A teleház megáll a saját lábán

… Összességében van vagy negyven; Péterszegen most 12 használható – tudom meg Kiss Lászlótól, az előbbi alapítvány kuratóriumának elnökétől.

Úgy tűnik, hogy a két alapítvány önállóan fenn tudja tartani a péterszegi teleházat – no, nem saját erőből –, amely 1997-ben nyitott a művelődési házban, egy teremben. Támogatásképpen a rezsiköltséget az önkormányzat állta. Később lehetőség adódott, hogy egy bérleménybe, egy volt parasztházba költözzék az intézmény, innentől a fűtést, a világítást stb. maga fizette.

Tavaly januárban az épület a Bihari Közösségért Alapítvány tulajdonába került. A mostanában elkezdődött felújítási munkálatok egy Leader-programban zajlanak, várhatóan tavaszra átalakul, megszépül a ház. A teleház bevétele évenként kb. három-ötszázezer forint, a kiadás kb. 3 millió forintra rúg. A működtetéshez pályázati pénzeket, a munkaügyi központ bértámogatását, egyszóval minden lehetőséget felhasználnak.

Üzbegisztántól Dél-Afrikáig

A teleházszövetségnél jól ismerik őket, Üzbegisztántól Dél-Afrikáig kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. A volt amerikai nagykövet, Peter Tufo is járt a helyi teleházban. Kiss urat egy társával együtt a búcsúztatására is meghívta.

Most egy 6 órában dolgozó munkatárs látja el a teleház feladatait, de januártól szeretnének egy másik alkalmazottat a munkaügyi központ révén foglalkoztatni. Vozár Ilona elmondta, hogy délelőtt inkább felnőttek keresik meg, irodai szolgáltatásokat, faxolást, másolást, nyomtatást, telefont vesznek igénybe, illetve bizonyos ügyek intézéséhez, például nyomtatványok kitöltéséhez, kérelmek megírásához kérnek segítséget, vagy egyszerűen csak tanácsot. De gáz- vagy villanymérőállásokat is jelentenek interneten.

A délután a gyerekeké, játszanak, és internetes keresést folyatnak a tanulmányaikhoz, anyagokat töltenek le, vizsgákra jelentkeznek stb. Arra a kérdésre, hogy nélkülözhetetlen-e a teleház, határozott igen a válasz, amire a Veres Péter-idézet is utal a falon: „Ide kell hoznunk a nagyvilágot…”

Bakó Endre