A világ tetején

Vasárnap estére kiderül, négy évre melyik válogatott ül fel a futball trónjára, egyben írja bele magát hazája sportkönyvének aranyoldalaira. Az egyik térfélen a már eddig is sporttörténelmet író horvátok, szemben velük pedig a védekezést szinte tökélyre fejlesztő, Didier Deschamps gardírozta franciák. Molnár Szilárd írása.

Ha valaki tudja a siker receptjét, az éppen a Les Bleus szövetségi kapitánya, hiszen 1998-ban csapatkapitányként vezette világbajnoki címre hazája válogatottját. Deschamps játékosként Zinédine Zidane mögött dolgozott szorgos hangyaként, és ez a felfogás csapatain is nyomot hagy: első a biztos védekezés, a támadásokat pedig megoldják az elöl lévők. Igaz, ha valakinek van egy olyan Kylian Mbappéja, aki annyira gyors, hogy mire az ember kortyol egyet a söréből vagy odanyúl a szotyiért, ő addigra már át is rakétázott a labdával az egész pályán, akkor nyugodtan alapozhat erre a taktikára. Napóleon utódai mesterien tudják elrontani ellenfelük játékát, márpedig erre nagy szükség lesz a horvátok ellen.

Déli szomszédaink valamit nagyon tudnak, a mindössze négymilliós országban sem túl nagy – magyar futballszakemberek, figyelem! – a merítési lehetőség, mégis kinevelnek egy Luka Modricot, vagy éppen egy Ivan Rakiticet. Azért ezt a két játékost említem, mert ők a kiváló példái annak, hogy a sztárok is zokszó nélkül beállnak a sorba, ha a válogatottról van szó. A horvátokat viszi előre a lendület és a nemzeti büszkeség, már eddig is az álmaikat élik, de nem akarnak a diadal kapujában elbukni. Van egy rájuk nézve igen hízelgőnek tűnő statisztika: Horvátországot a világbajnokságok történetében eddig mindössze egy európai csapat tudta legyőzni.

Apró bökkenő, hogy éppen Franciaország.

- Molnár Szilárd -