2023.07.20. 11:48

Gonoszan érkeztünk, majd sietve letettük a hajunkat a ValMar debreceni koncertjén

A duó a Campus Fesztivál nyitónapján koncertezett, meghallgattuk, aztán beláttuk: jár a taps, ahogy a nagyszínpad is.

Szakál Adrienn

Valkusz Milán (balról) és Marics Peti a Campus színpadán

Forrás: Kiss Annamarie

Kétélű fegyver a kereskedelmitévés tehetségkutató, akár a zsűriben, akár a színpadon kap helyet, aki ismertségre vágyik. Ha pedig valaki még ezen a milliós nézettségű állomáson is felül a celebvonatra, gyorsan rákerülhet a neve egy burgercég termékére. Sokan így ismerhették meg Marics Petit és Valkusz Milánt, a Covidot is csúfosan lealázó tempóval előrenyomuló ValMar tagjait.

Az ország egyik legnépszerűbb formációja a 15. debreceni Campus Fesztivál első napján lépett színpadra, és ahogy a buli előtt negyedórával újra bebizonyosodott: a ValMart öt és ötvenéves kor között tulajdonképpen bárki szeretheti.

Igaz, sokan úgy ismerték meg a fiúkat, ahogy én is: a kamaszgyerek szobája és nappali közötti vékony válaszfal miatt. A folyamatosan rosszat sejtő tekintetű biztonsági őr és a fesztiválozásból éppen 15 éve kiöregedett szülő szerencsétlen kombinációjaként álltam meg én is a színpad előtt, az előttem álló hetven perc elleni szívós daccal, az előítéleteim masszív gőgjével, a „bezzegazénidőmben” nyomorúságos élettelenségével. Körülöttem gyerek szülővel, gyerek gyerekkel, és végeláthatatlan tömegben a két fent említett életszakasz közötti célközönség: a fiatalok.

Debrecen Campus közönség haon — Minden korosztálynak játszottak a fiúk
Forrás: Kiss Annamarie

Üdítő béoldallal

A Hősökkel közösen készített Magyarok, a 100 lány, az Éget a nap és a többi ValMar-klasszikus mellett helyet kaptak dalok a képzeletbeli B-oldalról is; a kevésbé ismert szerzemények hallatán bebizonyosodott, hogy a tinisztárokként ismertté lett fiúk nemcsak csupaszív popsztárok, hanem jóleső mélységeket is villantó, hiperaktív rockarcok is.

A ValMar előzékenyen közelített a többgenerációs közönség Szikorán és kortársain szocializálódott tagjai felé, a himnuszként ismert slágerek mellett jutott mindenkinek egy-egy korosztályos sláger. Önmagában ezzel a rafinált műfaji bőségtállal operálva viszont még nem vehette volna meg a koncert közben lassan hullámzó masszává szelídülő tömeget.

Marics és Valkusz, ahogy a háttérben kiegyensúlyozottan bravúrozó hangszeresek, egyetlen percre sem felejtették el, hogy a tehetség önmagában a zeneiparban is kevés, és a közönségüktől, valamint a hírnév ellenére is éberen fenntartott szakmai alázat miatt azok, akik.

Ahogy a koncert végén elmondták, tavaly a Campuson jobb idősávban, de kisebb színpadon kaptak lehetőséget, szerdán viszont a korántsem rajongóként érkező hallgatóság számára is kiderült, jár a capslockos nagyszínpad, és a zenei kötekedők gyors összegzéseként is helytáll, hogy Úristen!…