Étkezési szokásainkban és az abban szereplő alapanyagokban is sok a hibaszázalék

Úgy tartja a mondás: azok vagyunk, amit megeszünk. A koronavírus árnyékában felértékelődött a tudatos táplálkozás fontossága a mindennapokban. Both Tibor étterem-tulajdonos hosszú ideje életvitelszerűen él a tanyavilágban, nézeteit a Hajdú-bihari Naplóval osztotta meg.

– A minőségi élethez elengedhetetlen az igényes fogyasztás szemlélete, ez azonban nem keverendő össze a pénzbeli jóléttel. Fontos, hogy az éhségcsillapítás eszköze helyett a tudatos táplálkozás lehetőségét válasszuk. Mindig tegyük fel a kérdést magunknak: milyen alapanyagból, hogyan készül el az az étel, amit mi elfogyasztunk – emelte ki Both Tibor, hozzátéve, a mostani rohanó világban a spórolás sok szolgáltatást megérintett, az emberek helyben szeretnek fogyasztani, a házhoz szállítást veszik igénybe. – Sokan minél olcsóbban szeretnék elfogyasztani az ételüket, nem fektetve nagy hangsúlyt annak minőségére. Gyorsan bekapnak valamit, hogy tudják a tevékenységüket folytatni. Véleményem szerint ez helytelen. Azt gondolom, hogy a napi étkezés egyfajta ajándék, a testi egészség egyensúlyának fenntartásához szükséges lételem, melynek rendszerességét meg kell határozni a természetüknél fogva tartott állatok esetében működő biológiai órához hasonlóan.

Az egyik legmagasztosabb

– A vadállomány például sosem ébresztőre kel, a természet ritmusát veszik fel – mondta a vendéglátós, aki tizenhét éve él tanyáján, s külön ügyel a baromfiak nevelésére. Elmondása szerint a kotlóképességet felváltotta a keltetett naposcsibék sokasága, pedig a megfelelő ivar­arányú állomány esetében a tojásban élet ered. – Mivel egyre kevésbé fellelhető a természetüknél fogva nevelkedett állattól származó hús, így a vadállomány lépett elő az egyik legmagasztosabb, legjobb minőségű, legmegbízhatóbb és legegészségesebb ételalapanyaggá, táplálékforrássá az emberek számára. Szerencsére az ehhez való hozzájutás lehetősége egyre nagyobb, hiszen már bizonyos áruházakban is kaphatóak, igaz, a vadgazdálkodás magas költségei miatt borsosabb áron – összegezte Both Tibor, aki maga is foglalkozik vadgazdálkodással. – Az ételt tisztelni kell. Nem hívhatjuk kajálásnak, hiszen aki így tesz, szinte csak pótcselekvésként tekint az evésre mint az éhségcsillapítás eszközére. Ha egy szakember minőségi alapanyagból készíti el, amit a tányérunkra rak, azt illik megtisztelni.

Péter Szabolcs

Hortobágyi paleopalacsinta

Ha természetes és minőségi, remek választás lehet egy paleorecept. Íme a mindmegette.hu hortobágyi palacsintája, egy igazi tradicionális étel paleováltozata!

Hozzávalók:

• 20 dkg hús

• 1 fej vöröshagyma

• 1 teáskanál pirospaprika

• 3 evőkanál kókuszzsír

• Só

• 2 dl víz

• 3 evőkanál szezámliszt

• 1 evőkanál tápiókakeményítő

• 1 db tojás

• 1 csipet szódabikarbóna

• Kókuszzsír a sütéshez

• 2 dl húsleves

• 2 dl alaplé

Elkészítés

A hagymát a kókuszzsíron megpirítjuk, rádobjuk a húst, majd egy teáskanál pirospaprikát, picit sózzuk, ha kell, és 2-3 perc alatt összefőzzük. Amíg kihűl, addig elkészítjük a palacsintákat. A lisztet kb. 2 dl vízzel simára keverjük, majd beletesszük a sót, a szódabikarbónát és a tojást. Annyi vizet adunk még hozzá, hogy palacsintatészta-sűrűségű legyen. Egy serpenyőben pár csepp kókuszzsírral (ha tapadásmentes a serpenyő, akkor is érdemes zsírral sütni, mert szaftosabb lesz a tészta) egyesével kisütjük a palacsintákat. A már nem forró húst beletesszük az aprítóba, hozzáadjuk a majonézt/kókuszjoghurtot, csipet sót, a zöldségeket, és jól összedaráljuk. Lehet, hogy túl sűrű, száraz a massza, ilyenkor lehet hozzáadni a húslevesből vagy sima vízből annyit, hogy krémes állagú masszát kapjunk. Amint ez megvan, megkenjük a palacsintákat, feltekerjük, vagy háromszögre hajtjuk. A palacsintákat egymásra is rakosgathatjuk, így húsos palacsintatortát készíthetünk, és szeletelve tálaljuk.