Élet a jégen, hokiütő helyett síppal

Debrecen - Vincze Dániel feladni kényszerült játékospályafutását, de nem bánja, imád bíróként tevékenykedni.

A Vincze család több tagját is magával ragadta a jégkorong. Vincze Dániel játékvezetőként tevékenykedik, testvére, Vincze Péter Tamás a DEAC csapatának csatára, míg édesapjuk szintén aktív játékvezető. Előfordult már, hogy egyazon mérkőzésen mindhárman szerephez jutottak, különböző szerepkörökben.

A cikkekben sok szó esik a játékosokról, edzőkről, de most annak jártunk utána, milyen lehet a jégen játékvezetőként tevékenykedni.

Hobbiként fogja fel

– Amikor elindult Nyíregyházán a jégkorong, a testvéremmel együtt mi is elkezdtünk hokizni, dr. Kukucska György karolt fel minket. Heti két alkalommal pedig átjártunk a debreceni serdülő csapathoz edzeni, ahol felfigyeltek ránk, és megkérdezték, nem szeretnénk-e a cívisvárosba költözni, és komolyabb szinten űzni ezt a sportágat. Természetesen mindketten igent mondtunk, így 2009-ben már Debrecenben játszottunk. Sajnos nekem 2013-ban volt egy keresztszalag szakadásom, ami miatt be kellett fejeznem az aktív pályafutásomat.

Persze kicsit megviseltek az események, de nem estem kétségbe, annál is inkább, mert ekkoriban már játékvezetőként is tevékenykedtem.”

Még 2011-ben írtam egy szabályismereti tesztet, amely remekül sikerült, így bírói vizsgát szereztem. Miután játékosként véget ért a karrierem, egyre komolyabban vettem a bíráskodást. Immár odáig jutottam, hogy a honi utánpótlásmeccsek, és Erste Liga találkozók mellett a szlovák Extraligában is számítanak rám. A következő lépcsőfokként szeretnék egy nemzetközi mérkőzésen is aktív játékvezetőként közreműködni, azt pedig majd meglátjuk, mit hoz a jövő – mondta el lapunknak Vincze Dániel, aki azt is megosztotta, mit szeret ebben a foglalkozásban.

Nem bántam meg, hogy így alakult. Élvezem, amit csinálok, én ezt nem munkaként fogom fel, sokkal inkább hobbiként. Ott vagyok a jégen, részese lehetek a játéknak, átélhetem a jégkorong varázsát.”

Játékosként nyilván mi vagyunk a középpontban, az elején kissé nehéz volt elfogadni, hogy ez elmúlt. Bíróként sokkal inkább az a lényeg, hogy láthatatlanok maradjunk. Már eljutottam egy olyan szintre, hogy el tudok vonatkoztatni például a szurkolók megnyilvánulásaitól, csak a feladatomra koncentrálok – fogalmazott Vincze Dániel.

A hoki híres arról, hogy sokszor alakul ki dulakodás, verekedés meccs közben a pályán. Kíváncsiak voltunk, Vincze Dániel keveredett-e már olyan szituációba, mikor ő is kapott egyet-kettőt. – A jégkorong elég férfias sportág, mikor oda kell menni, és szétválasztani a feleket, óhatatlanul a bíró is belekeveredik a dulakodásba, és kaphat egy pár pofont, ez velem is előfordult már. Ez benne van a pakliban, vállaltuk, mikor ezt a foglalkozást választottuk.

Határozott jellem

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó játékvezető váljon? – Mindenképp határozott jellem szükséges, egy olyan kiállás, mely tiszteletet parancsol. Persze rutint kell szerezni, de ha kellő alázat és tisztelet van valakiben, akkor magas szintre el lehet jutni. Az is elengedhetetlen, hogy jól kezeljük a stressz­helyzeteket, és ne féljünk döntést hozni. Persze előfordulhat, hogy tévedünk, a játékvezető is ember, benne van a hibázási lehetőség. Szerencsére manapság már minden derbit rögzítenek, így utólag vissza tudjuk nézni a mérkőzéseket, és javítani az esetleges hibáinkat. A játékvezetők számára is megfelelő kondi szükséges, én többször is tréningezek egy héten, teremben és a jégen is, emellett minden évben van egy edzőtáborunk, ahol különböző száraz és jeges felmérők vannak, illetve tapasztalatot cserélhetünk – mesélte az ifjú szakember, aki nem csupán az országot járja, hanem Szlovákiában is ismerős.

Vincze Dániel ha teheti, szurkolóként is szívesen látogat el találkozókra, hiszen a lelátóról is sokat tanulhat. Kedvenc bajnoksága (természetesen) az NHL, és reméli, egyszer megadatik neki, hogy ott vezethessen. Kiderült, a bíráskodás mellett edzőként is tevékenykedik Vincze, a Nyíregyházi Sportcentrumnál 8–10 éves gyerekeknek tanítja a hoki alapjait.

SZADÓ