Stoplis helyett lakkcipőt vett a lábára

Manapság sok ember hirdeti és űzi is a mozgást, ki így, ki úgy, viszont egy közös van bennük: legtöbbjük imádja, amit csinál.

Ma már Tóth Zoltán táncoktató is úgy érzi, hogy a mozgás nemcsak a hivatása, hanem egyaránt a hobbija és az élete központi szereplője is lett. Gyermekként ismerkedett meg közelebbről a tánccal, viszont soha nem gondolta volna, hogy felnőttként a kitűzött céljai között fog majd szerepelni ezen mozgás megszerettetése az emberekkel.

– Hétéves voltam, amikor a szüleim elvittek egy táncpróbára, egyik ismerősünk kislányának szüksége volt egy partnerre, így esett rám a választás. Nem felejtem el, az első próba után könnyes szemekkel tértem haza, viszont az idő elteltével egyre inkább magába szippantott ez a fajta életstílus, ma már nem tudnám elképzelni az életem a ritmus, valamint a jól megkomponált lépések nélkül – vallotta meg a huszonhét éves oktató.

Célok eléréséhez

A fiatalembert kisgyermekként a focilabda is vonzotta, főleg akkor, amikor a kapuból nézett vissza rá a laszti, azonban a táncolás iránti szeretete erősebb volt, így a stoplis cipőt hátrahagyva lakkcipőt vett a lábára.

– Tizennyolc éves koromig aktívan táncoltam, rengeteg fellépés, verseny, majd jött a pályaválasztás, ami kicsit felforgatta az életemet. A Magyar Táncművészeti Egyetem volt a cél, de a továbbtanulásom évében nem indították azt a szakot, amelyikre jelentkeztem volna, így végül a Nyíregyházi Egyetemen nemzetközi tanulmányok szakon végeztem. Az egyetemi évek elteltek, viszont a táncot nem tudtam feledni, mindig ott volt a szívemben. Azért is végeztem el néhány éve Pesten egy táncoktatói tanfolyamot, hogy végre azt csinálhassam, amit szeretek – tette hozzá.

Harc az álmokért

A hajdúböszörményi fiatal sokszor megingott az évek során, viszont a barátok, családtagok mindig tartották benne a lelket. Folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapott, s amikor végleg maga mögött akarta hagyni a hobbiját, akkor is ott voltak mellette a szerettei, akik nem engedték, hogy hátat fordítson annak, amit szeret, és amiben ki tud teljesedni.

„Nincs annál fantasztikusabb érzés, amikor az ember azt csinálhatja, amit szeret.”

– Az óráimon nem csak táncot kívánok tanítani, fel akarom hívni a gyermekek, fiatal felnőttek figyelmét, hogy ne engedjék el az álmaikat, harcoljanak önmagukért. Régen játszottam a gondolattal, hogy egyszer táncoktató lehetek, ma pedig ott állok a tanítványaimmal szemben, és oktathatom nekik a latin, formációs, show táncokat, ennél nincs felemelőbb érzés – hangsúlyozta.

Önbizalmat ad

A tánctanár úgy látja, hogy a hazai tánckultúra elmaradott, régen az emberek jobban szerettek táncolni, valamint táncot tanulni is. Zoltán azt veszi észre, hogy manapság inkább kerülik ezt a témát a fiatalok, legalábbis az erősebbik nem biztos. Az oktató viszont ezen nem lepődik meg, elmondása szerint önbizalom nélkül nem is lehet jól lötyögni.

– Mindenféle korosztályból járnak hozzám, gyerkőcöktől egészen az idősebbekig, aminek felettébb örülök. Gyermekként nagyon tanulékonyak vagyunk, amit felnőttként tudunk igazán kamatoztatni, és a tapasztalataim alapján kell is. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a tánc milyen fontos, nagyon sokat jelent az ismerkedésekkor. Amikor elmegyek egy szórakozóhelyre, azt látom, hogy a férfiak nem tudnak úgy hozzáérni egy nőhöz, ahogyan kellene, ez pedig nagy baj. Legtöbben az első benyomás után vonunk le következtetéseket, így vannak ezzel a hölgyek is, ha rossz helyre téved a kezünk, akkor nem kapunk zöld utat – tette hozzá.

Boldogsághormont termel

A fiatalember szerint a tánc igazi kikapcsolódás, amelyet minden korosztály nyugodtan végezhet, hiszen csak boldogságot ad, igazi felüdülést. Igaz, nem régóta, tavaly novemberben kezdett oktatni aktívan; végzős hallgatókat, jegyespárokat, gyerekeket, párokat csábít el a tánc világába, és már most tudja, hogy ez az ő útja és végzete.

– Többen azért nem próbálnak ki egy órát sem, mert félnek a kudarcoktól, esetleg nincs párjuk, akivel eljöhetnének. Azonban ez egy helytelen gondolkodás, utat kell adni a vágyainknak, és addig élni értük, amíg lehet. A táncnak megannyi jótékony hatása ismert: stresszlevezető, javítja a memóriát, önbizalmat ad, boldogsághormont termel. Ne engedjük meg magunknak azt a „luxust”, hogy a könnyebb utat válasszuk, ha egyedül érkezünk egy órára – mondta végül. – Nem muszáj párban jönni, a lépések így is megtanulhatók, arról nem is beszélve, hogy olyan energiákat szabadítunk fel, amelyekről eddig még nem is tudtunk!

Nagy Emese