Debrecen az ezer évvel ezelőtti időkben

„Fecseg a felszín, hallgat a mély” címmel kezdődött különleges régészeti előadás-sorozat november 22-én, a Déri Múzeumban.

A program 8 ezer év történelméről mesél a látogatóknak, akik a cívisváros régészeti örökségéről szerezhetnek ismereteket a Debrecenben és a közigazgatásilag hozzá tartozó területeken előkerült leletek alapján. Az újkőkortól a múlt századig, „Nyilas Misi koráig” gazdag anyag került elő, különösen az elmúlt 30 év – földmunkával járó – beruházásait megelőző, a törvény által előírt feltárások eredményeként.

Kenyér- és sörgabona

A város alatti építkezések, felújítási munkák nyomán összesen több mint 37 hektárnyi területet sikerült feltárni. Ez a 60-nál több helyszín a sajátos mozaikjával színes képet tár elénk Debrecen föld alatti múltjáról.

A Déri Múzeum dísztermében megtartott, november 22-i előadáson az első földművelőkről és az újkőkor Debrecen-környéki időszakáról is beszélt Hajdú Zsigmond régész-főmuzeológus. Mint elmondta, az újkőkor (Kr. e. 6300–4400 körüli időszaka) az első földművesek kora az emberiség történetében. A korábbi évezredek (tízezredek, százezredek) élelemgyűjtő, vándorló vadászhordái után állandó telepeket hoztak létre, ahol állatokat tenyésztettek és növényeket termesztettek, főként kenyéradó és söralapanyagot képező gabonát. Házakat építettek, amelyek körül a mindennapi életüket élték: házi, ipari tevékenységet folytattak, rájöttek az élelemtárolási technikákra, és közös hiedelemvilágon alapuló rituális életet folytattak.

Hétköznapi és ünnepi rituálék

Ezt a viszonylag gyors változást az emberiség történetében egyes kutatók neolitikus forradalomnak vagy a neolitizáció folyamatának nevezik.

Az előadás közönsége azt is megtudhatta, hogy Debrecen a neolítikumban még nem létezett; a története 1100–1200 évre követhető vissza, s az utána következő mintegy 6 ezer esztendőhöz csak közvetve van köze Debrecennek. A neolitizáció, azaz a neolit forradalom az életforma radikális változását is kiváltotta, amely mintegy 500 év alatt következett be. Vándorlóból letelepült lett a nép, s háziasodás, házépítés, település kialakítása, falurendszer létrejötte, növénytermesztés, felhalmozás, tárolás, utak, kapuk is jellemezték az életmódjukat.

A házakban cölöp- és ajtószerkezet, tapasztás, padlás, bőrök, fekvőhelyek és tárolók is voltak. Az új közösségi formák révén megszületett a falusi társadalom, amely hétköznapi és ünnepi rituális formákat alakított ki magának. Ebben a korszakban megnőtt a lakosság a korábbi időkéhez képest, és nagyon sok ember foglalkozott a szabadidejében is agyagozással.

A fazekasság megszületése

Debrecen környékén a legnagyobb ásatás 2008-ban volt Erdőalján, a Tócó-parton. Az újkőkori lelőhelytelep jelenségei például a jobb oldalára fordított halott, valamint az újkőkori tárgyak – őrlőkövek, tárolóedények, csiszolt-pattintott kőeszközök.

Hajdú Zsigmond elmondta azt is, hogy a volt Béke TSZ, azaz a leendő BMW-gyár területén végzett, 2019-es ásatások eredményeként egy festett díszítésű, késő újkori kőkorsó is előkerült. A fazekasság ekkor született az agyagnak köszönhetően, és az emberek nemcsak nagyon szép formájú tárgyakat alkottak, hanem házak tapasztására is használták az agyagot.

VA