Műmese

Jó poén, zsémbelt-zsámbolt Ludwig Hernya, az idõs fiatalember, mert úgy érezte, egyre kevésbé tudja besorolni magát a fentiek közül valamelyik kategóriába.
Lehet, hogy ez baj? Lehet. Attól függ, kinek, kajánult el mégis Ludwig Hernya, és azzal kezdte nyugtatni magát, hogy õ így univerzális. Otthon lenni minden fejlõdési szakaszban – és igazából egyikben sem.

Beléötlött nagy bajuszú gyermekkori kedvence is, Nagy Feró, aki akkoriban arról vartyogott rádiómûsorának egy adásában, hogy a karácsony akkor jó igazán, amikor az emberfia még törpicsek, és örül a varázsnak. Vagy akkor, amikor már neki vannak talajmenti gyerkõcei, és akkor meg az ajándékozás öröme, ugye. De a kettõ között… Ejh. Mindegy.

Persze az még más világ volt. A Mikulás, az Mikulás volt, ám a Jézuskát úgy hívták, hogy Télapó. Úgy ám. Hatodikán jött a Mikulás, huszonnegyedikén meg a Télapó. Szabályos, ideológiailag, teljesen. S hogy mi volt a fa alatt? Pontosabban: mi alatt? Mert, mi a fenének kell azt a rengeteg szép fenyõt kivágni? És még drága is. Ludwigéknál mûanyag karácsonyfa volt, egyenest a zsibogóból, cena 2 rubel 80 kopejka. Vagy mennyi. És Ludwig Hernya mégsem érezte magát mûanyagnak egy csöppet sem.

És manapság sem érzi. De még mennyire, hogy nem. Nem lett belõle ugyan polihisztor – de polisztirol sem. Olyannyira, hogy eleinte kifejezetten élvezte is. Ám, újabban, idõs fiatalemberként, egy kicsit már bánja. Jó lenne valamelyest mégis mûanyagnak lenni. Akkor kevésbé fájna minden.

Kapcsolódó anyagok: