Ismét mágnesként vonzotta a kincskeresőket a debreceni régiségvásár – fotókkal

Most sem kellett csalódniuk a debrecenieknek és környékbelieknek, ha valaki üres kézzel távozott a vásárról, az csupán azért lehet, mert nem is akart hazavinni semmit. Hihetetlenül hangzik, de tényleg mindenféle csecsebecsével találkozunk, ha jó mélyre ásunk.

Kisautók, rajzfilmfigurák tömkelege

Sokan úgy tartják, jó társaságban repül az idő, és ez valóban így van, a bazársoron úgy intettek és szóltak oda egymáshoz a vásárlók, mintha ezer éve ismernék egymást, majd kiderült, ez így is van. Varga László Hajdúdorogról érkezett a piacra, és megosztotta, évek óta visszajáró vendégnek számít, imádja a debreceni régiségvásár hangulatát, vannak olyan eladók, akikkel telefonon is tartja a kapcsolatot. „Bevallom, eleinte érdekből, de ma már barátként tekintek rájuk” – kacagott fel, majd elmondta, igazából most nem magának vásárol, hanem az egyik rokonát szeretné meglepni egy kaliforniai rendszámtáblával. Majd miután ezt kimondta, mutatták is neki, merre keresse az emberét (eladót), mert, ha hiszik, ha nem, nem egyszerű kiigazodni a bazársorok között. Mint megtudtuk, az amerikai rendszámtáblákat egy tiszafüredi férfi árulja, akinél rengeteg egyedi autójelzés megtalálható.

– fogalmazott az árus. Hozzátette, hatezer forintért válik meg egy táblától, de van olyan is, ami 10-15 ezer forintba kerül.

A legkisebbek sem unatkoztak, annyiféle figura, játék vette őket körbe, hogy talán egy játszóházban nincs ennyi játékszer. Kisautók, rajzfilmfigurák tömkelege, amik egyébként nemcsak a gyerkőcöket csigázták fel, hanem ugyanúgy az édesapákat, nagyszülőket is. Az idősebb korosztály tagjai a lámpák, rézharangok, illetve a fából készült tárgyak körül andalogtak, míg a fiatalabbak a képregények, könyvek közelében érezték jól magukat.

Mitől ér egy papír kétszázas több százezer forintot?

Karórákból és faliórákból sem volt hiány, olyan vevők is akadtak, akik nagyítóval érkeztek a Nagyerdei Stadion környékéről, és nem azért, mert olyan alacsonyan voltak az árak, hogy nagyító kellett hozzájuk, egyszerűen a biztosra mentek.

Nemrégiben a hazai sajtót bejárta a hír, valaki közel egymillió forintért vált meg két 2007-es papír kétszázastól, és az a titokzatos személy, aki egy középkorú férfi, most a debreceni régiségvásáron árulta, cserélte a bankjegyeit. Elmondta, több mint 20 éve gyűjti a bankókat, sokan ismerik ezen a területen, ugyanis temérdek fizetőeszköze van, amit a Haonnak szívesen meg is mutatott.

– osztotta meg. Kiemelte, 1946-tól napjainkig mindenféle bankója van, szinte minden címlet és évjárat ott lapul a gyűjteményében.

Felemelő érzés volt egy olyan gyűjtővel beszélgetni, aki tényleg érti, amit csinál, és amikor felhozódott, hogy hónapokkal korábban egy szerencsés bankjegytulajdonos megvált két papír kétszázastól, és igencsak busás összeget kapott érte, akkor vágta rá az ismeretlen férfi: „Az én voltam!” – emelte ki mosollyal az arcán, majd mivel nagyon szépen mosolyogtunk rá mi is, elővett egy mappát, és mutatott nekünk olyan kétszázast, aminek párját 850 ezer forintért árulja. Szerettük volna lefotóznia őket, de azért nekünk sem lehet mindent, viszont azt végül „kiszedtük” belőle, mitől ér valamelyik papír kétszázas több százezer forintot, míg egy másik csak néhány ezret.

– emelte ki.