Borbély „arabeszkkötetéről”

Debrecen - A különleges versnyelvet dicsérték, mélységeit boncolgatták, s mindenkinek ajánlották.

Könnyedséggel vegyített súly – így fogalmazott Kerber Balázs költő feleletül, hogy mi fogta meg Borbély Szilárd műveiben az azokkal való első találkozáskor. A négy évvel ezelőtt elhunyt debreceni, József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató tiszteletére kedden szimpóziumot rendeztek a Méliusz Központi Könyvtárában a Fiatal Írók Szövetsége közreműködésével.

A könnyedséget említette Herczeg Ákos kritikus, szerkesztő is: „líraolvasói pályára állított a gondolati, formai kötetlenség, a nyelvi felszabadultság”. Hogy mindezek mellett vagy mögött – de legkevésbé sem ellenére – mégis hányféle réteg felfejtésére adnak lehetőséget a Borbély-művek, arról tanúskodott az esemény első része is. Három ifjú szerző, Borsik Miklós, Sipos Balázs és Szabó Marcell másfél órán át elemezte az [Ami helyet] című kötetet, s olyan összefüggésekre mutattak rá, amelyek legtöbbünknek sokadik olvasásra (se) jönnének elő a sorok rejtekéből elménk fényére. Borsik Miklós így fogalmazott:

Ha alaposabban megnézi az ember a legizgalmasabb Borbély-szövegeket, akkor eljut arra a pontra: nem hiszi el, hogy ez az okosság egy ember okossága. Olyasmiket találunk az elemzéskor, amik nem lehettek előre eltervezettek, átlátottak.”

Közel enged bárkit

Az esemény második részében a kerekasztal-beszélgetést vezető Herczeg Ákos megerősítette a gondolatot: Miközben ez az élményünk is megvan, hogy kellő időráfordítással olyan dimenziók tárulnak fel, amelyeket nem is hinnénk leírhatónak, s úgy tűnhet, ez csak egy szűk rétegnek szól, addig Győrffy Ákos úgy jellemezte, élni segít ez a könyv. Tehát képes az emberhez szólni. Ez a szenzációs benne. Egy reggeli kávé mellett is kézbe vehető a kötet, és az olvasó dönthet róla, hogy milyen mélységeit kívánja befogadni. Elidőz-e egy gondolat fölött, vagy csak hagyja magán átfolyni ezeket a verseket. A kötet nem nyom agyon. Közel engedi magához azt is, aki nem ezen nőtt fel.

– Az összetettsége is megóvja a kiürüléstől. Akkor lesz valami nem aktuálissá, ha túl könnyedén olvashatóvá válik. Ennek a könyvnek az „arabeszkjellegét” az adja, hogy újrarendeződik benne a szöveg, ahányszor újra kézbe vesszük. Annyira elemien hat a szöveg, hasba rúgja az embert – fűzte hozzá Sipos Balázs. Mint azt a diskurzus végén ígérték, mind a szimpózium előadásainak anyagából, mind a beszélgetésből írásos lenyomat születik, az Alföld folyóirat szerkesztőségének hála.

Keressük…

Sipos Balázs szólt arról is, hogy Borbély Szilárd halála hogyan hat a versek befogadására. „Nagyon jó ötletnek tartom elővenni most témaként ezt a kötetet. A szerző halála óhatatlanul felidézi az általa végzetszerű irodalomszemléletnek hívott élményt. Nehéz másként gyászolni, mintsem úgy, hogy a szövegben keressük a vég előszelét, lenyomatait, magyarázatát. Az érzet rákényszeríti magát az olvasóra, ezzel szemben jó ellenméreg volt a készülés az előadásra. Lecsupaszíthattam a gyásznarratívák érzetétől a szövegeket, és ez felszabadító volt.”

HBN–HABE