Robert Pattinson a legjobb dolog, ami Batmannel történhetett

Egy csomót lehet azon vitatkozni, hogy melyik volt az utóbbi 30 év legjobb mozis Batmanje. Tim Burton, Christopher Nolan és Zack Snyder filmjei is máshogy nyúltak a karakterhez (Joel Schumacher két rendezését most inkább hagyjuk), de mindegyiknek megvolt a saját vonzereje, lehetett értük rajongani, és a maguk módján hozzájárultak ahhoz, hogy a denevéremberből napjaink egyik legnagyobb popkulturális figurája lett. A Christian Bale-lel elkészített Nolan-trilógia még csak 10 éve zárult le, de azóta Ben Afflecket is megnézhettük már fekete páncélban, egy másik univerzum részeként, 2022 elején meg máris itt a következő újragondolás, melynek már az előzetesei is az eddigiekhez képest valami egészen mást, egy újabb alkotói nézőpontot ígértek.
 

Legkésőbb Batman első feltűnésénél le is esik, hogy ez nem csak ígéret volt. A modern világba helyezett, mégis kortalannak tűnő (erről később) Gotham Cityt az utcai bűnözés és a korrupció mellett hatalmi játszmák is tépázzák, a maszkos igazságosztó pedig még csak 2 éve vadászik a gazfickókra. Akik viszont már ennyi idő alatt is megtanulták, hogy jobb félni, mint megijedni, az árnyékból ugyanis bármikor lecsaphat a karma egy köpenyes sziluett formájában, és a vele való találkozás biztosan maradandó nyomot hagy. Ezt mutatja be kegyetlenül jól a már említett legelső akció, amikor Batman egy metróaluljáróban tesz helyre pár fiatalt, akiknek valószínűleg nem az etika volt a kedvenc tantárgya a suliban: egyiküket szinte azonnal kifekteti, és még ezután is bevisz neki két irtózatosan erős jobbost.

Ez a nyerseség, a megfelelő balansz, valamint saját morális határainak állandó keresése rajzolja meg 2022 Batmanjét, akit Robert Pattinson (A világítótorony, Tenet) kelt életre nagyon hatásosan.

Pedig amúgy nem volt egyszerű dolga, hiszen a határozottság és az ellentmondást nem tűrő fellépés mellett a karakter tapasztalatlanságát is be kellett építenie valahogy a játékába: ez a Batman ugyanis még tart a magasságtól, lefullad a Batmobillal és a bele-belehibázik a nyomozásba is, mely a Rébusz nevű pszichopata kirakósai és szadista tettei körül bonyolódik. Még nem az elesettek igazi védelmezője, önző érdekből hajtja a bosszú, és terápiás céllal veti bele magát az igazságosztásba, hogy így dolgozza fel múltbéli tragédiáit. A maszkot levéve is érezhető ez a küszködés, a remeteségben élő Bruce Wayne elhanyagolt külseje, halálsápadt arcbőre, egy-egy bevetés után elkenődő, málló szemfestéke úgy viszi közelebb a nézőhöz a szétcsúszott aranyifjút, hogy közben sokszor aláhúzza, emberileg hová lehet még innen fejlődnie.

Matt Reeves rendező (Cloverfield, Engedj be!) ehhez az utazáshoz szűk háromórás játékidőt biztosít, ami csak elsőre tűnik rettentően soknak, valójában sikerült megtölteni annyi tartalommal, hogy egyszer se eressze el a nézőt. Mivel Batman-filmről van szó, ebben a miliőnek, azaz Gothamnek is óriási szerepe van. A város kvázi időn kívül létezik: modern, high-tech, de közben gótikus és leharcolt. A vasút ósdi és csikorog, a fényreklámok viszont komplett homlokzatokat foglalnak el. Ezt a kétélűséget pedig Batman kütyüi (az a bizonyos kamerás kontaktlencse mintha a '70-es években készült volna) és puritán, old school hatású járművei, valamint Michael Giacchino klasszikus elemekkel dolgozó zenéje csak tovább erősíti. A filmnek a világ összes ideje a rendelkezésére áll, ennek megfelelően lassan építkezik, és ahogy haladunk előre, úgy tapad a Rébusz körül bonyolódó fő szálra egyre több karakter és melléksztori. 

Ezek közül egyértelműen Selina Kyle-é (a szintén jó választásnak bizonyuló Zoë Kravitz) a leghatásosabb, a kemény mestertolvajból okosan csinál a forgatókönyv az abszolút nulláról lényegében egy második főszereplőt a mozi végére.

A kiváló hangulat és a szuper karakterek erős alapot adnak, nemcsak ennek a filmnek, hanem a belőle tervezett trilógiának is. A történetmesélés reneszánszát ennek ellenére nem ez a mostani darab hozza el: konkrét jelenetszerkezetek köszönnek vissza például korábbi Batman-filmekből, illetve a hollywoodi fogásokon edzett néző sokszor hamarabb jön rá, mi fog történni egy adott pillanatban, mint maguk a szereplők. Az olyan fogások pedig sajnos egyenesen megmosolyogtatók, mint a főhőst lelőni készülő, de a fegyverét fél percig csőre töltő rosszfiú, aki szinte csak arra vár, hogy valaki hátulról jól fejbe kólintsa. Apróságok ezek, és nem tompítják nagyon az élményt, de a játékidő végére azért összeadódnak.

Viszont még így is simán ez a legjobb Batman-film A sötét lovag óta.

Értékelés: 4/5

Raffer Attila