Debreceni modern épületek: a vélemények megoszlanak

Megfelel-e a képen látható építmény a hagyományos városkép lehetséges megőrzését szolgáló városlakói (és remélhetően főépítészi) igényeknek? – kérdeztük továbbá Kováts Ákost, aki a következőket válaszolta:

– A hagyományos városkép megőrzését szolgáló városlakói igényeket nem tudom egyértelműen meghatározni, szerintem ilyen fogalom nem is létezhet. Sokan szeretik ugyanis a hagyományosat, mások a modernt, sokan a giccset, és mindannyian állíthatják magukról, hogy az ő értékrendjük a mértékadó (Egyébként még az ezzel a szakterülettel hivatásszerűen foglalkozók sem mondják, hogy ők képviselik a városlakói igényeket, hiszen az ő véleményük is megoszlik a városvédelem és a városfejlesztés összhangjának módjáról.)

Főépítészként az az alapvető igényem, hogy a hagyományos környezetbe tervezett épületek léptékükkel, tömegarányaikkal, vonalvezetésükkel illeszkedjenek az utcaképbe.

Ez az épület- amellett, hogy részleteiről lehet vitatkozni – megfelel ezeknek az elvárásoknak. Úgy hoz formavilágában és anyaghasználatában újat, hogy illeszkedik a kialakult utcaképbe, nem tördeli sem a homlokzat síkját, sem a párkány vonalvezetését, tehát tervezési elvei megegyeznek a polgárházak tömegformálási gyakorlatával.

Az épületről a vélemények erősen megoszlanak, sokak kifejezetten dicsérően beszélnek róla, mások pedig ellenérzésüket fejezik ki. Ez a megosztottság gyakran tapasztalható színvonalas alkotások esetében.

Kitűnően illeszkednek

– Nem szeretnék gátja lenni a hasonló felfogásban tervezett épületek létrehozásának, még akkor sem, ha azok egyes esetekben vitát kavarhatnak. Nem lenne helyes, ha minden újra való törekvést elvetnénk, és a hagyományokra hivatkozva csakis azokat az épületeket ismernénk el, amelyek a régies stílusú elemek felhalmozásával a – legtöbb esetben sikertelenül – próbálják utánozni a régit.

A jelenkor építészetének figyelembe kell venni ugyanis, hogy változtak a funkcionális, energetikai igények.

A belmagasságok, nyílásméretek módosulása az épületekben új arányrendszereket hozott létre.

(Ezen ház esetében is látszik, hogy az emeletes homlokzat magassága megegyezik a mellette álló földszintes cívisházzal.)

Olyan építőanyagok és technológiák jelentek meg, amelyek egész más tervezési felfogást igényelnek.

Eddig is épültek a városban mai gondolatokat tükröző olyan házak, amelyek a „hagyományos városkép lehetséges megőrzését szolgáló városlakó” ízlésvilágától sok esetben eltérnek, (a táblabíróság, a Kassai úti campus épületei, a Halköz üzletház stb), ugyanakkor szakmai körökben országos elismerést vívtak ki.

Ezek – annak ellenére, hogy különböznek a múlt század elején divatos építészeti felfogástól – kitűnően illeszkednek környezetükbe. Példák azok a ma már réginek számító épületek is, amelyek saját korukban hasonló ellenérzéseket váltottak ki sokakból, de ma már műemléki védelmet élveznek. Az a tapasztalatom, hogy a műalkotások megítélésében több periódus létezik. Az újat a saját kora általában elutasítja, a közeli utókor vagy megtűri vagy elpusztítja, és néhány évtized után a művészettörténet elhelyezi végleges helyére.

Tervező, engedélyező

Az utcaképben felvételünkön közpen látható építményt Győrffy Zoltán építész tervezte, a tervtanács javasló véleménye után az önkormányzat műszaki osztálya engedélyezte

 Arra a kérdésünkre, hogy megfelel-e az építési szabályoknak, a főépítész azt válaszolta, hogy másként nem is kaphatott volna engedélyt.