Debrecen „becenevei”: utánajártunk, mi mit jelent, és honnan jött

Debrecennek számos ismert és kevésbé ismert jelzője van, ilyen például a kálvinista Róma, a magyar Genf, a hamvaiból feltámadó főnix és cívisváros is, de nevezik a maradandóság városának, Kisbudapestnek és a gyermekét fölemésztő anyának. Miért fontosak ezek számunkra manapság? Mi ezeknek az eredete? Ennek jártunk most utána. Debrecen város napjaként ünnepeljük április 11-ét, ugyanis 1693-ban ekkor adta ki I. Lipót király a szabad királyi városi kiváltságot biztosító diplomát. Ebből az alkalomból kérdeztük Debrecen jelzőiről dr. Fazakas Gergelyt, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóját, aki a Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoporttal az utóbbi években számos konferenciát szervezett, illetve monográfiákat és tanulmányköteteket jelentetett meg hajdú-bihari vármegyeszékhely emlékezetkultúrájáról.

– mondta a szakember. Mint kifejtette, olyan nyelvi alakzatokról van szó, amelyeket retorikai szempontból névhelyettesítésnek (antonomáziának) nevezünk, hiszen körülírással, valamilyen jellegzetes melléknévvel fejezik ki, köznévvel helyettesítik a tulajdonnevet.  

Mikor keletkeztek Debrecen becenevei?

Dr. Fazakas Gergely elmondta, sokszor azt gondoljuk, hogy a városokra vonatkozó nyelvi alakzatok mind nagyon régiek, noha a legtöbb a 19. és 20. században formálódott. A kulturális emlékezet több esetben valamilyen történeti hagyományra reflektál: Sopron „a hűség városa”, Kecskemét „a hírös város”. Számos esetben viszont inkább az írói, publicisztikai szinonimahasználatot segítette, még ha természetesen ennek is volt alapja: Szeged „a napfény városa”, Győr „a négy folyó városa”. Debrecen vonatkozásában ebbe a sorba illeszkedik a „cívisváros” kifejezés, vagy a Kossuth által éppen 175 évvel ezelőtt megfogalmazott szép definíció és felelősséggel járó elvárás: a magyar szabadság őrvárosa.  

– Ám ezek a körülírások – ha speciálisan egy-egy várost is értünk alattuk – elvben akár több települést is jelölhetnének. Hogy külföldi példát is mondjak: az „Észak Velencéje” metaforikus kifejezést használják Amszterdamra, Stockholmra, de még Szentpétervárra is. Az efféle, analógián alapuló névhelyettesítéshez hasonló a „kálvinista Róma” körülírás, amelyet szintén nemcsak Debrecenre, hanem Genfre, a református teológiai-egyházkormányzati irányzat egyik legfontosabb svájci szülővárosára is értettek, s amely kifejezés Debrecen vonatkozásában – a fentiekhez hasonlóan – a 19. század második felében vált szélesebb körben elterjedtté, még ha volt is 18. századi gyökere – jegyezte meg az intézetigazgató.

Izgalmasan összetett viszont az ismert Ady-versben olvasható kifejezés: a maradandóság, amely egyidejűleg utal a maradiságra, de egyszerre az értékek megőrzésére is. Ezek az egymással ellentétes jelentések a költeményben és annak hatástörténetében részint párhuzamosan élnek egymás mellett, részint pedig el-elbillennek egyik vagy másik irányba.

Debrecen Magyarország és Erdély világító lámpása

– Régre nyúló hagyománya van, hogy egy-egy állandósult toposzként ismertté váló körülírásnak több megfejtése, vagyis jelöltje (denotátuma) lehet. A Debrecenre vonatkozó jelzők közül ilyen például a reformáció idején több nyugat-európai protestáns városra használt „keresztyén Respublika” kifejezés, vagy a 16. századi protestáns prédikátor, nyomdász és énekszerző, Huszár Gál szép mondata városunkról. Szerinte „méltán és igazán mondhatják a ti városotokat Istentől bizonnyal megáldott városnak, és a mennyei tudományban mind az egész Magyarország és Erdélységnek s több sok helyeknek is világosító lámpásá”-nak – sorolta Dr. Fazakas Gergely.  

Utóbbi megfogalmazás abba a használati rendbe illeszkedett, amely akkoriban Genfre vonatkozott (a város önértelmező jelmondata az 1530-as évektől a „Post tenebras lux”, azaz „Sötétség után fény” volt), illetve abba, amelyet Kálvin használt a reformációkori teológiai viták idején a sötétséget bevilágító, megújulást adó isteni fényről. A „magyar Jeruzsálem” kifejezés szintén ismert volt más városokra vonatkozóan is a vallási megújulások idején: e szerkezet a 16–17. században meghatározó jelentőségű zsidó–magyar sorspárhuzam parallelisztikus múlt- és jelenmagyarázat beszédrendjébe illeszkedik.

Debrecen és a debreczeniség

 – ismertette a debreceni kutató.  

– Az 1960-as években Balogh István és a nyomában sokan úgy gondolták, hogy Kazinczy egy valóban meglévő, érvényes identitást ragadott meg ezzel a kifejezéssel. Ám éppen az utóbbi időben alaposabban is vizsgáltuk konferenciáinkon, tanulmányköteteinkben ezt a kérdést, és egyik kiváló kollégánk, Debreczeni Attila alaposan feltárta a szó keletkezési kontextusát. Ez alapján ma már inkább úgy látjuk, hogy Kazinczy egy néhány évig tartó irodalmi, ideológiai vitahelyzetet ragadott meg e kifejezéssel – magyarázta Dr. Fazakas Gergely. Mint kifejtette,

– Ám Kazinczy maga alkotta meg ezt a retorikai szerkezetet, amelyből csak később formálódott valamiféle homályos, sok további jelentést magába sűrítő, fogalomszerű kifejezés. Ez azt jelenti, hogy nem igazán lehet rekonstruálni a debreceniség Kazinczy korabeli vagy azt megelőző használatát, így inkább az utólagos alakulástörténettel lehetséges foglalkozni, és kikövetkeztetni, hogy a későbbi időszakokban mit értettek alatta, vagy akár manapság hogyan változik a fogalom jelentése a társadalmi és politikai, irodalmi és képzőművészeti használatban – mutatott rá.