Szijjártó: a CATL-beruházás csak akkor jöhet létre, ha mindvégig megfelel a lehető legszigorúbb környezetvédelmi feltételeknek

Minden idők legnagyobb hazai beruházásának bejelentésén vagyunk túl, amely illeszkedik abba a kormányzati elképzelésbe, miszerint Debrecen a régió meghatározó autóipari fellegvárává válhat. Hosszú volt az idáig vezető út?

A CATL-lel két és fél évvel ezelőtt kezdtük meg a konkrét tárgyalásokat, amikor a vállalat még egy másik helyszínben gondolkodott, így mondhatni, hogy bravúros mentéssel sikerült befurakodnunk a képbe, és világossá tenni a kínai fél számára a hazánk és Debrecen városa által kínált előnyöket. A vállalat döntésénél fontos szempont volt, hogy európai összevetésben a legalacsonyabb adózási formát biztosítjuk, hogy a koronavírus-járvánnyal összefüggő korlátozások Magyarországon – ez éppen a tárgyalások idejére esett – soha nem lépték át az észszerűség határát, valamint hogy Magyarország mindig is egy stabil beruházási környezetet biztosított a kínai vállalatoknak. Világossá tettük, hogy nem engedünk a nemzetközi nyomásgyakorlásnak, hazánk nemzeti alapon nem diszkriminál és nem szorít ki a piacáról befektetőket.

Európa-szerte egyre nagyobb hangsúly helyeződik az elektromobilitásra, az autógyártó vállalatok kezdenek átállni a hagyományos hajtásláncról az elektromos autók gyártására, így fontos érv volt, hogy a három legnagyobb német autógyártó vállalat: a BMW, az Audi és a Mercedes is hazánkba helyezi az elektromobilitási stratégiájának fókuszát. Lássuk be, egy elektromos autó akkumulátor nélkül nem sokat ér, ezért a CATL azon célja, miszerint 2025-ben megkezdi a termelést, az egyben az autógyárak elvárása is. A kínai vállalat ezen 3 ezer milliárd forintos beruházása a legnagyobb Magyarország gazdaságtörténetében. 

A mostani megállapodás értelmében egy 221 hektáros területen két ütemben épül fel a gyár. Első körben 90 hektáron már 2025 első negyedévében elkezdődhet a termelés. Fontos kiemelni, hogy a CATL befektetése önmagában akkora, mint az eddigi hét legjelentősebb zöldmezős beruházás összértéke volt hazánkban. Sőt, Európában az elmúlt tíz évben csak öt olyan befektetés volt, ami ezt a nagyságrendet képviseli, de nem épült akkora forrásból elektromos akkumulátorgyár, mint a Debrecenbe tervezett.

Már a BMW debreceni gyártóüzemének bejelentésekor is felerősödni látszottak a negatív hangok, miszerint a város iparosodása számos kihívást hordoz majd magában, de a CATL érkezésének híre erre ráerősített, egyesek már most farkast kiáltanak aggódva, hogy környezetszennyező üzemek sora létesül a város környezetében. Valóban így lenne?

Én Győrben nőttem fel, ahol az Audi a világ legnagyobb motorgyárát üzemelteti. Emlékszem azokra az aggodalmakra, amelyek megfogalmazódtak az autógyár odatelepülésekor. 

A debreceniek szempontjából érthető felvetésnek tartom, hogy aggódnak a környezetükért, amit komolyan kell venni. Még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy ezekre az amúgy legitim aggodalmakra politikai ipar épül, tovább hergelve a közhangulatot ahelyett, hogy a valós aggályokra valós válaszokat adnának. 

Hozzáteszem, a CATL globális szinten kifejezetten nagy hangsúlyt fektet az emisszió, a károsanyag-kibocsátás csökkentésére. Természetes, hogy egy ekkora projekt más megvilágításba helyezi az egész város életét, hiszen egy 9 ezer munkahelyet teremtő, világszinten is jelentős beruházás nyilván új dimenziót nyit. Ehhez új infrastruktúra kell: utak, vasút, iskola, lakóhelyek. Ezeknek mind-mind tudatában vagyunk, az ehhez szükséges döntések részben már megszülettek, a kormány elegendő forrást fog biztosítani Debrecennek ahhoz, hogy a közlekedési, szociális, oktatási és lakhatási infrastruktúráját hozzá tudja igazítani a növekvő igényekhez.

Debrecenben szinte minden nagy: Nagytemplom, Nagyerdő, nagy bejelentések. Ha jól sejtem, akad még némi muníció a tarsolyban?

Ahhoz, hogy egy 3 ezer milliárdosnál nagyobb beruházást hozzunk, neki kellene futnunk rendesen. De a viccet félretéve, a CATL-lel folytatott tárgyalások során erőteljes hangsúlyt kapott a leendő beszállítók területigénye is. A CATL sem egy önmagában álló, izolált üzem lesz, hanem számos partnercéggel működik majd együtt, amelyek képviselőivel már zajlanak egyeztetések a Debrecent vagy a város környékét célzó lehetőségekről. Egy dolgot ne feledjünk: túlfűteni a rendszert semmilyen szempontból sem szabad, hiszen a városokat tekintve a beruházások elbírásának is van egy szintje, egy határa. Ezért fontos, hogy a beszállítók esetében is annyit hozunk és engedünk Debrecenbe, amennyit majd a város teherbíró képessége és toleranciaszintje elbír. A többiek számára a környéken kínálunk lehetőséget úgy, hogy azok területfejlesztési szempontból is jól eloszlathatóak legyenek.

(A beszélgetést követő napon bejelentették a szintén kínai érdekeltségű Halms Hungary Kft. Debrecenbe érkezését, amely elektromos autókhoz készülő alkatrészeket fog gyártani a Déli Ipari Parkban épülő üzemében – a szerk.)

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a szomszédunkban háború dúl, aminek közvetett és közvetlen hatásait a bőrünkön érezzük. Mennyire árnyékolja be mindez a mostani bejelentést? Miként tervezhető ebben a bizonytalan helyzetben a gazdaság?

A jelenlegi helyzet még jelentősebbé és még fontosabbá teszi ezeket a beruházásokat, mert sportnyelvvel élve a legjobb védekezés a támadás. A világjárvány idején is azt a gazdaságpolitikát folytattuk, amely támogatást biztosított a magyarországi vállalatoknak a beruházásaikhoz, hogy azok meg tudják menteni a munkahelyeket. Adhattunk volna pénzt szociális segélyre is, ahogy azt a baloldal javasolta, ami egyenes út lett volna az eladósodás felé. Ehelyett mi arra ösztönöztük a vállalatokat, hogy fejlesszenek akkor, amikor mindenki más leépít, hogy át tudják venni a piaci kapacitásokat, ami hosszú távú fejlődést eredményez. A mai gazdasági növekedésünk zöme ezeknek köszönhető, ezért fontos világossá tennünk, hogy gazdasági válság idején a legfontosabb cél a munkahelyek megvédése, erre kell koncentrálni. Mindez új beruházásokkal érhető el, hiszen ezek tömegesen hoznak új pozíciókat. Így biztosítható az, hogyha ne adj’ Isten egy munkahely elvész, akkor legyen helyette több alternatíva. Egy, a CATL-hez hasonló, 9 ezer új státuszt teremtő beruházás ilyen téren is segít. Tehát ha valamikor, akkor most kell a beruházások ösztönzését még hangsúlyosabbá tenni, mert ez tud megoldással szolgálni a kihívásokra. Ennek köszönhetően egyre élesebbé is vált a verseny a befektetőkért, ezért most gyorsnak, hatékonynak, szavatartónak kell lenni. Látni kell, hogy egy-egy beruházás nem a bejelentéssel ér véget, hanem azzal kezdődik.

Korábbi beszélgetéseink alkalmával végigkísértük a háború előzményeit, majd annak hatásait. Miniszter úr ekkor a legrosszabb forgatókönyvként jellemezte a háború esetleges kitörését. Jelenleg úgy tűnik – ha csak az energiahordozókat tekintjük –, csak rossz és még rosszabb forgatókönyv van. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdés: lesz elegendő gázunk télen?

Ennek a háborúnak nemcsak biztonsági, hanem gazdasági és energiaellátási következményei is vannak. Ezeknek a hatása pedig valószínűleg tovább fog tartani, mint maga a háború, ami reméljük, hogy hamarosan véget ér. A gazdaság terén az a célunk, hogy megőrizzük a munkahelyeket, energiaellátás terén pedig meg kell őrizni az energiabiztonságunkat. Ez a célunk. 

A kormány mindvégig józan észen alapuló, pragmatikus, praktikus politikát folytatott, ahol csak azt néztük, hogy lesz-e elegendő földgáz és kőolaj az országban. Amikor júliusban Moszkvában jártam, a nemzetközi fogadtatás nem volt kifejezetten támogató, ugyanakkor, ha akkor nem tárgyaltunk volna és nem állapodtunk volna meg arról a plusz földgázmennyiségről, ami augusztus elseje, aztán pedig szeptember elseje óta megnövekedett mennyiségben érkezik az országba, akkor szembe kellett volna nézni azzal, hogy télen fázni fogunk, nem lesz meleg víz és nem tudunk majd főzni. A magyar kormány biztosan nem fogja megengedni, hogy Magyarországon a családok, a vállalkozások olyan méltatlan helyzetbe kerüljenek, hogy ne legyen elég földgáz. 

Az orosz féllel történő tárgyalások eddig sikerrel zárultak, szerencsére van egy déli szállítási útvonalunk, amely most életet ment. Ha nem lenne ez a szállítási útvonal, amely Törökország felől, Bulgárián és Szerbián keresztül juttatja el a földgázt Magyarországra, akkor ma a gázellátásunk teljes mértékben bizonytalan lenne. Ukrajnán keresztül ugyanis nincsen tranzit, Ausztrián keresztül pedig a szerződéses mennyiség 40 százalékát kapjuk csak meg. Egyszerűen azért, mert ezek az északi meg nyugati szállítási útvonalakon érkeznek, amelyek az elmúlt időszakban kiszámíthatatlan módon működtek.

A napokban bejelentette, hogy hazánk újabb szerződést kötött az orosz féllel, így a korábbi megállapodáshoz képest több gáz érkezhet az országba. Mit jelent mindez az energiabiztonságunkat illetően?

Nagyon fontos, mert ez azt jelenti, hogy a Gazprom augusztusban 2,6, most pedig maximálisan 5,8 millió köbméteres napi plusz szállítást vállalt. Ebben a mondatban benne van még egy fontos elem: továbbra is a szerződéses mennyiség egészét megkapjuk, ami nagy szó, hiszen Európában különböző okok miatt a megkötött szerződések dacára is akadozik a földgázszállítás. Mi ehhez képest a szerződéses mennyiség fölött kapunk napi 5,8 millió köbmétert.

Többször kifejtette, hogy a gázellátás fizikai kérdés, nem pedig ideológiai. Az uniós döntéshozók egy részének azonban úgy tűnik, nem realizálódott, hogy vannak olyan tagországok, amelyek sokkal kiszolgáltatottabbak a többieknél, s az oroszoknak ásott gödörbe végül mi eshetünk bele. Mire lehet megoldás az Unió részéről vázolt ársapka bevezetése? Valóban megoldás lehet ez az energiaárak mérséklésére?

Én nagyon remélem, hogy az Európai Unió most el fogja kerülni azokat a korábban már elkövetett hibákat, amikor úgy vetett ki gazdasági korlátozó intézkedéseket, hogy senki nem volt tisztában azzal, hogy mi lesz azoknak a következménye. Egy ilyen szabályozásnak azt hiszem, tragikus következménye lenne. 

Tételezzük fel, hogy bevezettük az ársapkát Európában, aminek következtében az oroszok visszafogják a szállításokat, ami a piaci logika szerint csökkenő kínálat mellett növekvő árakat eredményezhet. Úgy látom, hogy a különféle szankciók és ársapkák helyett végre a fő kérdésre kellene koncentrálni: hogy lesz béke? Mert egyelőre mindenki foglalkozik mindennel, de ezzel nem. Mi itt a szomszédban a saját bőrünkön érezzük a háború jelentőségét. Több mint egymillió menekült érkezett hozzánk az elmúlt időszakban, a térségünkben vannak a legdurvább hatásai a háborúnak, de mindezt bizonyos helyeken nem tudják, nem akarják megérteni, vagy ha értik, akkor sem akarnak neki jelentőséget tulajdonítani, ami nagy baj.

Laikusként úgy tűnhet, hogy bármi is lesz a háború végkimenetele, hazánk elemi érdeke, hogy új alapokra helyezze országunk energiastratégiáját, csökkentve a kiszolgáltatottságunkat. Ennek egyik pillére lehet a paksi bővítés, de milyen lehetőségeink vannak még?

Kétségtelen, hogy a két tervezett paksi reaktor megépítése óriási lépés lenne, hiszen a nukleáris energia-előállítás terén a mostani 2000 megawattról 4400 megawattra növekedne a kapacitásunk. Nem kérdés, hogy a következő időszakban azok az országok lesznek majd jobb helyzetben, amelyek a saját maguk által elfogyasztott energiának minél nagyobb hányadát tudják saját maguk előállítani. Azt látni kell, hogy a nukleáris energián kívül jelenleg nincs más, nagy mennyiségű energia előállítására alkalmas technológia Magyarország számára. A szélenergia itt nem tényező, a napenergiának megvannak a maga fizikai korlátai, ezért a nukleáris technológia jelenthet megoldást a kiszolgáltatottságunkra, hiszen nagy tömegben kifizetődő, és nem utolsó sorban környezetvédő módon képes energiát biztosítani.

Annak ellenére, hogy a kormány eltökélt célja a rezsicsökkentés fenntartásával segíteni a családokat, úgy tűnik, hogy egyesek nem akarnak tudomást venni arról, hogy ezzel mekkora terhet vesz le a kormányzat az emberek válláról. Kijózanító lenne ennek a felismerése?

Egészen biztosan. A képlet ugyanis egyszerű: a piacok teljesen elszabadultak, irracionálisan magas áron kínálják az energiahordozókat. A kormány mindeddig kompenzációt vállalt annak érdekében, hogy a lakosság számára az áremelkedések dacára változatlan szinten maradjon a rezsiszámla. Ezt korábban korlátozás nélkül meg tudtuk tenni, de mára egész egyszerűen annyira elszabadultak az energiaárak, hogy ezt most az átlagfogyasztásig tudjuk csak garantálni. 

Az üzemanyagárstop példáját említve nem mindegy, hogy az ember 480 vagy 880 forintot fizet egy liter üzemanyagért. Más európai országokban az, hogy általános rezsicsökkentést folytat egy kormány, az ismeretlen fogalom. Erre csak Magyarországon van példa.

Matey István