2008.04.08. 06:24
Vigyázat, Nyugat: előzünk!
<p>Misztikus, kapitalista cirkusznak tűnt a hetvenes években a Forma–1 világa a szögesdrót keleti oldaláról nézve. Aztán a vasfüggöny mögé merészkedett a gyorsasági autóversenyzés csúcsa, 1986-ban hazánkban bőghettek fel a motorok. <STRONG>Üveges Szilvia</STRONG> jegyzete</p>
De maga a játék, amit Senna, Prost, Piquet és társaik űztek, még így is elérhetetlennek látszott. Keletről egyetlen fiatalembernek, a magyar Kesjár Csabának lehetett volna talán esélye beszállni e drága mulatságba, csakhogy korai, tragikus halála véget vetett a reményeknek – is.
Így választottunk bálványt a nyugati világ sztárjai közül.
Az ezredforduló után viszont a jelek szerint megelégeltük, hogy szegény rokonként csak a pálya mellől nézhetjük a nagyokat.
A cseh Tomas Enge érkezett először, majd Baumgartner Zsolt – igaz, maradandót egyikük sem alkotott, még ha a magyar fiú meg is szerezte Kelet-Európa első pontját egy „túlélőversennyé” változott viadalon.
A futottak még kategóriából egy lengyelnek, Robert Kubicának sikerült kitörni – aki vasárnap az első helyről vághatott neki a Bahreini Nagydíjnak.
Kelet-Európa tehát neki köszönheti első pole pozícióját. Vannak azonban még akadályok meg göröngyök az öreg kontinens szegényebb felében: jellemző, hogy Kubica útja a Forma–1-be a napfényes és az autó-motor világában Lengyelországnál százszor jelentősebb szerepet játszó Itálián keresztül vezetett.
Ha viszont azt nézzük, hogy a gyorsasági motorsportban pedig éppen magyar világbajnokot avattak Talmácsi Gábor személyében – ő az első kelet-európai, aki elhódította a címet –, akkor azért bizakodhatunk: vigyázat, jövünk! Sőt előzünk!