Fogakat is faragna a nyíradonyi szobrászlány

Boros Dorina gyermekkora óta vonzódott a plasztikai formákhoz, saját elmondása szerint nem lehetett a sárból kiszedni. Miután ezt szülei hamar felismerték, süthető gyurmát vettek neki, amiből ékszereket kezdett készíteni már alsó tagozatos korában.

„Mindig is a művészetek területén mozogtam: táncoltam, gitároztam, zongoráztam. Szerettem az aprólékos kézműves tevékenységeket. Éppen a ballagásom idején indult a Medgyessy-gimnáziumban szobrász tagozat, felvettek a szakgimnáziumba”

– emlékszik vissza nyíradonyi gyermekkori éveire Dorina, aki immár a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrászművész Tanszékének hallgatója. A törékeny, fiatal angyalkülső azonban harcias amazont rejt, mert az agyag- és famegmunkálás mellett egyik kedvence a fémhegesztés. – Nagyon szeretek portrét készíteni, érdekel az emberi test, az anatómia. Mivel szeretek kreativitást vinni az alkotásba, hegesztett fémszobrokat is készítek – mondja, s bevallja, keresi még a saját stílusát, de a tanulásnak ebben a fázisában ez a keresgélés még megengedhető. Szeretne megismerni minden technológiát, s minden bizonnyal az egyetemi évek kielégítik majd ezt a tudásszomjat.

Művészettörténet

Az agyagot finom kezével formálja, de vannak gépei és kéziszerszámai is. A fémet hegeszti, az agyagtárgyakat elkészültük után gipszbe önti. Szereti a monumentális dolgokat, s nagyon fontos számára a felületkidolgozás. A rusztikus stílus áll a legközelebb hozzá. Egy kisebb műhelye is van már. Igyekszik megragadni a társadalmi problémákat, vagy teljesen más oldalról megfogni egy-egy témát: – Mindig megtaláltak a lehetőségek: 16 éves voltam, mikor a budapesti Ludwig Múzeum állította ki egy szobromat. A „Hangot adó szobor” című pályázat 2. díját kaptam Lélekharang című munkámért. Egy fehér műanyag dobozban volt egy nagyon régi megsérült harang. Egy régi és nagyon modern anyagot igyekeztem ötvözni – magyarázta az ifjú tehetség, aki rajong a művészettörténetért, s szabadidejében ilyen témájú esszéket, elemzéseket ír, s nem mellesleg festéssel is próbálkozik.

Sokoldalú érdeklődés

Kutatni próbáltuk, van-e kedvenc szobrásza, kedvenc stílusa: – A vizsgamunkám Rodin megmintázása volt az alkotó saját stílusával. Nagyon szeretem, hogy a művész lágy, de egyedi felületkezelést alkalmaz. Alberto Giacometti azért tartozik a kedvenceim közé, mert bár tudja a testek helyes anatómiai arányait, kilépett a kötöttségek közül, s megnyújtotta a figurákat, s ezáltal saját stílust alkotott. Gimnáziumi tanáraimtól sokat tanultam: Czigándi-Varga Sándor, Szabó Noémi, Csernok Tibor, Börcsök Attila, mind-mind nagy hatást gyakoroltak rám – mondja Boros Dorina.

A fiatal művész a Hajdúnánási Ifjúsági Művésztelep résztvevője is volt már, de a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ „Családi okok miatt” című workshopjának állandó tagjaként is szerepel. 10 éves felnőtt című installációját állították ki a debreceni múzeumban. 2019-ben szerepeltek szobortanulmányai és hegesztett fémszobrai is a Nyíradonyi járást körbejáró vándorkiállításon, s idén meghívták szülővárosában a majdnem 30 éve működő Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor művészeinek sorába is.

Galé­riát szeretne

Szabadidejében sokat olvas művészettörténeti cikkeket, könyveket, s nem mellesleg fogtechnikusi szakmát tanul. – Kifejezőeszköz számomra a szobrászat, kikapcsolódás és önkifejezés, de nem csupán hobbi. Az egész életemet meghatározza. Az a vágyam, ha majd megöregszem, legyen egy kis műhelyem, ahol meg tudom valósítani vágyaimat és ötleteimet. Örülnék, ha lehetne majd egy saját galériám, vagy jó lenne műkincsekkel foglalkozni, de vonz a művészeti oktatás is – zárja beszélgetésünket Boros Dorina a jövőbe tekintve.

Molnár Csilla