Slam: Kik? Hogyan? Miért? Verselés, vagy mégsem?

A slam poetry fogalma a nyolcvanas években robbant be a köztudatba Amerikában, míg Magyarországra kicsit később, a kilencvenes évek végén érkezett. Ma már bajnokságokat rendeznek, vannak kiemelkedő slammerek, és a műfaj sok rajongót szerzett magának. Ennek ellenére mégis kevés ember van, aki megtudná határozni, mi is az a slam poetry.

Kik?

A slam poetry olyan, mint egy modern szónoki beszéd, tehát az író és előadó személye ugyanaz. Gyakran nem is előre megírt szöveggel dolgoznak, hanem teljesen improvizatív módon. Tehát csak úgy, mint a hajdani szónokok idejében, az írónak itt is rendelkeznie kell a képességgel, hogy tudjon a közönséghez szólni.

Mivel az előadók saját tapasztalatokat, velük megtörtént eseményeket vesznek alapul, és ők is adják elő a megírt verset, kicsit olyan az egész, mintha elmesélnék mi történt velük. Pontosan ezért, slam poetryt nem igazán lehet olvasni, hallani kell, méghozzá annak a szájából, aki tudja, átélte azt a bizonyos dolgot, amiről költeménye szól.

Az a jó a slammelésben, hogy mivel bármit lehet közvetíteni vele, akinek bejön a forma, az csinálhatja. Leginkább a húszas éveik elején járókat vonzza a dolog annyira, hogy slamköltőkké váljanak, de egészen fiatal kortól bárkiből lehet slammer, akinek van mit mondania.

Hogyan?

Ha meg kellene határozni, hogy mi is az a slam poetry, talán azt mondhatnánk, hogy valahol a költészet és a zene között áll. Olyan, mint egy kötetlen formájú vers. Általában rímel és van egy ritmusa, gyakran hallható alatta aláfestő zene a hatás kedvéért, de mégsem titulálhatjuk rapzenének.

A legtöbb, interneten is fent lévő vers háromperces, ez főleg amiatt van, mert a legtöbb költemény versenyekre készül, amiken ez a megszabott időkorlát. Bár maga a műfaj is megköveteli, hogy rövid és lényegre törő legyen.

A Miért? talán a legegyszerűbb kérdés a három közül, hiszen erre válaszolgattak azok is, akik Ady Endre, József Attila vagy épp Szókratész munkásságát vizsgálták. A generációknak évszázadok óta igényük van arra, hogy kifejezzék az érzéseiket és megosszák a gondolataikat. Ez az idők folyamán változatlan maradt. A közlési forma viszont egyre csak újul. Mindig olyan formát keresnek, ami éppen populáris és kényelmes. Amit szeretnek csinálni és amit a közönség szeret hallgatni.

A slam nem azért van, hogy a hagyományos versköltés helyére lépjen, vagy hogy megalázza a lírát. A slam azért van, mert igény van rá.

Molnár Panna, Debreceni Ady Endre Gimnázium

Kis slamtörténelem

A slam poetry története 1984-ben indult, amikor egy építőipari munkás, Marc Smith önjelölt költő és barátai a kedvenc klubjukban felolvasóesteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményre, amely így komolyabb versennyé nőtte ki magát. A hangsúly itt már nem a versek hangulatáról szólt, hanem sokkal inkább performance lett. Nagyobb esteken, amikor több csapat illetve egyén indult, akkor az egész egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Ezután a slam poetry szerte a világon elterjedt, mint például Európa egyes országaiban, Japánban, Dél-Koreában és Indiában.