Az írástudatlanság ma már nem csak a betűismeret hiányával egyenlő

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Szeptember 8-a az analfabetizmus elleni küzdelem nemzetközi napja – Magyarország jó helyzetben van.

„Ha egyszer megtanultál olvasni, örökre szabad leszel” – ezzel a Frederick Douglasstól származó idézettel kezdte a beszélgetést Erdei Gábor. A Debreceni Egyetem Kulturális Menedzsment Tanszékének adjunktusa a XIX. századi amerikai emberi jogi harcos klasszikus kijelentésével érzékeltette, hogy mekkora tétje volt az írás és olvasás megtanulásának az elmúlt századokban.

– Az analfabetizmus még mindig létezik. Statisztikai adatok mutatják, hány írástudatlan él ma Magyarországon, s az adatok kiindulópontja a népszámlálás – ismertette érdeklődésünkre Erdei Gábor. – A népszámlálás kérdéseire adott válaszok alapján azt nevezik analfabéták, aki a hetedik életévét betöltötte, és csak egy, vagy annál kevesebb osztályt végzett. Aki ilyen hamar lemorzsolódik, az nagy valószínűséggel analfabéta lesz. Az 1960-as népszámláláskor a lakosság négy százaléka csak az első osztályt fejezte be, vagy azt sem. Ez a szám 1990-re két százalékra csökkent, 2011-re pedig egy százalékra. Ezek az adatok azonban csak kiindulópontként szolgálnak, inkább tekinthetők becslésnek, mert nem ismerjük a válaszadók további életpályáját, nem tudjuk, vajon a későbbiekben megtanultak-e írni-olvasni.

Újratermelődik

– Magyarországon a felvilágosodás korában vetődött fel a népművelés kérdése, és ez akkor az alapfokú iskolázottságot jelentette, tehát az írás-olvasás-számolás készségének elsajátítását – mondta az adjunktus, aki azzal folytatta történeti visszatekintőjét, hogy a kiegyezéskor, 1867-ben még a népesség kétharmada analfabéta, a dualizmus végére már csak egyharmada. Ez az arány a két világháború között tovább csökken, a 30-as évekre 7-8 százalék az analfabéták aránya Magyarországon. A szocializmus időszakában különösen figyeltek a problémára, az alapfokú iskolázottság mindenki számára kötelező volt. Úgy tűnt, el fog tűnni az analfabetizmus, vagyis nem termelődik újra. Nem így lett. Hogy miért, az nagyon összetett kérdés, szociális, gazdasági vonatkozások egyaránt szerepet játszanak benne.

– Manapság az írástudatlanság elsősorban az elszegényedő vidékeken van jelen, ahol magas a munkanélküliség, sőt, többgenerációs a munkanélküliség, és ott lappang a részben romákhoz kapcsolódó térségekben. Ezeken a területeken nemcsak az elsődleges analfabetizmussal kell számolni, hanem a másodlagossal is, ami azt jelenti, valaki megtanult írni-olvasni, de ezt a készségét a gyakorlatban soha nem használja – hangsúlyozta Erdei Gábor.

Helyzetünk a világban

Bár Magyarország a XX. század elején még messze lemaradt, mára az analfabéták egyszázalékos arányával a fejlett országok szintjén áll, jó helyen, pár százalékkal megelőzve például a görögöket, portugálokat, olaszokat, spanyolokat. A legkedvezőtlenebb a helyzet Afrika egyes országaiban, ahol az analfabéták aránya 40-50 százalék.

Eddig csak a hagyományos értelemben vett analfabetizmusról beszéltünk. Erdei Gábor viszont arra figyelmeztet, hogy legalább ennyire fontos a funkcionális és a digitális analfabetizmus, hacsak nem fontosabb!

A tudomány azt tekinti funkcionális analfabétának, aki nagyon alacsonyan iskolázott, gyengék a kognitív (gondolkodási) képességei, annyira, hogy egy bonyolultabb írott szöveget meg sem ért. Hogy mekkora a lakosságban az arányuk, csak becslések léteznek. A szakemberek 15-33 százalék közé teszik az arányukat. Tehát ha a pesszimista verziót fogadjuk el, akkor ma Magyarország egyharmada funkcionális analfabéta. Az ő mindennapi életüket is megkeseríti a szövegértési képesség hiánya. Gondoljunk csak a hivatalos levelekre, azok „lefordítása” sokszor még az átlagember számára is kihívás.

Biztató jövő

Jó tudni, hogy az Európai Unió szervezete az írás-olvasás-számolás mellett alapképességnek tartja az idegennyelv-tudást, és az IKT-kompetenciát: az információs-kommunikációs eszközök használatát. Vagyis digitális analfabétának tekinthető, aki nem használ ilyen eszközöket. Magyarországon ebből a szempontból a fiatalabb generáció egyértelműen kedvezőbb helyzetben van, mint az idősebbek. Még az aluliskolázott fiatalok is használnak okostelefont, és az – meglepő vagy nem meglepő – rengeteg tanulásgeneráló helyzettel szembesíti őket. Ez pedig jótékonyan hat a gondolkodási képességükre! – mondja a szakértő. – Persze nem a gagyi játékokra kell gondolnunk, hanem az információkeresésre, az elektronikus ügyintézésre. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb teret hódít az iskolákban az a pedagógiai módszer, amely a hagyományos eszközök mellett, de akár helyettük is az ilyen elektronikus eszközöket részesíti előnyben.

– Ez a jövő! – állítja Erdei Gábor. – A kommunikáció korszakában élünk. Ez pedig a különböző eszközökről szól. Talán nem úgy olvasunk, mint régen, nem azt olvassuk, mint régen. De az mindenképpen biztató, hogy nem olvasunk kevesebbet, mint régen.

Felszámolható-e az írástudatlanság?

Ezt a kérdést is feltettük az egyetemi adjunktusnak.

– Mi, átlagemberek, ritkán találkozunk analfabétákkal, nem szembesülünk vele, hogy még létezik ez a jelenség. Manapság az alapfokon írni-olvasni tudók is nehézségekkel küzdenek a társadalomban, de az analfabéták helyzete más, külön világban élnek: abszolút esélytelen a beilleszkedésük. Lehetetlen őket elérni, mivel akár vándorló életmódot is folytathatnak – véli Erdei Gábor.

Ez pedig ördögi kör. Aki analfabéta, kívül reked a rendszeren. Aki kívül reked, nem jegyzik, nem kap munkát, nem jár iskolába, nem kap segítséget, analfabéta marad. Ez az oka, hogy nagyon nehéz felszámolni az írástudatlanságot. Pedig volt, és van is intézményes rendszer a segítségadásra. A régi „dolgozók általános iskolája” is erre szolgált, ezért vannak az uniós projektek a hátrányos helyzetűek alapkészségeinek fejlesztésére. Erre azonban évek óta nincs érdeklődés. Ez a „láthatatlan” társadalmi csoport nem jelenik meg.

- Potyók Izabella -