2018.01.24. 13:25

A hentes, a kurva és a félszemű, avagy a darabjaira szabdalt emberi mivolt

Debrecen - Szász János: a rendező dolga bátorítani színészeit, ebben a közös keresésben.

Hogy bírod nézni? – hallom az Apolló moziban nézőtársamtól január 19-én este. A vásznon egy szereplő elvesztette a fejét. Nem átvitt értelemben. Egy lefűrészelt koponya esik le a mészárszék irodájának asztaláról. Egy vállalkozás vezetőjének persze olykor ezerfelé kell szakadnia, de biztosan nem így: egy nagy hasú meztelen férfi homlokába vágyai kiteljesedésének pillanatában bárdot állítanak. Miután lefordult a nőről a test, módszeresen – ahogy hentestanoncként épp áldozatától hallotta – darabolni kezdi a gyilkos. Ezt nézzük, amikor felelek: Nem igazi, te is tudod.

Aztán a díszbemutatóra megérkeznek az alkotók, hogy megcáfoljanak és megerősítsenek.

Fotó: Molnár Péter

Híres bűnügy

Szász János filmjének ötletadója a korabeli sajtót hosszan lázban tartó bűnügy. „Lederer csendőrfőhadnagy a felesége segítségével megölte Kodelka Ferenc budapesti hentesmestert, majd holttestét feldarabolta, s a hentesnél levő közel százmillió koronát kitevő készpénzt s a gyűrűiben levő értékes brilliáns köveket elrabolva, a hulla részeit a Dunába akarta süllyeszteni, melyet csaknem sikerült is véghezvinni. Szerencsére a Duna partján cirkáló éjjeli őrök felfedezték a borzalmas tettet” – olvasható az MTI 1925-ös hírében. A gyilkost felakasztották, felesége sok évi börtön után virágot árult a fővárosban. A népnyelv mondókában is megörökítette az esetet, melyre többen emlékeztek a debreceni közönségből:

Ledererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába.”

Kapzsiság, árulás

A rendező csaknem három évtizede ebből a történetből készítette el harmadikos főiskolai hallgatóként a rövid vizsgafilmjét. Azóta is foglalkoztatja. A film a két világháború között a játszódik, de az alkotó nem akart a politikai és történelmi helyzetre fókuszálni. – Az érdekelt, hogyan lehet ennyire ostoba és kapzsi ez a két ember, s milyen lehet az a férfi, aki az élete árán is továbbgörgeti a nő iránti szenvedélyes rajongást; aki újra hisz azoknak, akik már megpróbálták megölni egyszer. Ez ma is megtörténhet. Ha bekapcsoljuk a Kékfényt, ilyen eseteket látunk. Nem csak a történelem miatt alakult így, ez három ember kétségbeesett küzdelme, egymás folyamatos elárulása. Ki akartam emelni a három szereplőt környezetből és egy zártabb, vidéki helyszínre vinni – nyilatkozta a beszélgetést vezető Heller Zsolt folkesztéta kérdésére.

Így zajlott a forgatás két faluban, Rónabányán, – ahol minden épp olyan, mint a vásznon, – illetve a Váli-völgy egykori húsüzemében. A 600 millió forintból készült filmet negyven napon át vették föl.

Gryllus Dorka szerint a film első képkockáit forgatni volt a legsúlyosabb feladat, de ezen az első néhány napon túl voltak. Hangoztatta, a kollégái segítették, hogy minél kevésbé legyen kellemetlen ez a szituáció, amihez régi ismeretség és nagyfokú bizalom szükségeltetett. – Ez a film nem tartozik a könnyű forgatások közé, jórészt januárban, hidegben, sárban dolgoztunk, de mindannyian élveztük ezt a munkát – fogalmazott.

Játék, bár komoly

Hegedűs D. Géza a hentest formálja meg. Nem bicegett, inteni, bólintani is tudott, a szerep kedvéért növesztett hasát viszont, mintha tényleg lefaragták volna, mint később elmondta, harminc kilogrammtól szabadult meg a 2015-ös forgatás óta. Teljes testi valója felelet volt kérdezőmnek, hogy nem valóság, amin szörnyülködtünk, de szavakkal is megfogalmazta a Kossuth-díjas színész hivatása legnagyobb ajándékát, a játékot. Véresen komoly játék ugyan, amit a színészek a testükkel, idegrendszerükkel, lelkükkel űznek, de e hivatásnak az ajándéka mégis csak a létformák végzetes következmények nélküli kipróbálása.

Nagy Zsolt és Hegedűs D. Géza A hentes, a kurva és a félszemű című film forgatásán | Fotó: MTI/Kallos Bea

– Kodelka Ferenc az én privát alkatomtól és személyiségemtől távol eső feladat – kezdte. Épp ez a szép a szakmánkban, amit én kettős pszichológiai munkának hívok. Én, Hegedűs Géza elolvasom a forgatókönyvet, és felkavar, hihetetlen indulatokat ébreszt az ilyen emberi magatartással szemben. A mesterségbeli teendőm, hogy a sok beszélgetéssel, együttgondolkodással, próbával közelítsem az olló két szárát: a valódi énemet meg a hentes személyiségét. A távolságot színészként egyszer csak leküzdöm, s a szerintem érzékeny, sokösztönű, introvertált, a szorongásai legyőzésében erejét lelő igazi személyem e szerep mögé kerül, azonosul a hentesével. Mozgósítom Hegedűs Géza minden tulajdonságát, és kölcsönadom annak az alaknak, akit Kodelka Ferencnek hívnak. Egyszer csak hajlandó vagyok olyan formát ölteni. Ez a leggyönyörűbb a mi munkánkban. Izgalmas, amikor egy ilyen szerep elkezd működni az emberben. Olyan, mint együtt élni valakivel egy titkos világban. Én otthon szeretek aludni. Ezért minden nap hajnal háromkor ébredtem, elindult egy emberi, nyugodt reggelem, kávét főztem, elkészültem. Kocsi jött értem, elvitt a forgatási helyszínre, ahol már göndörítették Dorka haját, János egy vaskályhával fűtött épp, Zsoltika (Nagy Zsolt, a félszemű – szerk.) minden egyes hajnalban 1,5 órán át fegyelemmel tűrte, míg rápakolták az arcösszehúzódást, behelyezték a kontaktlencsét, amit egész nap viselt. A készülődés közben már egymás gondolataiban voltunk, inspiráltuk a másikat. Majd elkezdődött egy-egy szélsőséges jelenet, amelyet Dorcinak számtalanszor át kellett élnie. Ráadásul nem időrendben vesszük fel a jeleneteket, hanem ahogy a gazdaságosság parancsolja. A színészet maga a természetellenesség. Szélsőségesség, teljes odaadás és föloldódás.

- Megyesi-Horváth Borbála -

Pontosításra váró részletek – így láttam én a filmet

A munkájukban legmegkeseredettebbeknek is eszébe jut hirtelen néhány dicsérő szó az aktuális szakmájukról, amint nézni kezdik A hentes, a kurva és a félszemű című filmet. (Egyebei mellett) Gryllus Dorka arckifejezéseit figyelhetjük, miközben a copfját tépi, az alsó állkapcsát feszíti, mellét markolja egy-egy férfikéz. A felvillanásokban egy közös: a gyűlölet a kiszolgáltatott nő szemében. Fájdalmas nézni, erős kezdés. Röviddel „a kurva” üres zsebbel való bordélyházi távozása után pontot is tehetnénk az első világháború utáni időszak egyik élettörténetére, amiről még semmit sem tudunk. Meg egy másikra is. „A félszemű” egy vonaton zötyögve tolja szájpadlásához a pisztolycsövet, míg a nő a síneken lépdel. Előbbiben megszólal az életösztön – ha nem is a sajátja iránt aggódik –, és félreteszi a maga baját, megmenti a nőt. Így indul egy új történet, és a pontok helyett számos kérdőjel lesz. Például, hogy miért megy a nő egy ijesztő, egyenruhás pasas után egyetlen „Gyere!” felszólításra. Van az a lelkiállapot – lendültem túl a saját akadékoskodásomon. De eztán felmerült még néhány: Ennek a két embernek egyetlen rokona sincs, akihez fordulhatna, vagy aki őket keresné? Miért hagyta kifarolni Léderer a mellkason lövés elől „a hentest” a vele lévő nő bemutatásakor? Pontosan milyen volt a viszonya a két férfinak? Miért gondolta a csendőr, hogy mégis megkaphatja a tartozást, ha adósánál kezd dolgozni? Miért nem ment orvoshoz a település leggazdagabb embere, amikor hasba szúrták? (Talán a fájdalom okozta kéj miatt – találok félválaszt.) A pár pontosan milyen viszonyban volt? (Némelyik jelenetben karikagyűrűt látni a nő ujján, máskor tagadja, hogy Léderer az ura volna.) Miért nem kéri számon Léderer Máriát, amiért az meg akarta menekíteni az első közösen kieszelt támadástól Kodelkát?

Fotó: Molnár Péter

Tudván, a film igaz történeten alapszik, kérdés még: hogyan jut el az ember ennyire embertelen állapotba? Hogyan emelkedhet felül a pénz vagy egy nő megszerzésének vágya, s hempergetheti ennyire a sárba az Isten által jónak teremtett lényt? Van azonban, ami mögött biztos a felkiáltójel: a színészi játékokat – különösen Hegedűs D. Gézáét – látni felemelő élmény. A kifordított, szélsőséges, elképzelhetetlen szituációkban tupírmentes, mélységesen hihető viselkedést élvezhetünk nézőként.