360 fokos videó: az igazi debreceni mézeskalács

Debrecen - Kirakodóvárások rendszeres résztvevői, de megfordultak már többek között Helsinkiben és Londonban is, viszik a debreceni mézeskalács hírnevét. Radics Lászlót, a Népművészet Mesterét és fiát, Radics Zoltánt látogattuk meg munka közben.

A recept és az ütőformák már több mint 120 évesek. Laci bácsi mielőtt a tésztát gyúrta volna, orvosi műszerészként dolgozott, majd jött a váltás, ennek már 39 éve.

- A feleségem révén cseppentem bele ebbe a mézeskalács-készítő családba. Amikor az apósomnál dolgozó tanulók elkerültek, egyedül maradtak anyósommal a munkára. Nem győzték már, és apósom azt mondta, hogy igencsak abbahagyja ezt, mert már nem bírják. Akkor jött egy hátsó gondolatom, hogy megpróbálom én. Anyósom akkor azt mondta: „Hát fiam, azért a vasról átállni a tésztára nem egyszerű dolog, nem biztos, hogy fog az neked sikerülni”. Az élet aztán bebizonyította, hogy csak át lehetett állni – meséli Radics László, hogyan is ismerkedett meg ezzel a mesterséggel.

Liszttel, mézzel, szívvel-lélekkel

A receptet nem ismerhetjük meg, de annyit tudhatunk, hogy több mint 120 éve ugyanúgy készül a családban a mézeskalács, s a legfontosabb, hogy ami belejár, azt bele kell tenni, nem szabad kispórolni semmit. Laci bácsi szerint nem egy ördöngős dolog mézeskalácsot készíteni, hiszen az interneten már jobbnál jobb, egyszerűbbnél egyszerűbb recepteket találhatnak a háziasszonyok.

- Nagyon sokféle recept létezik. Van, amibe lekvár kell vagy libazsír, esetleg tejtermék, mi nem használunk ezek közül egyet sem. Többféle receptünk van, hiszen többféle terméket készítünk. Az ütőfásaknak például más az összetételük, mint a színes tésztáknak. Fontos, hogy igyekszünk csak hazai alapanyagból dolgozni. Persze a kókuszreszelék, fahéj, szegfűszeg nem itt terem, de a búza, a cukor és a méz magyar. Nekem sosem jelentett gondot, hogy hamisítvány-e a méz, amit a tésztába rakok. 20-30 éves kapcsolataim vannak a méhészekkel, akik a napraforgótáblától hozzák ide a mézet. Egyébként is, ha a tésztában nincs meg 20%-os méztartalom, akkor nem beszélhetünk mézeskalácsról, csak mézes jellegű süteményről.

Egyre kevesebben a szakmában

Amikor Radics László átvette ezt a szakmát, akkor még szabad szakma volt, tehát három év szakmai gyakorlat után ki lehetett váltani a vállalkozói engedélyt. Azonban fiával ennél többre becsülték ezt a mesterséget, így közösen beiratkoztak a fővárosban egy élelmiszeripari szakközépiskolába, ahol mindketten levizsgáztak. Természetesen ekkor Laci bácsi már több évtizedes tapasztalattal rendelkezett, és fia, Radics Zoltán is évek óta készítette a finomságokat.

- Zoli fiam még el sem végezte az általános iskolát, már itt jött, ment és csinálta, amit tudott. Úgy érezte, hogy ő ezt szívesen teszi, belecseperedett ebbe a mesterségbe. Most már jobban tudja csinálni bekötött szemmel, mint én szemüveggel – mondja Laci bácsi. És kell is az utánpótlás, a méltó utód. Egyre kevesebben vannak a szakmában, akik annyiféle mézeskalácsot készítenek, mint Radicsék. Külön típus az ütőfás, a színes, és a puszedli. Különféle formákkal és méretekkel dolgoznak, szóval igen széles a termékskálájuk.

Nem csak karácsonykor

Bár a hagyomány szerint úgy tartották, hogy a mézeskalács megszínesíti az emberek ünnepnapjait, kicsit hangulatosabbá teszi azokat, mégsem csak karácsonykor van keletje a kézműves édességnek. Számtalan olyan rendezvény van, ahol év közben is találkozhatunk velük.

- Sokan nem látják, mi van a háttérben, amikor elmegyünk egy vásárba. Előző nap összekészítjük az árut, bepakoljuk a kocsiba, az önmagában egy 1-2 órás tortúra. Hajnalban kelünk, utazunk, kipakolunk, egész nap talpon vagyunk, este pedig bepakolunk, itthon kocsiból ki, reggel másnap 6 órakor pedig kezdjük a műszakot – osztja meg velünk Radics Zoltán, hogyan néz ki egy vásári hétvégéjük.

- De igazából az éltet bennünket, hogy örömet szerzünk az embereknek. Számtalanszor van olyan például, hogy hatvanéves házassági évfordulóra csináltatnak a szülőknek szív alakú mézest, belerakják a szülők fényképét, beleírnak egy egyszerű kis szöveget – kapcsolódott be a beszélgetésbe Laci bácsi is.

A debreceni tányér

A legismertebb mézeskalács, amit Radicsék is készítenek a debreceni tányér.

- Minden, ami kerek, az a debreceni tányér. Bárhol csinálták az országban, mindenhol debreceni tányérnak, vagy tallérnak hívták – mondja Laci bácsi, miközben megmutatja nekünk, miről is beszél.

Nyilván elfogultak vagyunk, itt élünk, itt születtünk, itt akarunk meghalni. Szeretjük a várost, a termékeit, a kultúráját, de ezt tényleg évtizedek, évszázadok óta debreceni tányérnak hívják."

– Ezt nem mi találtuk ki, ha visszamegyünk akár a történelemben is, előveszünk régi könyveket, akkor mindenhol így említik – hangsúlyozza Zoli.

A Népművészet Mestere

- Polgármester minden városban van, de mézeskalácsos Népművészet Mesterből csak egy van az országban – mondja Laci bácsi, aki azon túl, hogy Népi Iparművész, büszkén viseli 2015 óta a Népművészet Mestere címet.

Radicsék ugyan már csak ritkán esznek mézeskalácsot, főként csak azért, mert néha muszáj kóstolni, vagy a selejtből csipegetnek, de amerre megfordulnak portékájukkal, mindenhol szívesen fogadják a kézműves mézeskalácsot.

- Kiss Dóra/Hírek 360 -