Egy a kenyér

Egy a kenyér

Tisztelgés és számvetés – lélek és ráció együtt hatja át az elkövetkező napokat, amikor az államalapítás ünnepére készülve el kell helyeznünk magunkat a magyar történelemben. Lehet persze legyinteni, nem összevetni múltat és jelent, de aki így tesz, kérdés: milyen jövőt remél, s főként milyet érdemel? Nyéki Zsolt írása.
Felkelt a napunk

Felkelt a napunk

Az augusztus 20-ai nemzeti ünnepünkön az állam­alapítás és az államalapító Szent István emléke előtt adózunk. Istvánt nem véletlenül tartják az egyik legnagyobb magyar királynak, hiszen hazánk történetében kulcsfontosságú tett volt az államalapítás. Boros Norbert írása.
István, a király

István, a király

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Történelmünk talán leginkább ismert, legnépszerűbb személyisége I. István, születési nevén Vajk, később Szent István, az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. Pap Gyula írása.
Épületek és érzések

Épületek és érzések

Mindig szomorú látvány, ha egy-egy régi épületet elbontanak. Legyen szó nagy városokról vagy apró falvakról, a települések múltjához szorosan hozzákötődtek az épületek, s lebontásukkal nemcsak a helységek, hanem az ott élő emberek is szegényebbek lesznek. M. Magyar László írása.
Képben vagyunk

Képben vagyunk

A múlt nem feltétlenül volt jobb, élhetőbb, mégis nosztalgiával tekintünk porosodó, megszáradt ikebanái, „életben tartott virágai” felé. Barak Beáta írása.
Megint meleg az almáspite

Megint meleg az almáspite

Megmaradt a megalázó pillanat, amikor a szüleim kertjéből elvittük a felvásárló telephelyére a meggyet, és azzal fogadott: már csak a fele pénzt adja érte, mint amit telefonon megbeszéltünk. Előfordult ez uborkával, paprikával és almával is, de még örülhettünk, ha nem az várt: vigyük, ahová akarjuk, nem kell. A kávé és pálinka ajándékcsomag ritkán olajozta meg az átvételt, maradtunk azok, amik: kiszolgáltatott kistermelők. Nyéki Zsolt írása.
Salakszórás a szemétdombon

Salakszórás a szemétdombon

Jelen állás szerint mégis megtartják a több mint négy évtizedes múltra visszatekintő hagyományos augusztus 20-ai nemzetközi salakmotorversenyt Debrecenben. Nem kell fanatikus motorsportrajongónak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a magyar salakmotor egyik fellegvára a cívisváros. Épp ezért szomorú látni, ami történik a sportággal úgy helyben, mint az országban. Molnár Szilárd írása.
Nem a falak számítanak

Nem a falak számítanak

Mit is lehetne kívánni a most hajlékot kereső, tanuló ifjúságnak, a kollégium és albérlet között hezitáló hallgatóknak? Bár életük jelenlegi szakaszában ez számukra egy komoly feladat, ettől soha ne legyen nagyobb gondjuk, megoldandó problémájuk. Ha majd egyszer, úgy húsz-harminc év távlatából visszatekintenek, érteni fogják. Nyéki Zsolt írása.
Farkasszemet a tükörrel

Farkasszemet a tükörrel

Mindnyájan tudjuk, hogy a testünk, kinézetünk mesélő könyv a nagyvilágnak, árulkodik minden egyes tettünkről, valamint falatról, amit önmagunknak ajándékozunk. Nem marad titok, hogy milyen értékeket képviselünk, betekintést nyújtunk abba is, hogy mások felé milyen bánásmódot mutatunk. Nagy Emese írása.
Nemcsak meggylé ragadt rám

Nemcsak meggylé ragadt rám

Azokban az időkben, amikor még nem Nemzetgazdasági minisztériumi program volt a nyári munka, hanem a nyaralni, bulizni vágyó tinédzserek teljesen egyértelmű, menetrendszerű elfoglaltsága, sokfélét kipróbáltam. Megyesi-Horváth Borbála írása.
Finomságok vidékről

Finomságok vidékről

Aki igazán ínyenc, és igényes arra, hogy mivel táplálja testét, és nem mellékesen egészséges ételeket szeretne enni, javaslom, keresse a vidéki településeinken tartott vásárokat. Ott az egyes helységek standjain a befőttől, a mézen és lekváron át a különleges fűszerezésű szószokig garantáltan sok mindent megtalál. Csodák, értékek, ínyenc­ségek, amelyekkel szegényebbek lennénk, ha nincs a közmunkaprogram. Merthogy ezek ott készülnek. Kovács Zsolt írása.
Július

Július

Van egy időszak minden évben. Kalapot emelve búcsúzunk tőle. Fábián György írása.
Élő, egyenes

Élő, egyenes

Olyan felháborodáscunamit váltott ki a múlt heti Puskás Akadémia–DVSC bajnoki futballmeccs egyik jelenete, amire a honi kommentkulturálatlanságon edződött halandók elismerően csettintettek. Tamás Nándor írása.
Legyen jó szokás!

Legyen jó szokás!

Szélmalomharcnak tűnik számomra a kórházaknak az intézményen belüli fertőzések legyőzésére, teljes kizárására történő törekvése. Ugyanakkor az egészségügyi intézménybe bekerülő egyén minimum azt várja el, hogy a már meglévő betegsége mellé vagy helyett ne szedjen össze másikat. Ez egyelőre sajnos feloldhatatlannak tűnő ellentmondás, azonban semmiképpen nem nevezhető kezelhetetlennek. Kovács Zsolt írása.
Boldog gyermek

Boldog gyermek

Strand, kisrádió, boldog gyermek – még most is előttem van az a fotó (pedig még csak nem is emlékezhetek rá), amelyen első strandélményem látható, kábé nyolc hónaposan, imádást kifejező tekintetek óvásában fekszem egy pléden a „mi” strandunkon, szól a rádió. Barak Beáta írása.
Közös ügyünk

Közös ügyünk

56 ezer 914 ember nem tévedhet – jelen pillanatban ennyien kedvelik a Campus Fesztivál hivatalos Facebook-oldalát, de tekintve, hogy hamarosan „belecsapnak a lecsóba”, ez a szám még jócskán növekedhet. Ilyenkor megnő Debrecenben és környékén az egy főre jutó „campusozók” száma, mocorog a város, valami készül. Vass Kata írása.
Dinnyecsősz

Dinnyecsősz

Gyerekkorom egyik kedvenc beszólását juttatja eszembe a „dinnyecsősz” jelző, melyet butuska cimboránk árnyalt minősítésére használtunk egykor, kedvesen. Az aktualitást a saját tudatlanság, értetlenség adja, mely a dinnye- illetve a gyümölcsfronton zajló események megértését gátolja. Nem mintha „természetközeliségben” fel tudnám venni a versenyt Pászti kollégával vagy Imrével, aki könnyedén „séróból” egy ültő helyében megír akár három „kertészoldalt”. Pap Gyula írása.
A játék igazi öröme

A játék igazi öröme

Nyugi, nyugi, ez csak egy egyszerű játék, amelyben huszonkét ember kerget egy labdát kilencven percen keresztül, és a végén már nem mindig a németek nyernek. Az egykori angol labdarúgó legenda, Gary Lineker korrigálta 1990-es mondását a 2018-as moszkvai világbajnokságon, ahol ismét bebizonyosodott: az erőnyerő favoritok legyőzhetők, ha az ellenfélben van hozzá kellő hit, s persze tudás és elszántság. Nyéki Zsolt írása.
Létkérdések, ingujjban

Létkérdések, ingujjban

Lassan már félve nyitom ki a Facebookot. Nem tudni, honnan jön új csapás. Fábián György írása.
Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk

Nagy volt a tömeg az élelmiszerboltban. Nyolcvanas éveiben járó, fejkendős nénike jelent meg az ajtóban, tétován körülnézett, próbált beljebb jutni. Amint az eladók észrevették, odasiettek hozzá, s készségesen kérdezték. Kedvesné Zilahi Enikő írása.

A világ tetején

Vasárnap estére kiderül, négy évre melyik válogatott ül fel a futball trónjára, egyben írja bele magát hazája sportkönyvének aranyoldalaira. Az egyik térfélen a már eddig is sporttörténelmet író horvátok, szemben velük pedig a védekezést szinte tökélyre fejlesztő, Didier Deschamps gardírozta franciák. Molnár Szilárd írása.

Én és a babonáim

Sokáig féltem a péntek 13-ától. Talán hétéves lehettem, amikor az egyik unokatestvérem „oltott be” azzal, hogy péntek és 13-a a szerencsétlenségek napja. Kovács Zsolt írása.
Le kell menni csigába…?

Le kell menni csigába…?

Akkor beszéljünk a szexről: hát… ööö… vagyis inkább ne. Nem vagyunk sem szaklap, sem bulvárújság, a hivalkodó exhibicionizmus pedig szerkesztőségünk valamennyi tagjától távol áll. Nyéki Zsolt jegyzete.

Mások sokan vannak

Felderült az arcom, látván, minek az ünneplése köt össze bolygólakó társaimmal. A népesedési világnap – gondoltam együgyű­en – arra biztat, amire Isten: „Szaporodjatok, és sokasodjatok”. Úgy folytatódik, hogy „töltsétek be a tenger vizeit”. Erről nem tud nem eszembe jutni, hogy július 14-én van a cápatudatosság (!) napja. Megyesi-Horváth Borbála írása.
Legyen bármi is, leszünk!

Legyen bármi is, leszünk!

Megértem a magyar nemzet jövőbeni sorsáért aggódókat, a majdani esetleges teljes eltűnését vizionálók félelmeit. Ha ez bekövetkezne, egyszerűen megsemmisülne mindaz az érték, amelyet népünk több ezer év alatt alkotott nyelvében, irodalmában, hagyományaiban, tudományaiban, hétköznapjaiban… Kovács Zsolt írása.

Jegyzet: Művészeknek születünk

Debrecen - Sokszor azt mondják ránk, hogy vakon járjuk a világot, ami nem is biztos, hogy téves meglátás. Nap mint nap az utcákon kóválygunk, de nem vesszük észre azokat a szépségeket, amelyek a szemünk előtt születnek. Nagy Emese írása.

Utakés utazók

Már az ókorban tudták a rómaiak, hogy mennyire fontos a birodalmat átszövő úthálózat. M. Magyar László jegyzete.
Kisasszonyfutball

Kisasszonyfutball

Néhány éves korom óta imádom a focit, tehát ugyancsak jóindulattal viseltetek a sportág iránt, de már én szégyenkezem a mai modern labdarúgás miatt. Tamás Nándor írása.

Szolgálat

„György fiam, adj egy kis bagót.” Nem rólam van szó, ne tessenek megijedni, hanem Joó Györgyről, a szatmári földművesről, Móricz Zsigmond hőséről – aki A boldog ember című regényben azt is elmeséli, hogyan került a harctérre annak ellenére, hogy nem sorozták be. Mint mondja, azért kellett mennie, mert nem adott bagót a kisbírónak. Fábián György írása.
Végre elkezdődik!

Végre elkezdődik!

A világbajnokság első etapja, azaz a csoportkör után egykori edzőm szavai jutnak eszembe: „Mi ez a maszatolás?” Valljuk be őszintén, eddig nem ejtették ámulatba a szurkolókat a csapatok, volt pár remekbe szabott gól, támadás, csel vagy éppen védés, de túl sok sör nem fogyott el a kocsmákban, míg a drukkerek felidézték a meccsek nagy pillanatait. Boros Norbert írása.
 
Előző
123456