Álom, álom, édes álom

Bár örökösen szeretnénk azt hinni, hogy jobb jön, szebb, édesebb, valósággá mindig annyi válik, ami bennünk van. Életünk olyan gyümölcsöt érlel, amilyen magot hordozunk. Ha hiányzik belőlünk a képesség, ha átéléseink nem kristályosultak tapasztalattá, ha lustánk voltunk lehajolni és összecsipegetni a tudást, bármennyit is képzelgünk róla, nem visszük át a lécet. Ha a kezünk nem "látja", sose tudunk lerajzolni mondjuk egy lovat. Ha nem égettük keményre a szívünk a szerelem kohójában, könnyen elszalaszthatjuk életünk párját. Ha restek vagyunk tanulni – egyszerű ez – megvágnak a vizsgán. Képesség, tapasztalat, tudás: esszenciájuk nélkül az álom – álom marad.

Olyan, mint amit a futballválogatott hivatásos főkurblimesterei álmodnak, miközben sűrű fellegekben fújják a rózsaszín ködöt Gera Zoliék köré, egynémely sportorgánum hathatós közreműködésével. Végtelenül szánalmas ez az évek óta folyó móka, hogy egy-egy nagyobb focinemzet fölötti – barátságos (!) meccsen aratott – siker rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatja át, vagyis a korábbi – tétre menő – máltai, lichtensteini, moldáviai, stb. mérkőzések kudarcai valahogy megszelídülnek. Olyan régóta folyik ez az álságos játék, hogy immár volt időm a focistákat is megsajnálni: bizony könnyen talaját veszíti, akit hol érdemtelenül dicsőítenek, hol értelmetlenül okolnak. Szögezzük le: a válogatott többségében olyan – rokonszenves, ambiciózus – fiatalból áll, akik korán külföldre szerződtek ennek minden nyűgével, bajával. Képességeikben jobbacskák, tapasztalatban és tudásban egyelőre inkább szerények.

Remélni, képzelni, hogy egyszer majd továbbjutunk a selejtezőből, s nem utolsó előttiek leszünk, természetesen szabad, sőt muszáj. De az álmodozók kíméljenek.

- Ratalics László -

Kapcsolódó cikkek:

• Sima vereség Moldovában
• Még több jegyzet