2023.11.11. 15:30
Írásaival gyógyítja a lelkeket a debreceni nyugdíjas belgyógyász főorvos, aki ma 75 éves
Felföldi Erzsébet már kisdiákként imádta az irodalmat, azonban a gyógyítás iránti vágy erősebb volt benne.
Felföldi Erzsébet
Forrás: Kiss Annamarie
Egykor az emberi szervezet egészét érintő betegségekkel és azok gyógyításával foglalkozott Felföldi Erzsébet belgyógyász főorvos, aki ma már írásaival az emberek lelkét gyógyítja.
Világéletemben szerettem az irodalmat, diákként írtam verseket, ahogyan a többi gyerek, később a próza felé fordultam, már 10-12 éves koromban voltak sikerélményeim, hamar kialakult az írás iránti szerelem
– fogalmazott a Haon érdeklődésére a hetvenöt éves nő, aki megosztotta velünk: a gyógyítás iránti vágy erősebb volt benne, ám annak sem sikerült teljesen legyőznie az irodalom iránt érzett szeretetét, mondhatni, a „fiókba” írt. Ottjártunkkor megtudtuk, újfehértói származású a debreceni nyugdíjas, 35 évig praktizált, 10 évig volt a Debrecen Városi Egészségügyi Szolgálat (VESZ) orvosigazgatója, 2007-ben ment nyugdíjba, egy fia és két unokája van – ők szépítgetik az életét.
Meg kell találni az élet szépségét
– Tizennyolc évvel ezelőtt elküldtem egy, a Gyermekláncfű című írásomat egy pályázatra, ami mérföldkő volt az életemben, ugyanis bekerült a Szél szárnyán című novellakötetbe. Ezt követően elkezdtem egyre többet írni, figyeltem a pályázatokat, és olyan sok összegyűlt, hogy azóta megjelent 4-5 saját kötetem, illetve két kisregényt is alkottam – hangsúlyozta, majd a Regényes természet című kisregénye fő mondanivalóját osztotta meg portálunkkal.
A hetedikeseket elküldtem az erdőbe, ahol megtapasztalhatják a természet adta csodákat, nincs térerő, kénytelenek azzal foglalkozni, ami körülveszi őket. Egy idő után teljesen átrendeződik a társaság, a nagyobb hangú diákok »elhallgatnak«, míg a szerényebbek erőre kapnak
– mondta. Kitért arra, írásainak nem a fantázia ad alapot, inkább az embereket próbálja rávezetni arra, hogy az élet szép, meg kell benne találni az apró szépségeket. A minket körülölelő természetet nemcsak csodálni, hanem megbecsülni, óvni kell.
Felföldi Erzsébet úgy véli, minden ember jónak születik és jóra érdemes, félmosollyal megjegyezte, lehet, ez túl idealista szemlélet, de ő vállalja a nézeteit.
Teljes odaadást kíván
Kicsit visszarepültünk az időben, amikor még az orvoslás volt az első számára. Kihangsúlyozta, a gyógyítás mint szakma felölel mindent. Teljes odaadást kíván, szeretettel kell az emberek felé fordulni, hiszen a legbizalmasabb dolgaikat mondják el. – Az írás erőt ad. Alkotok egy világot magamnak, sokat beszélgetek barátokkal, ismerősökkel és egykori kollégákkal, általuk is sok élethelyzetet, emberi sorsot ismerek meg. A világot különböző szemszögekből mutatom be, úgy, hogy az érzelmileg maximálisan fel legyen töltve, hiszen jómagam is nagyon érzelmes nő vagyok. A munkám során is nagyon sok mindent megtapasztaltam, ezeket összegzem, és úgy gondolom, alkotásaimmal egy „csokrot” adok át az érdeklődőknek, akik eldöntik, mire használják – emelte ki. Hozzátette, az élet minden percét élvezni kell.
Az egész életemet arra szántam, hogy adjak és gyógyítsak másokat, ezáltal pedig én is rengeteget kapok: újra és újra felerősödik bennem, hogy adni nem hiábavaló, szó szerint ajándék
– fűzte hozzá.
Több díjat tudhat magáénak Felföldi Erzsébet, jelenleg is készül egy alkotás, szülőföldjéről, Újfehértóról ír: arról, hogy mit kapott a tarisznyájába 19 évesen, amikor elkerült onnan, milyen életet éltek több tíz évvel korábban a településen.
