Több száz épület sérült meg a nagy debreceni földrengésben

Nemcsak tűzvészt, földindulást is túlélt már a cívisváros, ráadásul kétszer is.

Hajnal László

Debrecen belvárosa a nagy földrengés után teljesen újjáépült.

Forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Kár lenne tagadni, hogy egyszerre elborzadva, mégis kíváncsian tekintünk a katasztrófákról szóló hírekre. Ha már bekövetkeztek, minél több fotót, minél látványosabb videófelvételeket szeretnénk látni. Ilyen az emberi természet. Aztán persze megbánást, sajnálatot érzünk, és titkon megnyugvást is, hogy mindez nem velünk történt meg.

A Kárpát-medence óvó bölcsőjében fekvő Magyarországot szerencsére nem kimondottan fenyegeti a természet haragja. Ahogy cápatámadásról, földrengésről is keveset meséltek nagyszüleink. Elvégre nincsenek törésvonalaink, cunamival riogató óceánjaink. Mégsem érdemes hátradőlni, a biztonság illúziójából ugyanis bármelyik pillanatban felrázhat egy mélyről jövő morajlás.

Az elmúlt napokban számos földrengést regisztráltak a Hajdú-Biharral szomszédos Békés vármegyében: csak szombaton két, a Richter-skála szerinti 4-es erősségű rázódást mértek. A hasonló tektonikus tevékenység valóban ritka, azonban kevésbé ismert, hogy vármegyénkben is voltak már jelentős pusztítást végző földmozgások.

A Hajdú-Bihar keleti szomszédságában lévő érmelléki területről a 19. század eleje óta ismert, hogy szeizmikusan aktív térség. Ebből az időszakból a levéltári feljegyzések alapján két nagyobb földrengés is érintette Debrecent: az egyik 1829. július 1-jén történt, melyet 1834. október 15-én egy lényegesen nagyobb követett.

A korai földrengések erősségét hiteles mérőműszerek hiányában csupán az épületekben okozott károkra hagyatkozva lehetett megbecsülni. Az 1834-es földrengést a veszteségek alapján elvégzett rekonstrukció alapján 6,3-as erősségűre becsülik. Összehasonlításképpen az idén februári törökországi katasztrófát okozó rengés 7,8-as volt.

A földindulás veszedelme

A Magyar Geofizikusok Egyesülete folyóiratának egyik 2000-es számában vizsgálják részletesen az érmelléki földrengéseket, melyek a cívisvárost is érintették. A szerző alapos kutatómunkát végzett, számos levéltári dokumentumot, kárfelmérési jegyzőkönyveket lapozott át.

Mint írja, az 1829-es főrengést két előrengés vezette be, amelyek közül az első Debrecenben, a második Érmelléken keletkezett, ez utóbbi kisebb épületkárokat is okozott. A rengést 5-ös erősségűre becsülték, egy érmelléki községben lakó lelkipásztor feljegyzése szerint „az Isten a földindulásnak veszedelmével látogatta meg Irinyt”:

Dűlő félben voltak a házak, omlottak mindenfele, és hasadoztak az épületek, kongtak a harangok, a fák erősen hajladoztak, a kutakból a vizek fellökődtek, a megijedt férfiaknak, asszonyoknak, gyermekeknek sírása, rívása borzasztó volt

– írja a pap.

Negyven kilométerrel távolabb, Debrecenben is érezték a rengést. A beszámolók alapján az első a hajnali órákban három másodpercig tartott, és többfelé csekély károk keletkeztek. Este kilenc óra körül pedig hat másodpercen keresztül remegett a föld, a házak kéményei beomlottak, a tetőkről cserepek hullottak, a falak meghasadtak.

A nagy földrengés

Az 1829-es földrengést nyolc utórengés követte, majd 1834-ig szeizmikus csend lett úrrá a vidéken. Ekkor azonban még a korábbinál is súlyosabb katasztrófa sújtotta a térséget. Mezőpetriben a templom tornya leomlott, és összezúzta a tetőt, az orgonát és a padokat, emellett számos lakóépület összedőlt. Az emberek az utcára menekültek, mivel féltek, hogy saját otthonuk rájuk szakad. Érdelengiben szintén leomlott egy templom teteje és falai, Nagykárolyban pedig több mint kétszáz kémény dőlt le a korabeli beszámolók alapján.

Debrecen szenvedte a legsúlyosabb károkat. A magyar geofizikusok kutatása szerint a kárfelmérési jegyzőkönyvekben a Péterfia, a Piatz, a Hatvan, a Csapó, a Czegléd és a Varga utcában, valamint a Nagytemplomban és a parókián keletkezett károkat írták le. Megnyugtató hír azonban, hogy arról sehol nem található feljegyzés, hogy emberéletet is követelt volna a katasztrófa.

A szerző megjegyzi, szembetűnő, hogy sok debreceni utcában – például a Német és Szent Miklós utcákban – lévő épületekben keletkezett károkról nincs tudósítás: vagy nem voltak károk, vagy elvesztek a jelentések. Azonban a hivatalosan bejelentett megsérült épületek száma is bődületes: 249 ingatlant ért anyagi kár, mely a Debreceni házak hat százalékát tette ki.

Az 1829-es és 1834-es rengés intenzitása közötti különbséget talán érzékelteti, hogy amíg az előbbi rengés által Debrecenben okozott épületkárok leírásával csupán egyetlen, addig az utóbbi hatásával több mint harminc oldal foglalkozik – áll a folyóiratban.

A Napló is megemlékezett a veszedelemről

A Hajdú-bihari Napló 1979. június 1-jei számában megjelent cikk szerzője a város reformkori protokollumainak tanulmányozása közben akadt rá a földrengésre utaló feljegyzésekre, mely saját bevallása szerint mélyen megdöbbentette. Írása alapján az akkori Városi Kapitányi Hivatal számolt be a jelentős károkról. A Tóth-ház kéménye és zsindelyes tetejének jelentős része leomlott, 24 ablaka betört, az épület egyik fala is megsérült. A helybeli igazgató a kegyesrendi iskolák súlyos megrongálódásáról tett jelentést, Simonffy Dániel szenátor pedig azt közölte a magisztrátussal, hogy a Városháza levéltári szobája

a nagy földrengés miatt annyira összehasadozván és megromolván, hogy abban többé a levelek, melyek a város legfőbb kincsei, sem tűztől, sem pedig az épületnek leszakadásától tovább bátorságosan nem tarthatnak.

Egy szeizmológus térinfomatikai tanulmányt készített, melyben azt modellezte, milyen hatással lenne az 1834-es földrengés a mai Debrecenre. Hozzá kell tenni, hogy ugyan akkoriban a városban főleg földszintes épületek voltak, statikailag kevésbé voltak fejlettek a mai épületeknél. Mindenesetre a tanulmány megjegyzi, a többszintes társasházak, ipari létesítmények és főként a tízemeletes panelházak bizonyára nagyobb károsodást szenvednének el, mint az akkori épületek.

Természetesen nem érdemes fontolgatni a költözést. Magyarország, és kiváltképp az Alföld törésvonalaktól távol helyezkedik el, így valóban ritka az erősebb rengés. A katasztrófát kizárni sosem lehet, de az esély egy hasonló földrengésre legalább annyira elhanyagolható, mint egy hirtelen cápatámadás a Kossuth téren.