Ő a DVSC jolly jokere!

Az első négy fordulóban három meccset játszó Debrecen az egyetlen százszázalékos csapat. Szrdjan Blagojevics együttese az előző idény tavaszi felében is a legtöbb pontot gyűjtötte, így egyáltalán nem meglepő a jó szereplése, habár az igazsághoz hozzátartozik, eddig csak hazai pályán kellett meccset játszania.

– írta az M4 Sport.hu. 

Az talán kijelenthető, hogy Blagojevics eddig egyetlen bajnokin sem az elképzelhető legerősebb csapatát küldte pályára, hiszen az NB I mellett a Konferencia-liga selejtezőjére is összpontosítani kellett, melyben előbb az örmény Alashkert, majd az osztrák Rapid Wien volt az ellenfél – mint tudjuk, utóbbi a végállomást jelentette a Debrecen számára. A tavalyi házi gólkirály, Dorian Babunszki emiatt a Mezőkövesd ellen csak 16 percre szállt be, a Zalaegerszeg ellen egyáltalán nem játszott, a Kisvárda ellen pedig ugyan kezdő volt, de a 69. percben lecserélték. A pályán töltött 85 perce alatt egy gólt rúgott. A csatárok közül Bárány Donát volt a legtöbbet pályán (173 perc), Antonio Mance 32 percet kapott. Sem Bárány, sem Mance nem talált még be. A gólok így nem várt helyről érkeztek – főként attól a Loncsartól, egy hatos típusú középpályástól, akiről kevesen gondolták, hogy képes a hátán cipelni egy csapatot. 

Loncsar januárban érkezett Debrecenbe, ahol gyorsan alapemberré vált Blagojevic rendszerében. A montenegrói középpályásnak a védelem előtt játszva a párharcok megvívása volt az elsődleges feladata, és bár lábbal sem volt ügyetlen, az előre játékot megoldotta más. Idén viszont teljesen új szerepkörben mozog, amit két alapvető statisztikával is könnyen alá lehet támasztani: 

• Védekező párharcok száma (2022/2023 vs 2023/2024): 7,74 vs 3,74 
• Passzok száma a támadóharmadba: 4,43 vs 9,65 

De a számoknál is sokkal beszédesebb, hogy a pálya mely pontján hajtotta végre Loncsar a labdás eseményeit tavaly és az idei három bajnokin: Jól látszik, hogy Loncsar tavaly szinte csak a saját térfelén találkozott a labdával, miközben idén a labdás eseményeinek többsége már az ellenfél térfelén történik. Azzal, hogy Loncsar közelebb játszik az ellenfél kapujához, értelemszerűen veszélyesebb is lesz rá, az viszont már maximálisan az ő érdeme, hogy mennyi mindent ki tud hozni az új szerepköréből.

Ha tehát a Debrecen eljut az ellenfél kapujához, akkor a montenegrói középpályástól várható leginkább, hogy megpróbálkozik a gólszerzéssel. Egyébként sokat elmond, hogy a bevezetőben megnevezett három csatár (Babunski, Bárány, Mance) összesen nem lőtt eddig annyiszor kapura (8), mint Loncsar egymaga (9). A lövések mellett a támadóharmadba adott passzok számában is Loncsar a legjobb debreceni. Ez is egyértelműen a támadó szerepkörét jelzi, hiszen ő az, aki a legtöbbször próbálja eljuttatni a labdát a pálya veszélyes területeire. 

Végezetül az ellenfél térfelén szerzett labdák számában is az első helyen áll, szóval a megváltozott szerepköre ellenére védekezni sem felejtett el. (Egyébként a Debrecen letámadása is intenzívebb lett, a letámadást mérő PPDA-mutatóban Blagojevicék vezetnek). Mindezt egybevetve, egy komplex játékost kapunk, aki amellett, hogy védekezni is tud, kiderült, hogy támadásban is használható. Az, hogy ezeket a ranglistákat jelen pillanatban Loncsar vezeti, betudható annak is, hogy ő eddig mind a három bajnokit végigjátszotta – sok csapattársával ellentétben. Azt viszont így is jól visszatükrözik, hogy mekkora szerep hárult a 27 éves játékosra az első fordulókban. Emellett azt is megmutatják, hogy mennyire lett összetett a játéka egy olyan futballistának, akinek nem is olyan rég még kis túlzással annyi volt a feladata, hogy a védelem előtt takarítson. Ez egyébként ékes példája annak, hogy egy jó edző játékost is tud fejleszteni. Tavaly az volt Blagojevics nagy húzása, hogy labdabirtoklási fázisban behúzta a balhátvéd Ferenczi Jánost a középpályára. Idén egyelőre úgy tűnik, Loncsar a jolly jokere.