Nyilas Mihály tapsot kapott; felkészülnek: Tóték

Sokadjára hívták közös munkára Tojama megyébe, mégis minden alkalommal komoly kihívások elé állítják a kulturális különbözőségek a rendezőt. Pinczés Istvánt nemrég az idén négy évtizedes együttműködésről, társulatának sikeréről és a japán amatőr színház sajátosságairól kérdezte a Napló.

A Debreceni Színjátszó Stúdió vezetője a társulat tizenöt tagjával, valamint huszonöt tehetséges mezőcsáti (a rendező másfél évtizede díszpolgára a Borsod megyei településnek) gyermek-és felnőttszereplővel két éve mutatta be először Mezőkövesden Móricz Zsigmond – Kocsák Tibor – Miklós Tibor Légy jó mindhalálig című musicaljét. (A darab az 1991-es debreceni ősbemutató óta az egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott musical a magyar színpadokon.) A Gyermek Előadóművészeti Világfesztivál előtt itthon is sikeres kört futott a produkció; tizenegy hónap próba és a premier után Miskolc és az egri Gárdonyi Géza Színház és Budapest következett.

– 2019-ben már 23 előadást élt meg a rendezés, ekkor jött a meghívás az AITA (Ameteur International Theatre Association) japán felsztiváljára – idézte fel a rendező. A tojamai vendégszereplést több akadály, köztük a világjárvány miatti lezárások és az énekes gyerekszereplők mutálása veszélyeztette, a kihívások ellenére a társulat a közelmúltban végre repülőgépre ülhetett. – Az egyfelvonásossá szűkített darab kellékeit és szükséges díszletét lapra szerelve, bőröndben vittük magunkkal Tojamába. A produkcióhoz szükséges eszközök mellett a Hajdúság és Matyóföld szépséges népművészeti kincseiből is csomagoltunk, mivel a fesztivál a résztvevő nemzetek tárgyi kultúráit is felvonultatta. A találkozón a koreai és az indonéz népművészet világa mellett a magyar értékekbe is betekinthettek a látogatók – mutatott rá Pinczés István.

A japán Döbrögi és a férfiak csókja

Pinczés István csaknem negyven éve jár a szigetországba, két éve a Lúdas Matyival, melyben Dánielfy Zsolt a debreceni színjátszókkal japánul játszotta Döbrögit, de színpadra került korábban A rút kiskacsa és A kis gyufaáruslány története is, ahogy Csehov Leánykérése. 1983-ban vitt ki először saját rendezésű darabot, '85-ben már japán színészekkel rendezte a Tótékat, a darabot októberben újra színpadra állítja. A november végére tervezett premieren a nagykövet is jelen lesz, mivel fontos évfordulót, a japán közösségi színház 70. évfordulóját ünneplik majd Tojamában. Az elmúlt évtizedek kilométerek ezreit átívelő művészeti kézfogásának tehát csak a folytatása az a meghívás, a japán színház sajátosságai miatt azonban ezúttal sem megelőlegezhető a papírforma szerinti siker: a szakember több nehézséggel kell szembenéznie az Örkény-darab kapcsán. – A modern japán színház is a dinasztikus alapon működő tradicionális irányzatokban gyökerezik. A kjógen műfajában például az Ókura család az egyik meghatározó irányzat, ahol – a magyar Latabár-dinasztiához hasonlóan – apáról fiúra száll a tudás: több száz évre visszamenően a fiúgyermek már négyévesen színpadra áll, s majd a család szakmai tanácsa dönti el, ki milyen karaktert kaphat. A végletekig stilizált kjógenben, a kabukiban és a nó színházban a hagyomány szerint ma sem állhatnak nők a színpadra – természetesen a mai realista színházban a női szerepeket már színésznők alakítják.

Arra azonban fel kellett készülnöm – fejtette ki a rendező –, hogy a keleti ember az európainál sokkal zárkózottabb és titokzatosabb a köznapi életben - negyven év után sem tudom biztosan eldönteni, hogy őszintén egyetértenek-e velem, vagy csak tapintatosan nem mondanak ellent nekem a színészeim. Az eltérő társadalmi és emberi sajátosságokkal is számolnom kell kint rendezőként, például a nők helyével és helyzetével – mutatott rá. Pinczés István elmondta azt is, hogy a keleti kultúrában nem elvárt az udvariasság a gyengébb nemmel szemben, sőt a japán színházban a díszítők nők. (Európában ezt a munkát férfiak végzik.) Ugyancsak gondot okoz a szenvedélyes érzelmek, szerelmi jelentek őszinteségének elhitető színpadi ábrázoltatása. Ha például csókolózni kell a darabban, a színészek ellenállnak: ez náluk ugyanis már-már illetlenség számba menő szemérmetlenségnek minősül a való életben is és a deszkákon is.

Nem csak az ellentétek, de a kultúrák és a művészetek is vonzzák egymást: erről tanúskodik Pinczés és Japán, Hajdú-Bihar és Tojama kapcsolata is, melynek gyümölcseként negyven év alatt 1750 japán művész itt, míg 850 magyar a kelet-ázsiai szigetországban tett látogatást.

SZD