Táncos lábak a parketten

Jean-Georges Noverre francia táncvirtuóz, balettmester, koreográfus és táncelméleti író, a balett Shakespeare-jeként vált ismertté. Úgy is szokták őt emlegetni, mint a balett nagypapáját. Az ő születésnapját, április 29-ét tették meg 1983-ban a tánc világnapjának, melyhez kapcsolódva most vasárnap hagyományteremtő szándékkal első alkalommal rendeztek táncválasztó workshopot Budapesten és öt vidéki településen, köztük a cívisvárosban is.

A Debreceni Művelődési Központ két termében 22 féle műfajban próbálhatták ki magukat a ritmus szerelmesei. Az egész napos programban a látogatók ingyenes táncórákon, kerekasztal-beszélgetéseken, táncfilmvetítéseken és színháztermi tánc­előadásokon vehettek részt. A „Nagy Táncválasztó” rendezvénnyel a gyerekeknek és a szülőknek szerették volna elérhetővé tenni a különféle táncstílusok megismerését és kipróbálását, illetve ezzel megadni a választás lehetőségét, hogy a későbbiekben minél többen a táncot válasszák a szabadidő örömteli eltöltéséhez. – Igyekeztem olyan területeket bemutatni a tánc kapcsán, melyek Debrecennek a jellegzetességeihez, illetve a profiljához hozzátartoznak. A nap műfajokat hirdetett, nem együtteseket – nyilatkozta Holb Ibolya, a Nagy Táncválasztó debreceni szervezője-koordinátora.

A táncparkett ördögei

Ibolya szerint táncos városnak mondható Debrecen, hiszen számtalan együttes fér meg egymás mellett, és mindegyiknek erős bázisa van. Úgy véli, nagyon szeretik a mai fiatalok, amikor a mozgás és a művészet közösen teremtődik meg a tánc által. – Én a modern kortárs területen dolgozom, és ott veszem észre, hogy az önmagunk megismeréséhez vezető úton mennyire fontos megtalálni és megismerni a belső mozgásvilágunkat, melyeket párosítani tudunk az érzéseinkkel és a gondolatainkkal – elemezte, majd hangsúlyozta nemcsak a kisgyermekek, hanem a felnőtt korosztály is szeret táncra perdülni. – A 30-40 év fölöttiek közt is vannak érdeklődők, akik nem a profizmusra törekednek, hanem, hogy heti 2-3 alkalommal lazítsanak. Természetesen vannak stílusok melyek kifejezetten csak gyerekek számára ajánlottak, viszont mostanában a felnőttek körében felkapott az argentin tangó és a salsaműfaj is – emelte ki a szervező, hozzátette: ha van egy vicces társaság, illetve jó ritmusú mozgásforma, akkor senkit sem fog zavarni vagy feszélyezni, ha elront valamit, vagy nem tudja a lépést.

– Rendkívül fontosnak tartom, hogy a gyermekek tanuljanak néptáncot, illetve a másik nagy klasszikust, a balettet. Előbbinél van a legtöbb férfi, mivel megjelenésében is maszkulin. A néptánc nemcsak egy mozgás, hanem egy életforma is, illetve nem feltétlenül szükséges hozzá partner, szemben például a bachata-nál vagy bécsi keringőnél, ahol elengedhetetlen a társ – tudtuk meg.

A klasszikus balettet a legkeményebb fizikai munkához tudnám hasonlítani, ennek ellenére elképzelhető, hogy a férfiak nőiesnek gondolják ezt a fajta mozgást. A férfiak inkább mást választanak, itt arra gondolok, hogy sokkal szívesebben elmennek futni vagy konditerembe, mint egy balett órára – vallja Ibolya. Tapasztalata szerint, az emberek többsége úgy érzi, ügyetlen a tánchoz. A sportok könnyebben kivitelezhetőbbek, mert azok hétköznapi mozgásformák. Szerinte többeknek ijesztő, ha nem tudják „lemásolni” az egymást követő izolált mozgásokat és összetett mozdulatokat, melyek az egész testre kiterjednek.

ND