, hogy már az elején egy tömegverekedés kellős közepén találja magát, ahol fejen húzzák egy bottal. Alig került a rendőrséghez, az élet máris Salya Péter koponyájára véste egyik aranyszabályát, hogy nem az a legény, aki az ütést adja, hanem aki állja. Amikor a fiatal, kezdő rendőrre ráparancsoltak, hogy siessen, mert a menekülttáborban ismét áll a bál, és minden épkézláb emberre szükség van, maga se hitte, hogy egy szomáliai nő fogja erre a bölcsességre megtanítani. De ha már megtörtént, hát megtörtént, ez benne van a pakliban, különösebb bajom amúgy se lett, mondta Péter. A július végi „szomáliai kaland” után a szülei is fogták kicsit a fejüket, de aztán túltették magukat rajta („Vigyázz, fiam!”).

Pétert 25 társával együtt búcsúztatták rövid főkapitányi beszéd keretében a Gyakorló Rendőrőrsről. A rendészeti szakközépiskolát végzett pályakezdők két hónapon át készültek rutinosabb kollégáik irányításával, hogy szeptembertől már önállóan teljesítsenek szolgálatot. Péter a püspökladányi kapitányságon, így nem kerül messzire biharnagybajomi otthonától. Azt, hogy rendőr szeretne lenni, tinédzserkorából kinőve döntötte el, s bár olykor meglepődött rajta, s kissé fájlalta is azt a lenézést, amivel az utóbbi hetek közlekedési akciói során találkozott, ma még inkább jónak tartja elhatározását.
Kremniczki Enikő régóta tisztában van már vele, hogy az ülőmunka nem az ő világa, bármennyire is kapacitálta őt adóügyekkel foglalkozó édesanyja. Mit mondjunk, a szülői vágy „kissé” gellert kapott Enikő lelki alkatán: debreceni járőr lesz belőle, ami azért különösen jó hír a közbiztonságért aggódóknak, mert a hölgyből áradó derű, játékos értelem, a legelvetemültebb bűnözőket is képes megfékezni, s hozzá a mosolya – lefegyverző. Ha valamilyen buta oknál fogva e kettő mégse volna elég, ezúton nyomatékosan figyelmeztetjük a „rosszfiúkat” arra, hogy Enikő egy kis karatetudást is hozott magával a múltból.

Az elmúlt két hónapot rendkívül élvezte, mint kiemelte, különös jó érzéssel töltötte el, mikor a hídi vásár során az autósok megköszönték a forgalomirányítást. Amióta csak az eszét tudja, emberekkel akar foglalkozni, és olyan helyzeteket megélni, melyek lehetőleg nem ismétlik önmagukat unos-untalan. Úgy néz ki, magára talált.

Ratalics László